Emlékeztek még Matt-re, aki arról lett világhíres pár éve, hogy megunta addigi munkahelyét, körbeutazta a Földet és ebből feltett egy összevágott videót a netre, amin minden országban táncol? Nos, Matt Harding ma tette ki a legújabb, 2012-es videóját, amin végre Budapest is szerepel, ráadásul kétszer is. Íme a video: Where the hell is Matt? 2012
Érdekességek kategória bejegyzései
Balaton-parti pihenést nyerte..
Hétfőn arra kértünk Titeket, hogy küldjétek el balatoni élménybeszámolótokat bármilyen balatoni nyaralással, balatoni pihenéssel kapcsolatban. Ma már sorsoltunk is a beküldők között. A szerencsés beküldőnk Balaton-parti szállodában 2 éjszaka pihenést nyert 2 fő részére félpanziós ellátással, strand és wellness használattal a siófoki Hotel Móló szállodába: Németi Ildikó. Gratulálunk!! A szállodai utalványt személyesen veheti át a Szallodak.hu irodájában, Budapesten. A részleteket írásban elküldjük.
Jövő héten újra játéééééék! Figyeld a blogot és a Szallodak.hu Facebook oldalát!
Balaton, Balaton
Kedves Szállodák.hu!! Balaton? Ezt a szót meghallván mindenki lelkesen elkezdi mesélni az általa legszebb élményeket amit a Balatonhoz kötnek. Én icipici koromtól fogva nagy rajongója vagyok a Balaton partnak! A gyerekkori kedvenc családi nyaralásaim mind ide vezethetők vissza. Aztán a fiatalkori nyári bulizások, csavargások.. És most a szerelmemmel és a kedves barátainkkal eltöltött szépséges évek jelentik számomra a szép emlékeket…Így mondhatnám azt is,hogy én itt nőttem fel minden nyáron 🙂 Nagyon sok kedvenc helyem van ahova szívesen visszalátogatok, nyilván nem hazudtolom meg önmagam volt olyan nyár is ami nem telt el a legkellemesebben… hiszen szakadt az eső.. nem volt a legjobb a társaság sem. De hát kinek nincsenek ilyen kis mellélövéseik? Én ezeket mind elfeledtetem azokkal a nyarakkal amikor szebb és jobb nem is lehetett volna ez a pár nap amit eltöltöttünk itt 🙂 Na de lássuk csak, hogy is telnek el itt a napjaink manapság.. Egy hosszas naptárnézegetés után végre találunk egy tökéletes hetet Augusztus hónapban amikor szabaddá tehetjük magunkat, és csak a kettőnk kapcsolata és a pihenés dominál majd.. Következő lépésként kiválasztunk magunknak egy barátságos kis szállást, ha kettesben utazunk akkor szállodában szoktunk gondolkodni, ha jönnek a barátok, rokonok akkor bizony egy 8-10férőhelyes apartmant választunk. Így volt ez tavaly is, mikor az én szerelmem szülinapját ünnepeltük, emberek hadával 🙂 … A választásunk Balatonfenyvesre esett. Itt most voltunk először, de büszkén mondhatom,hogy nem utoljára, hiszen remekelt a csapat és nagyon jól éreztük magunkat. Így hát a kis apartman lefoglalása utána.. Augusztus 18-án magunk mögött a sereggel elindultunk Balatonfenyvesre.. A másfél órás út után kikecmeregve az autóból beballagtunk a csomagjainkkal és elfoglaltuk a számunkra barátságos szobákat.. Majd a lányok és a fiúk különváltak egy kis időre, hiszen mi elmentünk egyet sétálni, ők meg addig levezették a fáradalmaikat pár sör kíséretében… Majd mikor visszaértünk, egy rövid beszélgetés után elindultunk egy kis falatozásra. Nagyon ízletes gyrost ettünk az egyik közeli étkezdében. Estefelé járt az idő, így idejét vette egy nagy megmártózás a Balaton vizében. Levittük a matracokat, röplabdákat és belemerültünk a fürdőzésbe, olyannyira hogy este 10órakor bandukoltunk vissza a szállásra. Ismét nagy beszélgetés