Szálloda értékelések kategória bejegyzései

Nyereményjáték, Szálloda értékelések, Wellness

Őszi wellness: Aquaworld

Hozzászólás most!
Kedves Szállodak.hu! Őszi wellness üdülésünk idén a nászutunk lenne, melyet szívesen töltenénk a Ramada Resort Aquaworld-ben, Budapesten. Nagyon szeretjük az aquaparkokat, élményfürdőket, csúszdaparkokat, ezért választanánk az Aquaworld-öt. A tervünk a következő lenne: érkezés után elfoglalnánk a szállásunkat, majd egy kis pihenés után felfedeznénk a jacuzzit, Kneipp taposót, szaunákat, csúszdákat, élménymedencéket. Ezek után visszatérnénk a szobánkba, kellemes fürdőt vennénk, és vacsorázni mennénk, majd egy romantikus sétát tennénk a közelben. Miután visszatérnénk a szállodába, gyertyafényben borozgatnánk az erkélyen. Másnap a reggeli elfogyasztása után, a délelőtti órákban látogatást tennénk a Vidámparkban, mely már régóta nagy vágyunk, mivel nagyrészt az aktív pihenés hívei vagyunk. A délutáni órákban visszatérnénk a szállodába, ahol a Lobby Bar & Café-ban elfogyasztanánk egy-egy kávékülönlegességet egy-egy finom sütemény társaságában. Ezután visszamennénk a szobánkba, átöltöznénk, és igénybe vennénk egy-egy relaxáló, pihentető masszázst, majd egy kis pihenés után belevetnénk magunkat az élménymedencékbe. Ezek után elfogyasztanánk vacsoránkat, és az Oriental Fit Bar-ban elfogyasztanánk néhány koktélt. Másnap reggelink elfogyasztása után összecsomagolnánk, majd egy kellemes sétát tennénk még a környéken, utána pedig hazaindulnánk kellemesen eltöltött nászutunk után. Remélem wellness üdülésünk elnyerte tetszésüket, és sikerül megnyernünk nászutunkat. Üdvözlettel: Amrein Adél
Nyereményjáték, Szálloda értékelések, Wellness

Őszi wellness: Bükfürdő

Hozzászólás most!

A mi őszi wellnessünk a párommal a bükfürdői Greenfield Hotel Golf & Spa-ba vezetne. Mivel a párom nehezen bírja a nyári hónapok forróságát, így az indián nyár ajánlataira adjuk le a voksunkat. Olyan települést keresünk, amellyel kiszakadhatunk a főváros mókuskerekéből, hogy újra csak egymásra figyelhessünk – Bükfürdő tökéletes célállomásnak tűnik. A kikapcsolódáshoz elengedhetetlen számunkra a wellness részleg, bőséges ételválaszték, sportolási lehetőség mellett a nagy kiterjedésű zöld terület, ahol kora este hosszú, romantikus sétákat lehet tenni. Az ajánlatok böngészése során bukkantunk a Greenfield Hotelre, ahol lenyűgöző méretű, egy millió nm2 őspark, tavak, számos madárfaj és rengeteg fa várja az andalgásra vágyókat. Körbekérdezve ismerőseink között találtunk egy házaspárt, akiknek volt már szerencséje ebben a hotelben eltölteni pár éjszakát. Bármiféle kifogás nélkül ajánlották meleg szívvel nekünk is nemcsak a szállodát, hanem a települést is. Ha csak 1-2 éjszakára maradnánk, valószínű, hogy a wellness részleg szolgáltatásait és a kezdő golfoktatást részesítenénk előnyben, valamint bebarangolnánk koraesténként a hatalmas zöld területet. Ha viszont ennél több napra terveznénk a szállást, akkor mindenképpen megnéznénk a bükfürdői nevezetességeket, esetleg rövid látogatást tennénk osztrák szomszédjainknál is. Frissen, kipihenten és az ajánlatba foglalt all inclusive ellátás miatt jóllakva utunk először a Bükfürdőtől nem egész egy órára lévő Parndorfba vezetne, majd visszaérve a magyar fővárosba a szabadság többi napján kipihennénk a bükfürdői aktív pihenést. Beküldő: Szlávecz Boglárka

