Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl – folytatás

Na jó, akkor újra itt vagyok! A teraszról a mentőakció után bementem a szobába. Mindent kipakoltam a szekrényekbe, ahogy azt szoktam. Elrendezkedtem. Picit ledőltem, aztán az alvás után irány a szauna, a jacuzzi, a finom kényeztető wellnessz. A fürdőszobában magamra vettem a fürdőköpenyemet, amelyre szépen rá volt hímezve a szálloda neve, és látom, hogy a zuhanykabin ajtaján is szép nagyban ott van. A törülközőkön is ott volt, ahogy kell. Mindenhol ott volt. Fura. Magamhoz vettem a törülközőkártyákat. Egy zöldet, és egy fehéret. Aztán ahogy a folyosón haladtam a lift felé, láttam hogy az ajtókon is ott van a felirat. Atlantis superior. A wellnesszbe érve leadom a kártyákat. A zöld kártyákért zöld törcsiket kapok, a fehérekért fehéreket. Ki van ez találva, kérem szépen. A fehéret a szaunavilágban ajánlják. Be is nézek. Van itt minden. Sókamra. Igazi sóhomokkal. Bio szauna. Infraszauna. Finn szauna. Jégkamra. Élményzuhany. Egy dolog nincs. Merülőmedence. Ettől kicsit elszomorodtam. De a medencét pótolja a hideg vízzel megtöltött dézsa. Amit egyszerűen magadra húzol. Ez is szuper. Két méter magasról rádzúdul a jeges víz. Ok. Korrekt. Állok a tér közepén és itt is mindenhol ott a felirat. Minden szauna ajtaján. A zuhanykabin ajtaján. Atlantis superior. Mindenhol. Mintha nem tudnám pontosan hogy hol vagyok. Folyton értesítve vagyok. Igen, tudom. Az Atlantiszban vagyok. Az Atlantis Hotel jégkamrájában. Hiszen ide jöttem, szabad akaratomból léptem be a hotel ajtaján. Ezt választottam. Nem véletlenül vagyok itt. Tudom, hogy hol vagyok. És mégis szembejön velem, akármerre megyek. Lehet, hogy már a fürdőgatyámon is rajta van? Bármerre nézek, ott van. Megszédülök. Itt vagyok a jégkamrában. Amit a jégkupac dermesztő hidegsége mellett egy 17 fokra állított klímaberendezés is megtámogat. Atlantis superior. Lehet, hogy a jégkockákon is ott van. Egyenként. Kitámolygok a fagyasztóból. A szauna után vagyok. És látom, hogy az órákon is ott a felirat. Közelebb megyek. Megnyugszom. Nem. Azokra csak az van írva, hogy: Quartz. Ránézek a karórámra. Az meg Sector. Ez egy fura trip volt.
Na jó, kissé átfagyva megyek és kipróbálom az élményzuhanyt. Belépek. Bezárom magam mögött az ajtót. A falon három gomb egymás alatt. Megnyomom a legfelsőt. A szaunázás közben egy kedves hölgy felvilágosított, hogy ez milyen szuper. Aha. Csak megnyomom a gombot, és a trópusokon érzem magam. Ok. Várok. A hangulat tényleg tökéletes. Madárkórus. Villámok. A háttérben makákók. Állok némán. Kicsit hosszúnak érzem az előjátékot. Víz még sehol. Magam fölé pillantok. A célnak megfelelő lyukakat, zuhanyrózsákat látok. De semmi. Megnézem a feliratot.Élményzuhany. A nevében is benne van. A madarak még mindig nyomják. Kezdtem magam úgy érezni, mintha az ornitológiai intézet zajkabinjában lennék. Celebeszi madárfajok után kutatva hallgatva a különböző dialektusokat. Aztán egy hölgy jelzett, hogy nyomjam meg az alatta levő, azaz a második gombot. Köszi. Csókolom. Megnyomtam. És működik. Azért annyira ostoba nem vagyok, gondoltam. A meghibásodást akár egy lecsapódott biztosíték is okozhatta. De nem. Az első gomb csupán az “ON” parancsot küldte el a rendszernek, kvázi aktiválta a mélyen szunnyadó majmocskákat. Vajon tartogat- e még ez a kis szaunapark meglepetéseket? Remélem nem.