következett, kártyapartival, sakkozással… Majd hajnal tájt elfáradt a kis csapat, így elfoglalta mindenki a saját helyét.. Másnap a lányokkal csináltunk egy finom reggelit majd elmentünk közösen egy kis kirándulásra, este hazaérve ismét fürdőzés következett a parton.. Ilyenkor olyan csendes minden.. nagyon élveztük. Éjfél körül indultunk vissza… A harmadik napon ünnepeltük meg az én kedves párom 27. szülinapját.. Így ébredés után mindenki nagy ajándékozásba kezdett, mondanom sem kell, hogy alkohol az lett szép mennyiségben a jó hangulat reményében 🙂 A kis társaságunk így megkezdte az ünneplést, majd ebéd után megmártóztunk kicsit.. hazaérve az interneten elkezdtünk keresgetni, hogy este hol is tudnánk egy jót mulatni.. Találtunk is többféle lehetőséget. Gyorsan felkaptunk magunkra valami szexi bulizós rucit és indultunk is. A sofőrködést bevállaltam, én nem bírom az alkoholt amúgy sem valami jól J Nagyon szuper volt a hangulat, nem voltak se sokan,se kevesen… Minden tök jó volt 🙂 … Így biztos hogy ez a szülinap nem lesz elfelejtve. Az utolsó nap még megszálltuk kicsit a mi Badacsonyunkat, egy kanna finom borért… majd este elindultunk haza. Remélem idén is hasonló jó kis nyaralásunk lesz. Beküldő: “Balatoni lány”Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl – folytatás
Na jó, akkor újra itt vagyok! A teraszról a mentőakció után bementem a szobába. Mindent kipakoltam a szekrényekbe, ahogy azt szoktam. Elrendezkedtem. Picit ledőltem, aztán az alvás után irány a szauna, a jacuzzi, a finom kényeztető wellnessz. A fürdőszobában magamra vettem a fürdőköpenyemet, amelyre szépen rá volt hímezve a szálloda neve, és látom, hogy a zuhanykabin ajtaján is szép nagyban ott van. A törülközőkön is ott volt, ahogy kell. Mindenhol ott volt. Fura. Magamhoz vettem a törülközőkártyákat. Egy zöldet, és egy fehéret. Aztán ahogy a folyosón haladtam a lift felé, láttam hogy az ajtókon is ott van a felirat. Atlantis superior. A wellnesszbe érve leadom a kártyákat. A zöld kártyákért zöld törcsiket kapok, a fehérekért fehéreket. Ki van ez találva, kérem szépen. A fehéret a szaunavilágban ajánlják. Be is nézek. Van itt minden. Sókamra. Igazi sóhomokkal. Bio szauna. Infraszauna. Finn szauna. Jégkamra. Élményzuhany. Egy dolog nincs. Merülőmedence. Ettől kicsit elszomorodtam. De a medencét pótolja a hideg vízzel megtöltött dézsa. Amit egyszerűen magadra húzol. Ez is szuper. Két méter magasról rádzúdul a jeges víz. Ok. Korrekt. Állok a tér közepén és itt is mindenhol ott a felirat. Minden szauna ajtaján. A zuhanykabin ajtaján. Atlantis superior. Mindenhol. Mintha nem tudnám pontosan hogy hol vagyok. Folyton értesítve vagyok. Igen, tudom. Az Atlantiszban vagyok. Az Atlantis Hotel jégkamrájában. Hiszen ide jöttem, szabad akaratomból léptem be a hotel ajtaján. Ezt választottam. Nem véletlenül vagyok itt. Tudom, hogy hol vagyok. És mégis szembejön velem, akármerre megyek. Lehet, hogy már a fürdőgatyámon is rajta van? Bármerre nézek, ott van. Megszédülök. Itt vagyok a jégkamrában. Amit a jégkupac dermesztő hidegsége mellett egy 17 fokra állított klímaberendezés is megtámogat. Atlantis superior. Lehet, hogy a jégkockákon is ott van. Egyenként. Kitámolygok a fagyasztóból. A szauna után vagyok. És látom, hogy az órákon is ott a felirat. Közelebb megyek. Megnyugszom. Nem. Azokra csak az van írva, hogy: Quartz. Ránézek a karórámra. Az meg Sector. Ez egy fura trip volt.