Élménybeszámolók, Nyereményjáték, Szálloda értékelések, Wellness

Nyeremény siófoki wellness pihenésünk

Hozzászólás most!
Kedves Szállodák.hu! Augusztus első hétvégéjén elutaztunk a családommal a Szallodak.hu portáltól kapott nyeremény siófoki wellness pihenésünkre, a siófoki CE Plaza Hotelbe. Nagyon szuper időt fogtunk ki, talán a nyár legmelegebb napjait, 38-39 fokot. Így a Balatonban is kellemesen meg tudtunk mártózni. Megérkezvén a szállodába, elfoglaltuk a szobánkat, ahol szintén kellemes légkör fogadott, csakúgy, mint a szálloda előterében. A zöld és a barna színek harmonizáltak mindenütt. A légkondi nagyon jól jött abban a melegben a szobánkban, ki is használtuk rendesen, de azért vigyáztunk a feleségemmel a 2 éves kisfiunkra, nehogy meghűljön. Kipakolás után elindultunk felfedezni a szállodát, leginkább a wellness részleget. A Coral wellnessben találtunk egy hatalmas medencét, ahol különböző élmények vártak bennünket. A 2 éves kisfiunk kedvence a sodrófolyosó volt, beleültettük az úszógumijába és már vitt is bennünket a víz sodrása körbe-körbe. Nagyon élvezte. De a víz alatti buzgároknak és gejzíreknek is kimondottan örült, mert általuk rengeteg hab képződött, amit nagyon szeretett volna elkapni, de sajnos nem sikerült, hiába a kitartó próbálkozása. 🙂 A feleségem a szaunák rabja lett, ő kimondottan szereti a bio- és finn szaunákat, csak hiányolta a merülőmedencét, ami szerinte elengedhetetlen egy szaunához, helyette egy fadézsa van megtöltve hideg vízzel, amiben kényelmesen legfeljebb egy ember fér el, és ha már felforrósodott testtel belemegy pár ember, akkor már nem 20-24 fokos a víz, amennyinek lennie kéne, hanem sajnos több és az a feleségem szerint már nem olyan nagy élmény, mármint egy langyos vízbe beleugrani a forró szauna után. A skót zuhany szuper volt, ilyen alatt még nem is álltam, váltakozva jön a zuhanyból a hideg-langyos-forró-langyos-hideg stb. víz és nagyon jót tesz a vérkeringésnek és a bőrnek. Sajnos a másik két zuhany nem működött, pedig szívesen kipróbáltam volna, hogy mit takar az őserdei és trópusi zivatarok kifejezés. Mindenesetre jól eltöltöttük az 1. nap délutánját ebben a élményekben teli wellness részlegben. Ezután már jól megéheztünk és kíváncsian mentünk el vacsorázni. Kétfajta leves fogadott bennünket, jó forró volt mindkettő és ízletes. A főételből 3 fajtát tálaltak ki, mellé 3 fajta köret is volt. Sorban mindent megkóstoltunk. Nagyon finom volt minden, csak egy baj volt, hogy nem tartották elég melegen a főételeket, illetve a köreteket és mire már kiértünk az asztalhoz megenni, langyos volt, és az étkezés végére szinte hideg.
Sajnálom, hogy ezt kell írjam, de egy pár szállodában már volt szerencsém járni, és a főételeket mindig forrón tartották, amiben a svédasztalra kiteszik, általában tetejük is szokott lenni, így forrón tudják tartani a vendégek számára. Itt sajnos se tetejük nem volt, amiben az ételeket szervírozták, de még csak a melegítő lap sem volt elég meleg, hogy az ételek ízletesen melegek maradjanak. Saláták, zöldségek, gyümölcsök, dresszingek, sütemények, mi szem – szájnak ingere minden volt a svédasztalon, tehát finom bőséges volt, és a főétel is finom volt, attól függetlenül, hogy nem volt elég meleg. A vacsora után lementünk a bárba és megittuk az üdvözlő italunkat, én egy pohár sört, a feleségem egy koktélt, a kisfiam pedig egy ananászlevet ivott. Ezután felfedezőútra indultunk a játszószobába, amit a 2 éves kisfiunk nagyon díjazott. Majd eléggé elfáradva aludtunk el. Reggel felkelve kíváncsian vártuk a svédasztalos reggelit. Itt is minden mi szem-szájnak ingere: zsemlék, kiflik, kenyerek, többfajta, barna, rozsos, szezámmagos…. Vaj, margarin, többféle sajtok, többféle felvágottak, lekvárok, müzlik, forró tej, tea, kávé, kakaó… Illetve tojásrántotta, tükörtojás és virsli, kolbász is fogadott bennünket. Nagy lelkesedéssel neki is kezdtünk enni a tükörtojásnak, ami hideg volt, utána a virslinek, ami szintén hideg. Sajnos ezek sem maradtak elég melegen szervírozó tálakban, mert mire kiértünk vele az asztalunkhoz enni belőle, már kihűltek, és nem is tudtuk megenni. Így maradt a hideg reggeli, felvágott, és zsemle, de így is nagyon finom volt. A kisfiunk kedvence a kis csomagolású mogyorókrém volt, amit mi is előszeretettel ettünk kenyérre kenve a feleségemmel.
Reggeli után felkerekedtünk és  lesétálunk a Balaton partra, amit úgy gondoltunk egy karnyújtásnyira van, mint ahogy a honlapon is olvashatunk. Hát ez a karnyújtás kb. 20 perces séta volt, kb. 1,5 km-re van a legközelebbi strand a hoteltől. De a jó meleg víz mindenért kárpótolt, nagyon tetszett a 2 éves kisfiunknak a Balaton, hisz ő még nem látta sosem, és nagy élmény volt számára. A balatoni fürdés után még lementünk a wellness részlegbe és estig, a vacsoráig ott áztattuk magunkat és nevetgéltünk a kicsi fiunkkal a sodrófolyosóban és a habokban, hisz tudtuk másnap délelőtt már nem tehetjük meg ezt, így kihasználtuk még a maradék időt. A 2. estén szintén kíváncsian vártuk a 2. vacsinkat, ami szintén nagyon bőséges és ízletes volt, kivéve a hőmérsékletét, sajnos ezen az estén is ugyanazt tapasztaltuk, mint az elsőn. A vacsi után ismét a kisfiunknak kedveztünk a játszószobában, még a lefekvés előtt. Még egy valamit hiányoltunk, hogy nincsen a hotelnek parkja, zöld, füves területe, ahova ki lehet ülni, vagy esetlegesen sétálni egyet a friss levegőn a szállodán belül. Harmadnap a reggeli elfogyasztása után kipihenve, feltöltődve vadi új élményekkel indultunk el a CE Plaza Hotelből! Mindent összevetve nagyon szuperül éreztük magunkat, és ez a 3 nap igazi kikapcsolódás volt a Balaton partján számunkra, de a legnagyobb élményekkel a 2 éves kisfiunk gyarapodhatott.
Köszönjük szépen Szállodák.hu!!! Üdvözlettel: Juhász Gábor
Élménybeszámolók, Nyereményjáték, Szálloda értékelések