Miután kellően lebombáztam magam a a hideg-meleg fülkékben, kimentem a medencetérbe. Megmártóztam az úszómedencében, és megcéloztam az élménymedencét. A medence közepén kis sziget. Ennek az oldalából nyomják a derekamra a vízsugarakat, és periodikusan váltva birizgálnak a buzgárok. Tökéletes. Bár szerintem az úszómester ma egy decivel többet töltött a víztisztítóból a  medencébe. Aztán átszaladtam a termálba. Itt is működik a hátmasszázs. Csendben bepilledek a brutál vasas, már-már olajos gyógyvízben. Csodás. Picit bealudtam, azt hiszem. Jobb lesz, ha kimegyek a meleg termálvízből, és ledőlök egy nyugágyra. Nem sokára vacsora. Hurrá!
A gyerekmedence mellett találok egyet. Ez jó lesz. Hát ahogy ott fekszem, látom hogy a medencében lévő csúszdán van valami. Valami barna színű. Szólok az úszómesternek. Elvégre abból baj nem lehet. Előfordul azért egy gyerekmedencében, hogy belekerül valami. Nem ritka. Ételdarabok. Csoki. Ilyenek. Mondtam is a célszemélynek, hogy van ott valami, csoki lehet, vagy nem is tudom. Az úszómester sokáig szótlanul vizsgálgatta, majd megszólalt: Csoki lesz az. És rögtön intézkedett. Letakarította. És az ügy ezzel le is volt zárva. Másnap pedig amikor lementem, az úr ezzel fogadott: “A medencében valóban csoki volt, azért éjszaka higiéniai okokból kicseréltem a a gyerekpancsoló  vizét.” Korrekt. Ezt már szeretem. A mosolyomat ügyesen magamban tartottam.
Panaszra ugyanis nem volt, és nem is lehetett semmi okom. A tegnapi vacsora egyszerűen fantasztikus volt. A svédasztalon tájjellegű ételek. Egyszerű finomságok. A tanyavilágot idéző, úgynevezett szegénykaják. Mint például slambuc, pásztortarhonya. Márcsak a puliszka hiányzott. És voltak még más egyéb finomságok. A reggelinél pedig töltött dagadó, hurka, kolbász. És persze minden egyéb. Gondolva a vegetáriánusokra, a fitnessz- vagy bioreggelizőkre. Le a kalappal. Megőrültem. Csodálatos. Így kell csinálni!
És a reggeli után megiszom egy jó kávét. Ez a terv. És meg is ittam. A kávéval nem is volt baj. Nagyon finom volt. Én általában cukor nélkül iszom, egy kis tejjel. Vagy tejszínnel. Na szóval a kávé tuti volt. Kértem a számlát. Szobára írták, várom a kis cetlit, amit aláírok majd. És itt jött a döbbenet. 420 Ft. Ez nem is lenne baj. Nézzük csak meg tételesen. A számlán 320 Ft a kávé, és 100 Ft a tejszín. Egy deci tejszín. Másnap tejjel ittam, mert az előző napi ügy picit felbosszantott. De nem szóltam. Tejjel csak 380 Ft. Tehát a tej 60 Ft. Szóvá tettem a dolgot. A pultban a kávé árakra, minden másra hivatkozva mentegetőztek. Nem ez volt a célom. Értetlenül álltam a dolog előtt. Még egyszer leírom. ATLANTIS SUPERIOR! Mindenre gondosan figyel. A vendég az első. Ez így helyes. Figyeljen rám. Adja nekem a kávét 500 Ft-ért, nem érdekel. De kérem, hogy a tejért, avagy a tejszínért ne számoljon fel külön összeget. Vagy ne tüntesse fel a számlán! Értem én. Adminisztráció. De mégis. Egy picit “piti”. Egy ilyen apróságon nem érdemes elcsúszni. Főleg akkor, ha minden szuper. Mert minden szuper. A kaja, a szaunák, a szoba, a wellness, a termálvíz, a személyzet. MINDEN!!! Csak ajánlani tudom. Jöjjenek, próbálják ki. Gyertek, mert szuper!!
U. I.: A szálloda tévés előfizetéses csomagjából hiányzik a Sport1, ha ne adj Isten meccset akarnánk nézni ( a Real Madrid- Bayern Münchent sajnos bebuktam, mert nem láthattam.) És még egy. A WI-FI password: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸, megvan? Vadiúj szálló. Egy éve épült. Na jó elárulom: hotel2011. És még egy. A másodikon fantasztikus játszószoba. Gyerekeseknek. És még egy. Ki tudja, hogy mi is az a slambuc??
Szabó Győző

Egy hozzászólás a(z) “Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl – folytatás” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?