Na jó, kissé átfagyva megyek és kipróbálom az élményzuhanyt. Belépek. Bezárom magam mögött az ajtót. A falon három gomb egymás alatt. Megnyomom a legfelsőt. A szaunázás közben egy kedves hölgy felvilágosított, hogy ez milyen szuper. Aha. Csak megnyomom a gombot, és a trópusokon érzem magam. Ok. Várok. A hangulat tényleg tökéletes. Madárkórus. Villámok. A háttérben makákók. Állok némán. Kicsit hosszúnak érzem az előjátékot. Víz még sehol. Magam fölé pillantok. A célnak megfelelő lyukakat, zuhanyrózsákat látok. De semmi. Megnézem a feliratot.Élményzuhany. A nevében is benne van. A madarak még mindig nyomják. Kezdtem magam úgy érezni, mintha az ornitológiai intézet zajkabinjában lennék. Celebeszi madárfajok után kutatva hallgatva a különböző dialektusokat. Aztán egy hölgy jelzett, hogy nyomjam meg az alatta levő, azaz a második gombot. Köszi. Csókolom. Megnyomtam. És működik. Azért annyira ostoba nem vagyok, gondoltam. A meghibásodást akár egy lecsapódott biztosíték is okozhatta. De nem. Az első gomb csupán az “ON” parancsot küldte el a rendszernek, kvázi aktiválta a mélyen szunnyadó majmocskákat. Vajon tartogat- e még ez a kis szaunapark meglepetéseket? Remélem nem.Miután kellően lebombáztam magam a a hideg-meleg fülkékben, kimentem a medencetérbe. Megmártóztam az úszómedencében, és megcéloztam az élménymedencét. A medence közepén kis sziget. Ennek az oldalából nyomják a derekamra a vízsugarakat, és periodikusan váltva birizgálnak a buzgárok. Tökéletes. Bár szerintem az úszómester ma egy decivel többet töltött a víztisztítóból a medencébe. Aztán átszaladtam a termálba. Itt is működik a hátmasszázs. Csendben bepilledek a brutál vasas, már-már olajos gyógyvízben. Csodás. Picit bealudtam, azt hiszem. Jobb lesz, ha kimegyek a meleg termálvízből, és ledőlök egy nyugágyra. Nem sokára vacsora. Hurrá!
A gyerekmedence mellett találok egyet. Ez jó lesz. Hát ahogy ott fekszem, látom hogy a medencében lévő csúszdán van valami. Valami barna színű. Szólok az úszómesternek. Elvégre abból baj nem lehet. Előfordul azért egy gyerekmedencében, hogy belekerül valami. Nem ritka. Ételdarabok. Csoki. Ilyenek. Mondtam is a célszemélynek, hogy van ott valami, csoki lehet, vagy nem is tudom. Az úszómester sokáig szótlanul vizsgálgatta, majd megszólalt: Csoki lesz az. És rögtön intézkedett. Letakarította. És az ügy ezzel le is volt zárva. Másnap pedig amikor lementem, az úr ezzel fogadott: “A medencében valóban csoki volt, azért éjszaka higiéniai okokból kicseréltem a a gyerekpancsoló vizét.” Korrekt. Ezt már szeretem. A mosolyomat ügyesen magamban tartottam.