Értékelj és nyerj! – Nyerteseink

Hozzászólás most!

Nem rég azt a kérdést tettük fel, hogy van-e kedvenc szállodád, vagy van-e olyan, amelyről szívesen elmondanád a véleményed, legyen az pozitív, vagy akár negatív. Óriási mennyiségben kaptunk szálloda értékeléseket és ez arra a döntésre juttatta a Szallodak.hu csapatát, hogy folytassuk az akciót: küldj egy e-mailt az info@szallodak.hu címre azzal a szállodáról, szállodákról, amelyeket értékelni kívánsz az alábbi tárggyal: Szálloda értékelés. Az értékeléseket leadók között 2012. július 31-én 12:00-kor kisorsolunk egy wellness hétvégét 4* szállodába 2 személy részére félpanziós ellátással! A pénteki sorsolásunkon pedig az alábbi 3 nyertesnek kedvezett a szerencse, akik 4* balatoni hétvégét nyertek 2 fő részére félpanzióval: Zentai Kata – Boutique Hotel Janus értékelés, Fekete Bernadett Hotel Atlantis értékelés és Tóth Veronika Silver Resort értékelés – gratulálunk! A nyerteseket írásban is értesítjük!

Érdekességek, Nyereményjáték, Szálloda értékelések

Értékelj és nyerj!

2 hozzászólás

Van kedvenc szállodád? Voltál esetleg olyanban, ami nem tetszett? Mondd el véleményed nekünk és nyerj balatoni hétvégét!
Nem kell mást tenned, mint értékelni a kínálatunkban szereplő szállodák valamelyikét  és ezzel részt veszel sorsolásunkon, amelyen 3 db 4* balatoni hétvégét sorsolunk ki 2 főre! A részvétel egyszerű: küldj egy e-mailt (info@szallodak.hu) a szálloda/szállodák nevével, amelyről szívesen mondanál véleményt és elküldjük Neked az értékelési űrlapot. A tárgyban ez szerepeljen: Szálloda értékelés. Minél több értékelést küldesz, annál nagyobb az esély a nyerésre! A sorsolásban a  2012. július 5-ig leadott értékelések vesznek részt, a nyerteseket 2012. július 6-án, 12-kor sorsoljuk. A győztesek nevét blogunkon találhatod meg. Legyél a kritikusunk, játssz velünk!