Panaszra ugyanis nem volt, és nem is lehetett semmi okom. A tegnapi vacsora egyszerűen fantasztikus volt. A svédasztalon tájjellegű ételek. Egyszerű finomságok. A tanyavilágot idéző, úgynevezett szegénykaják. Mint például slambuc, pásztortarhonya. Márcsak a puliszka hiányzott. És voltak még más egyéb finomságok. A reggelinél pedig töltött dagadó, hurka, kolbász. És persze minden egyéb. Gondolva a vegetáriánusokra, a fitnessz- vagy bioreggelizőkre. Le a kalappal. Megőrültem. Csodálatos. Így kell csinálni!
És a reggeli után megiszom egy jó kávét. Ez a terv. És meg is ittam. A kávéval nem is volt baj. Nagyon finom volt. Én általában cukor nélkül iszom, egy kis tejjel. Vagy tejszínnel. Na szóval a kávé tuti volt. Kértem a számlát. Szobára írták, várom a kis cetlit, amit aláírok majd. És itt jött a döbbenet. 420 Ft. Ez nem is lenne baj. Nézzük csak meg tételesen. A számlán 320 Ft a kávé, és 100 Ft a tejszín. Egy deci tejszín. Másnap tejjel ittam, mert az előző napi ügy picit felbosszantott. De nem szóltam. Tejjel csak 380 Ft. Tehát a tej 60 Ft. Szóvá tettem a dolgot. A pultban a kávé árakra, minden másra hivatkozva mentegetőztek. Nem ez volt a célom. Értetlenül álltam a dolog előtt. Még egyszer leírom. ATLANTIS SUPERIOR! Mindenre gondosan figyel. A vendég az első. Ez így helyes. Figyeljen rám. Adja nekem a kávét 500 Ft-ért, nem érdekel. De kérem, hogy a tejért, avagy a tejszínért ne számoljon fel külön összeget. Vagy ne tüntesse fel a számlán! Értem én. Adminisztráció. De mégis. Egy picit “piti”. Egy ilyen apróságon nem érdemes elcsúszni. Főleg akkor, ha minden szuper. Mert minden szuper. A kaja, a szaunák, a szoba, a wellness, a termálvíz, a személyzet. MINDEN!!! Csak ajánlani tudom. Jöjjenek, próbálják ki. Gyertek, mert szuper!!U. I.: A szálloda tévés előfizetéses csomagjából hiányzik a Sport1, ha ne adj Isten meccset akarnánk nézni ( a Real Madrid- Bayern Münchent sajnos bebuktam, mert nem láthattam.) És még egy. A WI-FI password: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸, megvan? Vadiúj szálló. Egy éve épült. Na jó elárulom: hotel2011. És még egy. A másodikon fantasztikus játszószoba. Gyerekeseknek. És még egy. Ki tudja, hogy mi is az a slambuc??
Szabó Győző
Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl
Holnap megyünk Szoboszlóra! – dörrent el a vezényszó. Anyukám szájából. A szombati ebédnél. Nekem a torkomon akadt a rántott husi a hír hallatára. Apám egy pohár sört mosolyogva bevágott, a nővérem pedig már a szoboszlói strandon kapható Yoyó fánkra gondolt. Amit bizonyára holnap megkap. Én még boldogságomban kicsit küzdöttem a félrement falattal, és aztán már nekem is fülig ért a szám. Szoboszló! Igen! Újra eljött a nap. Olyan volt ez mint a karácsony. Hajdúszoboszlóra menni évente kétszer. Csodálatos volt. 1978 és 1984 között vagyunk. Imádtam Szoboszlót. Nem is értem, miért nem mentünk többször. Elvégre a távolság nem volt több, mint 75 km. Nyírbátor- Hajdúszoboszló. Micsoda ünnepnapok voltak ezek! Reggel átautóztunk. A piros zsigulival. ZR 77-76. A büfében azonnal rárepültünk a Yoyó fánkra. Aztán be a fürdőbe. Mindig rengetegen voltak, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Búvárszemüveg. Be a víz alá. Az alá a kissé vörös, és zavaros gyógyvíz alá. Mondanom sem kell, hogy egy centit se láttam a víz alatt. De akkor is én voltam a mélytengeri búvár. Én a kis Győzőke.Azóta eltelt csaknem 30 év. Ismét Hajdúszoboszlóra megyek. Saját elhatározásomból. Hotel Atlantisba. Kicsit pihenni. A bőröndömbe most nem raktam búvárszemüveget. Elég rutinos vagyok, azt hiszem. Nosztalgikus érzés fog el, amikor elhagyom a város határát jelző táblát. Döbbenten tapasztalom, hogy a város azóta mennyire kivirágzott. Amióta utoljára itt jártam. Persze a város nagy értéke a termálvize, ezt eddig is tudtam. De ennyire. Jobbról-balról szállodák. Gyönyörű parkok. 2012. Bizony. A hely kiépült. Bátran állíthatom. Kicsit bolyongok a városban, mire megtalálom a szállodámat. Hotel Atlantis. Megvan! Impozáns épület. Nagyon újnak tűnik. Hatalmas felirat azonosítja az oldalán. A nagy A betűben (Atlantis kezdőbetű, ugye) vidáman keresztül szökkenő delfin elsőre nem nyeri el a tetszésemet. Szakmai végzettségem szerint tervező grafilkus vagyok, és az ilyenekre kicsit érzékenyebb vagyok, mint az átlagember. Nem adok mínusz pontot a nem létező noteszembe, elvégre objektíven is tudni kell kezelni a dolgokat. Pláne, ha az ember pihenni készül. Ízlések és pofonok. A recepción bejelentkezem. Nagyon barátságosan fogadnak. Minden kérdésemre válaszolnak. Kérdéseim pedig mindenre kiterjednek. Mindig így csinálom. Mi hol van, van- e internet a szobában. Hát persze, hogy van, mondja a nagyon csinos recepciós hölgy. Akkor mondom a wi-fi jelszavát. És megmondta, és ebből én azonnal kikövetkeztettem, hogy a hotel valóban nem régen nyitott. Friss, meleg. A password ugyanis: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸ Hát nem egyértelmű?
Akkor először megnézem a wellness részleget. Elvégre ez az egyik legfontossabb helyszín. Itt nagyon sokat fogok időzni. Minden bizonnyal. A mínusz 1-re kalauzolnak. Nagyon stilszerű, gondoltam. Tekintve, hogy az Atlantisban vagyok. Süllyesztett finomságok. Süllyesztett kényeztetés. Élmény medencék. Süllyesztett szaunavilág. Aha. Értem. Ennél jobban ki sem találhatták volna. A süllyesztett világot lifttel közelítem meg. Beszállok. Hipermodern kabin, kérem szépen. Megnyomom a -1 gombot. Az ajtó hangtalanul becsukódik. Éa akkor a már-már átszellemült történelmi csendet egy kedvesen irritáló női hang törte meg. A kabin hangszórójából kaptam a fincsi pofont. ” A lift lefelé közlekedik!” Majd amikor megérkeztem: ” Mínusz egyes szint!” Ezt nem hiszem el. Gyorsan megnyomtam a földszint gombot. ” A lift felfelé közlekedik! Földszint!” Folyamatosan informálva vagyok. Minden lépésemről tudok. Ha akarom, ha nem. Na jó, vissza a wellnessbe. A hölgy nem fárad. És miközben lefelé haladok, eszembe jut valami. Rémlik, hogy nagyratartott történészek írják az elemzéseikben. Rémlik, hogy az Atlantisz-kutatók említik a feljegyzéseikben azt a hangot. Azon a bizonyos napon. Amikor az a bizonyos tragédia megtörtént. Vagy nem történt meg. Legenda, vagy valóság? Létezik, hogy a krónikások tényleg hallották azt a bizonyos hangot, amikor az egész megtörtént? Ki tudja? De az bizonyos, hogy többen említik azokon a már szertefoszlott pergameneken, hogy az elsüllyedés pillanatában egy éteri hangot hallottak. Tisztán, és kivehetően azt mondta, hogy: “A sziget lefelé közlekedik!” És amikor elsüllyedt, csak ennyi volt hallható: “Tengerfenék!” Elmosolyodtam. Egy kicsit elkalandoztam. Kinyílt a liftajtó. Minusz egyes szint. A wellness részleg.