Élménybeszámolók, Nyereményjáték, Szálloda értékelések

Családi nyaralás a Balatonnál

1 hozzászólás
Családdal minden évben útra kelünk, hogy felfedezzük a mi kis gyönyörű hazánkat, Magyarországot és gyönyörködhessünk a legszebb tavunkban a Balatonban. Kedvenc úticélunk közé tartozik Csopak és Balatonaliga, az egykori párüdülő. Az utóbbi években már ide járunk. Ha augusztus eleje, akkor csakis a Club Aliga! Itt minden megvan, amire egy pihenni vágyó embernek szüksége lehet. Pihenés, közvetlen Balatonpart, nagy terület, bulik a Castro Villában, kisgyerekes családoknak bohócos műsorok. Külön mozi is szórakozatatja a látogatókat, új filmekkel, mesékkel. Ha szereted a természetet, itt különböző növényekkel, fákkal, virágokkal találkozhatsz, rengeteg van, öröm benne sétálni! 🙂 Étel, ital, a felszolgálás kitűnő.. Árak is megfelelőek, egész Balatonparton ennyiért nem kaphatsz ilyen szolgáltatásokat! Remélem, hogy idén nyitva lesz a pizzázó is! Ha ott is vacsorázol, jól dudig fogsz lakni. Vigyázz, hízás veszély! Csak mértékkel! Reggelente a nyaralók tornán is részt vehetnek, kicsit ledolgozva  a reggeli finomságokat is. Tehát ha nyár, irány Balatonaliga, a Club Aliga! Ne félj, Kádár atyával nem fogsz összefutni! 🙂 Beküldő: Németh Annamária
A beszámoló nyereményjátékunkra érkezett.
Élménybeszámolók, Nyereményjáték, Szálloda értékelések

Tihanyi nyaralásom

Hozzászólás most!
Két évvel ezelőtt Tihanyban nyaraltunk, szerintem Magyarország egyik legszebb helye, a pihenni vágyók számára is. Sokat napoztunk, gyönyörködtünk a tájban és a balatoni kilátásban. Club Tihany melletti erdős részen volt a szállásunk, ahova csak egy földúton lehetett eljutni, mégis közel a strandhoz. Nagyon sokat horgásztak a srácok, reggeltől estig. Ebédet bográcsban főztük meg, természetesen halászlé is volt a menü! Nagyon jól felszerelt hely, külön hal pucolásához is kabinokat építettek fel. Ha egy kis sétára vágytunk elmentünk beljebb az erdőben a tanösvényen, ami szép és rendezett  volt, különböző táblák voltak kirakva, hogy milyen állatokkal találkozhatunk, és mit érdemes tudni róluk. Tényleg nagyon gazdag az állatvilága Tihanynak, mi is nagyon sokszor összefutottunk borzzal, sünnel, békával, csúszómászókkal, madarakkal, még egyszer egy rókát is láttunk a hegyen. Nagyon közel volt a strand is, nagyon jól éreztük magunkat! Sokat napoztunk, fürödtünk, fagyiztunk, elmaradhatatlan volt a lángos, főtt kukorica, hekk, főtt virsli mustárral és a palacsinta!! Balatont ezért is szeretem a legjobban!! Külföldön nem csinálják ilyen jól mint itthon! Estefele a stégnél nagyon szép volt a kilátás a naplementére, borozgattunk, még a főzés utáni tűz mellett élveztük a kilátást és a jó társaságot! Siófokot és a körülötte lévő városokat Zamárdit is lehetett látni! Utolsó éjszaka át is mentünk komppal az aranypartra, ahol nagyon jó volt a hangulat, mindig jó kedvem lesz, és rengeteg energiát kapok, nem csoda ha sok itt a külföldi ember! Nagyon jól éreztem magam! Beküldő: Örvendi Alexandra
A beszámoló nyereményjátékunkra érkezett.
Élménybeszámolók, Nyereményjáték, Szálloda értékelések