Itt vagyok. A jelenben. Kicsit körülnézek. Nagyon szép, és tágas terek. Úszómedence a centrumban. Körülötte nyugágyak. Jobbról a termálmedence. Bal kézről az élménymedence. Nagyon kultúrált, igényes megoldás. Szeparáltan a szaunavilág, amit két irányból is meg lehet közelíteni. Direktben is, és a medencetérből is. Pazar. Ok, nagyjából képben vagyok. Felliftezem a másodikra. Itt kaptam szobát. A kedves hölgy a liftben persze mindenről értesít. ” Második emelet!” Kiszállok. Közben a londiner fiú már felhozta a csomagjaimat. Odacsússzantok egy ötszázast. Rámmosolyog. Én visszamosolygok. Becserkészem a szobát. Teljesen rendben van. Minden igényemet kielégíti. Szuper. Kimegyek a teraszra. Hát ahogy kilépek, látom hogy egy cserebogár pörög a hátán a terasz kövein. Szegény. Arra gondoltam, hogy ez egy jel. Aztán pedig arra, hogy nem. Ez nem egy jel, hanem egy cserebogár, ami éppen küzd az elemekkel. Szegény. Meg voltam illetődve picit. Egyrészt mert rovarfóbiám van, másrészt mert nem láttam cserebogarat 30 éve. Pesten nem láttam egyszer sem. Arra azonban emlékszem, hogy gyerekkorunkban nagyon sok cserebogarat láttunk. Gyűjtöttünk. Nem bántottuk őket, hanem rang szerint gyűjtöttük. Különböző fajtájú bogarak voltak. A fejük alatti tor részeken volt a különbség, ami a színeikben volt más, és más. A fekete színűek voltak a parasztok. A piros színűek a királyok. A nagyon ritka bordó színűek voltak a császárok. De létezett zöld, és kékes színű bogár is. Ezek voltak a grófok és a bárók. Na ez vajon milyen lehet? Szegény, tényleg itt küzd az életéért. Felülkerekedtem a fóbiámon. És a rangjára is kíváncsi voltam kicsit. Óvatosan megfordítottam. Lefolyt rólam a veríték. Szinte azonnal elröptettem. Még láttam, amint magához tér, és kiterjeszti a kis szárnyacskáit. Túlélte a kalandot. Boldog voltam. Én is. A paráimat leküzdve még a röptetés előtt leszkenneltem a fejtor színét. Fekete. Paraszt volt. Meg sem köszönte, hogy megmentettem az életét! Hülye Győző! Két perc kiállítás!Folyt. köv.. Szabó Győző
Szingapúr – Kati kalandjai folytatódnak
Extra modern, futurisztikus, a jővő megelevenedett. A metrón mindenkinél iPhone és használóik teljesen elszigetelődnek a cybervilágban. Hangosbemondón szól a hang, a metron enni és inni tilos. Hoppá, ásványvizes üveg a kezemben. Csak nem nekem szól? Na inkább ne húzzuk ki a gyufát a világ egyik legsterilebb országában. Biciklivel átmenni a zebrán 1000 dollár bünti, utcán dohányozni szintén. Na jól van azért Szingapúr elég jó hely, kellemes kezdés egy fél éves ázsiai túrához, megfelelő átmenet nyugat és kelet között. Chinatown-ban szálltunk meg, ami nem az a tipikus felhőkarcolós látkép, ami eszedbe jut, ha azt hallod, Szingapúr. Épület épület hátán, sok üzlet és árus, olybá tűnik, mintha sosem akarna megszűnni ez a nyüzsgés. Félelmetesen hasznos portékák, minden megkapható itt, ami eddig eszedbe sem jutott. Magyarországról sem a hideg télből jöttem el, de itt tikkasztó a hőség. Ez nem lankítja lelkesedésünket és gyalogosan nekiindulunk a város felfedezésének.
A Colonial Disctrict fele, egyre több magas felhőkarcoló és irodaépület, na most kezdem látni azokat, amik igazán jellemzik Szingapúrt. Feltűnnek a város híres épületei: a Parlamentet, a City Hall, Clarke Quay bárjai a Szingapúr folyó partján. Innen a híres Orchard roadra metróztunk, ami tömve van látványosabbnál látványosabb és fantasztikusan csillogó bevásárlóközpontokkal és hotelekkel. Épp a Forma 1-es hétvégére érkeztünk Szingapúrba, szólt a zene mindenhol, külön erre az alkalomra épített standok tarkították az utcát. Betértünk egy-két üzletbe, fantasztikus a választék mindenfelé, ilyet még sehol máshol nem láttam. Majd a legendás, gyarmati stílusú 120 éves Raffles Hotelt vettük irányba, ahol az a szokás, hogy mindenki Singapore Slinget iszik és az asztalon kínált földi mogyoró héját a földre dobálják. Egy hely Szingapúrban, ahol kötelező a szemetelés. Mindenhol máshol tisztáság, rend, kedves emberek. Ezen a kellemes helyen le is ragadtunk pár órára, aztán folytattuk volna tovább a Swissotelben levő New Asia Barba, ahol a 70. emeletről lehet megtekinteni a várost, de mivel szigorú dress code-dal találtuk szemben magunkat, vagyis flip-flopban nem lehetett felmenni, ez kimaradt. A Forma 1-nek betudható útlezárások miatt nem jutottunk el az ikonikus Marina Bay Sands épületéig, így hát csak sétáltunk amíg erőnk engedte és tátottuk a szánkat a sok csodán.
Szingapúrban olcsón enni az úgy nevezett hawker centre-ekben lehet. Eddig a biztonságosnak tűnő éttermeket preferáltuk, és ez az itthoni bevásárlóközpontokban található étkezdés részekhez hasonlított leginkább. Minden kis stand 1-2 féle ételre volt szakosodva és azokat mesterien készítették el. Andris maradt a hagyományos csirkés rizs összeállításnál én pedig kínai fehérrépás wokos ételt éttem, ami helyi különlegességnek számít, ehhez peddig frissen préselt cukornádat fogyasztottam üdítőként. Este belevetettük magunkat az éjszakába, meglátogattuk az egyik legnépszerűbb clubot, a Zoukot. Épp az ATB nevő DJ páros lépett fel. A belépő ára tartamazott két italt!!! Úgy hűtötték a helyet, hogy majd’ megfagytam. Érdekes egy buli volt, a külföldiek tomboltak, a helyiek pedig csak bambultak, ez lenne a helyi parti feeling? Reméljük nem ez a reprezentatív minta…Nem akartuk kihagyni azt az új épületcsodát ahova pár napja nem jutottunk el, elvégre az utazás ezt következő időszaka úgy sem a fényűzésről fog szólni. A Marina Bay Sands egy fantasztikus épületegyüttes, amiben luxushotel, prémium üzletek, casino, múzeum, színháztermek, medence, stb. kaptak helyet. Beléptünk a hotel előcsarnokába és olyan volt, mintha a jövőben lennék, minden szép, pazar, tökéletesnek tűnő, szinte enni lehet a földről, kellemes zene, mint egy tökéletes, utópisztikus világ. Pazar üzletek, méregdrága gyémánt ékszerek egy cég áráért.