Balatoni mulatozás

Hozzászólás most!
Szilveszteri bulit kialudva, egy kis erőre kapva, január elsején folytattuk a mulatozást a Balaton partján. Hideg nem volt ugyan, de bemelegítőnek a Hotel Lidoban bedobtunk egy kis szíverősítőt, aztán lóra pattantunk, s irány a tengerpart! A magyar tenger partján aztán mi várt minket! Terülj, terülj, asztalkám, s vidám harmonikaszó. Nem kérettük magunkat, megkóstoltuk a finomságokat, s beálltunk az énekelők közé is. No, persze csak az után, hogy kigyönyörködtük magunkat a ringatózó Balaton vizében, a téli tájban. Az enyhe idő miatt nem volt befagyva a víz, még hattyúk és kacsák is megjelentek kis idő múlva. A nap hét ágra sütött, gyönyörű volt a Balaton. Mi pedig ettünk-ittunk finomakat, élveztük a jó levegőt, s a kellemes tájat. Volt itt a frissen sütött töpörtyűtől kezdve, házi szalámi, édes lilahagyma, friss kenyér, pogácsa, s forralt bor, meg tea. Közben kellemes harmonika szót hallgathattunk, még a Pacsirtát is megszólaltatta bravúrosan a hangszerén Móger Péter. Persze a kívánságokat is teljesítette, mindenkinek elhúzta a nótáját. Sok órát eltöltöttünk így, énekelgetve, sőt volt, aki még táncra is perdült. De ki figyelte az idő múlását! Csak azt vettük észre, hogy nyúlnak az árnyékok, megy lefelé a nap, én pedig közben gyönyörű naplemente képeket tudtam készíteni. Fogyott az asztalokról a sok finom étel is, de a varázsdobozból, kosárból került helyére mindig utánpótlás. A forralt bornál is hasonló volt a helyzet, ott is mindig tele lett a kondér. Hát egy igazán emlékezetes délutánt tölthettünk el a Balaton partján január elsején. Jó hangulatban, ismerkedve-barátkozva egymással, a Lido Hotel vendégszeretetét és finomságait élvezve. Persze a díszlet sem volt utolsó, a szépséges Balaton látványa, s a lemenő nap játéka a víztükrön, kell ennél csodálatosabb? Nem hiszem, hogy ha máshol lettünk volna, jobban éreztük volna magunkat. Több emberrel beszélgetve, azt a véleményt hallottam, hogy már nem először és nem is utoljára voltak itt. Mi is csak ezt tudjuk mondani, nem csalódtunk eddig sem a vendéglátásban, pedig már ez volt az 5. alkalom, hogy itt voltunk. Nyáron unokástól fogunk újra jönni, a nyári Balatont is megcsodálni, s fürödni is benne. Köszönjük újra a Hotel Lido Krisztikéjének és a főnök Úrnak, Tibornak a vendégszeretetét, kedvességét. Ők is, s a többiek is mindent megtesznek azért, hogy a vendégek maximálisan jól érezzék magukat. A konyhájuk kitűnő, köszönet a szakácsnőnek is. Ő az, aki a háttérben maradva is hozzájárul a vendégek elégedettségéhez.Csak így tovább, sok erőt és kitartást kívánunk az egész hotel személyzetének a következő évekre!  Dávid Zsuzsanna
A beszámoló nyereményjátékunkra érkezett.
Élménybeszámolók, Érdekességek, Szabó Győző szálloda blogja, Szálloda értékelések, Sztárok, Wellness

Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl – folytatás

1 hozzászólás
Na jó, akkor újra itt vagyok! A teraszról a mentőakció után bementem a szobába. Mindent kipakoltam a szekrényekbe, ahogy azt szoktam. Elrendezkedtem. Picit ledőltem, aztán az alvás után irány a szauna, a jacuzzi, a finom kényeztető wellnessz. A fürdőszobában magamra vettem a fürdőköpenyemet, amelyre szépen rá volt hímezve a szálloda neve, és látom, hogy a zuhanykabin ajtaján is szép nagyban ott van. A törülközőkön is ott volt, ahogy kell. Mindenhol ott volt. Fura. Magamhoz vettem a törülközőkártyákat. Egy zöldet, és egy fehéret. Aztán ahogy a folyosón haladtam a lift felé, láttam hogy az ajtókon is ott van a felirat. Atlantis superior. A wellnesszbe érve leadom a kártyákat. A zöld kártyákért zöld törcsiket kapok, a fehérekért fehéreket. Ki van ez találva, kérem szépen. A fehéret a szaunavilágban ajánlják. Be is nézek. Van itt minden. Sókamra. Igazi sóhomokkal. Bio szauna. Infraszauna. Finn szauna. Jégkamra. Élményzuhany. Egy dolog nincs. Merülőmedence. Ettől kicsit elszomorodtam. De a medencét pótolja a hideg vízzel megtöltött dézsa. Amit egyszerűen magadra húzol. Ez is szuper. Két méter magasról rádzúdul a jeges víz. Ok. Korrekt. Állok a tér közepén és itt is mindenhol ott a felirat. Minden szauna ajtaján. A zuhanykabin ajtaján. Atlantis superior. Mindenhol. Mintha nem tudnám pontosan hogy hol vagyok. Folyton értesítve vagyok. Igen, tudom. Az Atlantiszban vagyok. Az Atlantis Hotel jégkamrájában. Hiszen ide jöttem, szabad akaratomból léptem be a hotel ajtaján. Ezt választottam. Nem véletlenül vagyok itt. Tudom, hogy hol vagyok. És mégis szembejön velem, akármerre megyek. Lehet, hogy már a fürdőgatyámon is rajta van? Bármerre nézek, ott van. Megszédülök. Itt vagyok a jégkamrában. Amit a jégkupac dermesztő hidegsége mellett egy 17 fokra állított klímaberendezés is megtámogat. Atlantis superior. Lehet, hogy a jégkockákon is ott van. Egyenként. Kitámolygok a fagyasztóból. A szauna után vagyok. És látom, hogy az órákon is ott a felirat. Közelebb megyek. Megnyugszom. Nem. Azokra csak az van írva, hogy: Quartz. Ránézek a karórámra. Az meg Sector. Ez egy fura trip volt.
Na jó, kissé átfagyva megyek és kipróbálom az élményzuhanyt. Belépek. Bezárom magam mögött az ajtót. A falon három gomb egymás alatt. Megnyomom a legfelsőt. A szaunázás közben egy kedves hölgy felvilágosított, hogy ez milyen szuper. Aha. Csak megnyomom a gombot, és a trópusokon érzem magam. Ok. Várok. A hangulat tényleg tökéletes. Madárkórus. Villámok. A háttérben makákók. Állok némán. Kicsit hosszúnak érzem az előjátékot. Víz még sehol. Magam fölé pillantok. A célnak megfelelő lyukakat, zuhanyrózsákat látok. De semmi. Megnézem a feliratot.Élményzuhany. A nevében is benne van. A madarak még mindig nyomják. Kezdtem magam úgy érezni, mintha az ornitológiai intézet zajkabinjában lennék. Celebeszi madárfajok után kutatva hallgatva a különböző dialektusokat. Aztán egy hölgy jelzett, hogy nyomjam meg az alatta levő, azaz a második gombot. Köszi. Csókolom. Megnyomtam. És működik. Azért annyira ostoba nem vagyok, gondoltam. A meghibásodást akár egy lecsapódott biztosíték is okozhatta. De nem. Az első gomb csupán az “ON” parancsot küldte el a rendszernek, kvázi aktiválta a mélyen szunnyadó majmocskákat. Vajon tartogat- e még ez a kis szaunapark meglepetéseket? Remélem nem.
Miután kellően lebombáztam magam a a hideg-meleg fülkékben, kimentem a medencetérbe. Megmártóztam az úszómedencében, és megcéloztam az élménymedencét. A medence közepén kis sziget. Ennek az oldalából nyomják a derekamra a vízsugarakat, és periodikusan váltva birizgálnak a buzgárok. Tökéletes. Bár szerintem az úszómester ma egy decivel többet töltött a víztisztítóból a  medencébe. Aztán átszaladtam a termálba. Itt is működik a hátmasszázs. Csendben bepilledek a brutál vasas, már-már olajos gyógyvízben. Csodás. Picit bealudtam, azt hiszem. Jobb lesz, ha kimegyek a meleg termálvízből, és ledőlök egy nyugágyra. Nem sokára vacsora. Hurrá!
A gyerekmedence mellett találok egyet. Ez jó lesz. Hát ahogy ott fekszem, látom hogy a medencében lévő csúszdán van valami. Valami barna színű. Szólok az úszómesternek. Elvégre abból baj nem lehet. Előfordul azért egy gyerekmedencében, hogy belekerül valami. Nem ritka. Ételdarabok. Csoki. Ilyenek. Mondtam is a célszemélynek, hogy van ott valami, csoki lehet, vagy nem is tudom. Az úszómester sokáig szótlanul vizsgálgatta, majd megszólalt: Csoki lesz az. És rögtön intézkedett. Letakarította. És az ügy ezzel le is volt zárva. Másnap pedig amikor lementem, az úr ezzel fogadott: “A medencében valóban csoki volt, azért éjszaka higiéniai okokból kicseréltem a a gyerekpancsoló  vizét.” Korrekt. Ezt már szeretem. A mosolyomat ügyesen magamban tartottam.
Panaszra ugyanis nem volt, és nem is lehetett semmi okom. A tegnapi vacsora egyszerűen fantasztikus volt. A svédasztalon tájjellegű ételek. Egyszerű finomságok. A tanyavilágot idéző, úgynevezett szegénykaják. Mint például slambuc, pásztortarhonya. Márcsak a puliszka hiányzott. És voltak még más egyéb finomságok. A reggelinél pedig töltött dagadó, hurka, kolbász. És persze minden egyéb. Gondolva a vegetáriánusokra, a fitnessz- vagy bioreggelizőkre. Le a kalappal. Megőrültem. Csodálatos. Így kell csinálni!
És a reggeli után megiszom egy jó kávét. Ez a terv. És meg is ittam. A kávéval nem is volt baj. Nagyon finom volt. Én általában cukor nélkül iszom, egy kis tejjel. Vagy tejszínnel. Na szóval a kávé tuti volt. Kértem a számlát. Szobára írták, várom a kis cetlit, amit aláírok majd. És itt jött a döbbenet. 420 Ft. Ez nem is lenne baj. Nézzük csak meg tételesen. A számlán 320 Ft a kávé, és 100 Ft a tejszín. Egy deci tejszín. Másnap tejjel ittam, mert az előző napi ügy picit felbosszantott. De nem szóltam. Tejjel csak 380 Ft. Tehát a tej 60 Ft. Szóvá tettem a dolgot. A pultban a kávé árakra, minden másra hivatkozva mentegetőztek. Nem ez volt a célom. Értetlenül álltam a dolog előtt. Még egyszer leírom. ATLANTIS SUPERIOR! Mindenre gondosan figyel. A vendég az első. Ez így helyes. Figyeljen rám. Adja nekem a kávét 500 Ft-ért, nem érdekel. De kérem, hogy a tejért, avagy a tejszínért ne számoljon fel külön összeget. Vagy ne tüntesse fel a számlán! Értem én. Adminisztráció. De mégis. Egy picit “piti”. Egy ilyen apróságon nem érdemes elcsúszni. Főleg akkor, ha minden szuper. Mert minden szuper. A kaja, a szaunák, a szoba, a wellness, a termálvíz, a személyzet. MINDEN!!! Csak ajánlani tudom. Jöjjenek, próbálják ki. Gyertek, mert szuper!!
U. I.: A szálloda tévés előfizetéses csomagjából hiányzik a Sport1, ha ne adj Isten meccset akarnánk nézni ( a Real Madrid- Bayern Münchent sajnos bebuktam, mert nem láthattam.) És még egy. A WI-FI password: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸, megvan? Vadiúj szálló. Egy éve épült. Na jó elárulom: hotel2011. És még egy. A másodikon fantasztikus játszószoba. Gyerekeseknek. És még egy. Ki tudja, hogy mi is az a slambuc??
Szabó Győző
Élménybeszámolók, Érdekességek, Szabó Győző szálloda blogja, Szálloda értékelések, Sztárok, Wellness

Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl

Hozzászólás most!
Holnap megyünk Szoboszlóra! – dörrent el a vezényszó. Anyukám szájából. A szombati ebédnél. Nekem a torkomon akadt a rántott husi a hír hallatára. Apám egy pohár sört mosolyogva bevágott, a nővérem pedig már a szoboszlói strandon kapható Yoyó fánkra gondolt. Amit bizonyára holnap megkap. Én még boldogságomban kicsit küzdöttem a félrement falattal, és aztán már nekem is fülig ért a szám. Szoboszló! Igen! Újra eljött a nap. Olyan volt ez mint a karácsony. Hajdúszoboszlóra menni évente kétszer. Csodálatos volt. 1978 és 1984 között vagyunk. Imádtam Szoboszlót. Nem is értem, miért nem mentünk többször. Elvégre a távolság nem volt több, mint 75 km. Nyírbátor- Hajdúszoboszló. Micsoda ünnepnapok voltak ezek! Reggel átautóztunk. A piros zsigulival. ZR 77-76. A büfében azonnal rárepültünk a Yoyó fánkra. Aztán be a fürdőbe. Mindig rengetegen voltak, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Búvárszemüveg. Be a víz alá. Az alá a kissé vörös, és zavaros gyógyvíz alá. Mondanom sem kell, hogy egy centit se láttam a víz alatt. De akkor is én voltam a mélytengeri búvár. Én a kis Győzőke.
Azóta eltelt csaknem 30 év. Ismét Hajdúszoboszlóra megyek. Saját elhatározásomból. Hotel Atlantisba. Kicsit pihenni. A bőröndömbe most nem raktam búvárszemüveget. Elég rutinos vagyok, azt hiszem. Nosztalgikus érzés fog el, amikor elhagyom a város határát jelző táblát. Döbbenten tapasztalom, hogy a város azóta mennyire kivirágzott. Amióta utoljára itt jártam. Persze a város nagy értéke a termálvize, ezt eddig is tudtam. De ennyire. Jobbról-balról szállodák. Gyönyörű parkok. 2012. Bizony. A hely kiépült. Bátran állíthatom. Kicsit bolyongok a városban, mire megtalálom a szállodámat. Hotel Atlantis. Megvan! Impozáns épület. Nagyon újnak tűnik. Hatalmas felirat azonosítja az oldalán. A nagy A betűben (Atlantis kezdőbetű, ugye) vidáman keresztül szökkenő delfin elsőre nem nyeri el a tetszésemet. Szakmai végzettségem szerint tervező grafilkus vagyok, és az ilyenekre kicsit érzékenyebb vagyok, mint az átlagember. Nem adok mínusz pontot a nem létező noteszembe, elvégre objektíven is tudni kell kezelni a dolgokat. Pláne, ha az ember pihenni készül. Ízlések és pofonok. A recepción bejelentkezem. Nagyon barátságosan fogadnak. Minden kérdésemre válaszolnak. Kérdéseim pedig mindenre kiterjednek. Mindig így csinálom. Mi hol van, van- e internet a szobában. Hát persze, hogy van, mondja a nagyon csinos recepciós hölgy. Akkor mondom a wi-fi jelszavát. És megmondta, és ebből én azonnal kikövetkeztettem, hogy a hotel valóban nem régen nyitott. Friss, meleg. A password ugyanis: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸ Hát nem egyértelmű?
Akkor először megnézem a wellness részleget. Elvégre ez az egyik legfontossabb helyszín. Itt nagyon sokat fogok időzni. Minden bizonnyal. A mínusz 1-re kalauzolnak. Nagyon stilszerű, gondoltam. Tekintve, hogy az Atlantisban vagyok. Süllyesztett finomságok. Süllyesztett kényeztetés. Élmény medencék. Süllyesztett szaunavilág. Aha. Értem. Ennél jobban ki sem találhatták volna. A süllyesztett világot lifttel közelítem meg. Beszállok. Hipermodern kabin, kérem szépen. Megnyomom a -1 gombot. Az ajtó hangtalanul becsukódik. Éa akkor a már-már átszellemült történelmi csendet egy kedvesen irritáló női hang törte meg. A kabin hangszórójából kaptam a fincsi pofont. ” A lift lefelé közlekedik!” Majd amikor megérkeztem: ” Mínusz egyes szint!” Ezt nem hiszem el. Gyorsan megnyomtam a földszint gombot. ” A lift felfelé közlekedik! Földszint!” Folyamatosan informálva vagyok. Minden lépésemről tudok. Ha akarom, ha nem. Na jó, vissza a wellnessbe. A hölgy nem fárad. És miközben lefelé haladok, eszembe jut valami. Rémlik, hogy nagyratartott történészek írják az elemzéseikben. Rémlik, hogy az Atlantisz-kutatók említik a feljegyzéseikben azt a hangot. Azon a bizonyos napon. Amikor az a bizonyos tragédia megtörtént. Vagy nem történt meg. Legenda, vagy valóság? Létezik, hogy a krónikások tényleg hallották azt a bizonyos hangot, amikor az egész megtörtént? Ki tudja? De az bizonyos, hogy többen említik azokon a már szertefoszlott pergameneken, hogy az elsüllyedés pillanatában egy éteri hangot hallottak. Tisztán, és kivehetően azt mondta, hogy: “A sziget lefelé közlekedik!” És amikor elsüllyedt, csak ennyi volt hallható: “Tengerfenék!” Elmosolyodtam. Egy kicsit elkalandoztam. Kinyílt a liftajtó. Minusz egyes szint. A wellness részleg.
Itt vagyok. A jelenben. Kicsit körülnézek. Nagyon szép, és tágas terek. Úszómedence a centrumban. Körülötte nyugágyak. Jobbról a termálmedence. Bal kézről az élménymedence. Nagyon kultúrált, igényes megoldás. Szeparáltan a szaunavilág, amit két irányból is meg lehet közelíteni. Direktben is, és a medencetérből is. Pazar. Ok, nagyjából képben vagyok. Felliftezem a másodikra. Itt kaptam szobát. A kedves hölgy a liftben persze mindenről értesít. ” Második emelet!” Kiszállok. Közben a londiner fiú már felhozta a csomagjaimat. Odacsússzantok egy ötszázast. Rámmosolyog. Én visszamosolygok. Becserkészem a szobát. Teljesen rendben van. Minden igényemet kielégíti. Szuper. Kimegyek a teraszra. Hát ahogy kilépek, látom hogy egy cserebogár pörög a hátán a terasz kövein. Szegény. Arra gondoltam, hogy ez egy jel. Aztán pedig arra, hogy nem. Ez nem egy jel, hanem egy cserebogár, ami éppen küzd az elemekkel. Szegény. Meg voltam illetődve picit. Egyrészt mert rovarfóbiám van, másrészt mert nem láttam cserebogarat 30 éve. Pesten nem láttam egyszer sem. Arra azonban emlékszem, hogy gyerekkorunkban nagyon sok cserebogarat láttunk. Gyűjtöttünk. Nem bántottuk őket, hanem rang szerint gyűjtöttük. Különböző fajtájú bogarak voltak. A fejük alatti tor részeken volt a különbség, ami a színeikben volt más, és más. A fekete színűek voltak a parasztok. A piros színűek a királyok. A nagyon ritka bordó színűek voltak a császárok. De létezett zöld, és kékes színű bogár is. Ezek voltak a grófok és a bárók. Na ez vajon milyen lehet? Szegény, tényleg itt küzd az életéért. Felülkerekedtem a fóbiámon. És a rangjára is kíváncsi voltam kicsit. Óvatosan megfordítottam. Lefolyt rólam a veríték. Szinte azonnal elröptettem. Még láttam, amint magához tér, és kiterjeszti a kis szárnyacskáit. Túlélte a kalandot. Boldog voltam. Én is. A paráimat leküzdve még a röptetés előtt leszkenneltem a fejtor színét. Fekete. Paraszt volt. Meg sem köszönte, hogy megmentettem az életét! Hülye Győző! Két perc kiállítás!
Folyt. köv.. Szabó Győző