Felmentünk az 55. emeletre egy kis panorámáért, habár oda csak a hotel vendégei mehetnek, de nem jutottunk tovább a tetőn található medencékig. Panoráma elmaradt. Helyette bepillantottunk a szomszédos épületben levő casinoba és tátva maradt a szánk. Ekkora tér, és milyen tér, több emeletes, átriumos, hogy nem szakad le plafon, ezt egy statikus igazán elmondhatná. Koradélután tele emberekkel.
Meglátogattuk a lótusz formájú ArtScience Museumot is, ami a világ legnagyobb utazó kiállításainak ad otthont és az épületet Moshe Safdie, vagyis az az izraeli építész tervezte, aki a jeruzsálemi Jad Vasemet. A meglepő formájú épület a művészet és a tudomány számos válfajával foglalkozik. Később Andris barátainak az esküvőjére voltunk hivatalosak a Four Seasons Hotelbe, a srác bankár és korábban Londonban dolgoztak együtt Andrissal. Nagyon vártam milyen lesz egy igazi kínai esküvő, de csalódottságomra semmi olyan nem történt, ami egy magyar puccos esküvőn ne történne meg. Elegáns helyszín, elegáns vacsora, körasztalok és sok ember. Mi ketten voltunk összesen nyugatiak. A tradicionális kínai szertartás szűk körben zajlott még korábban a nap folyamán, a vendégek csak a templomba és a vacsorára voltak hivatalosak. Kedves asztaltársaságunk, a vőlegény barátai nagy érdeklődéssel fogadtak minket. A 9 fogásos vacsorát saját pincérnőnk porciózta mindenkinek kis adagokra, így végig is tudtuk enni az egész lakomát. Elég különleges gasztronómiai kezdés volt ez a hosszú utazás elején.A lagzinak hamar vége lett és meglátogattuk a New Asia Bart, ahova két nappal korábban nem tudtunk bejutni alulöltözöttségünk miatt. A bar a Swissotel 70. emeletén kapott helyet és tele volt nyugatival, biztos részben a Forma1 miatt. Sajnos a legtöbb rész le volt zárva az F1 VIP-nek, de azért sikerült megtekintetni Szingapúrt éjszakai madártávlatból. Tele volt a hely és egy belga DJ hölgy játszott, de nem maradtunk sokáig, másnap készültünk tovább Malájziába és még buszjegyet is be kellett szereznünk.
Kati
Utolsó utáni pillanatok indulás előtt..
Védőoltások pipa, gyógyszeres készlet készen áll, hátizsák, túracipő, szandál, rövidnadrágok, esőkabát, szúnyogriasztó, varrókészlet, svájci bicska, elemlámpa, univerzális átalakító és a többi elengedhetetlen kellék, ami szükséges egy utazáshoz, amiről fogalmam sincs, hogy fog végződni. Az útvonal nagyjából összeállt és pont annyira, ami keretként tartható, de kellő mozgásteret ad ahhoz, hogy szinte bármikor dönthessek vajon balra, vagy jobba menjek tovább.
Szingapúr, Malájzia, Indonézia, Kambodzsa, Vietnam, Laosz és Thaiföld. Sokat jártam már külföldön, de most először készülök igazán utazni, neki a nagyvilágnak, előre lefoglalt szállások és konkrét tervek nélkül, egyedül, egy darab hátizsákkal fél évre. Jöjjön, aminek jönnie kell, történjen az élet, állok elébe.
Hétfő késő este van. Holnap után indulás. Szinte el sem hiszem. Fel sem tudom fogni, hogy hónapokig nem leszek itthon és csak kalandozok a nagyvilágban. Az izgatottság keveredik bennem egy kis félelemmel, de belül tudom, hogy minden rendben lesz. Megvolt a búcsúbuli, a barátok egy része aggódva izgul értem, mások bátorítanak és velem örülnek.
Eljött a szerda: Úton a reptér felé félve kérdezem meg anyukámat. „Izgulsz értem és szomorú vagy, hogy elmegyek?” És erre jött a válasz, amire nem számítottam. „Nem féltelek, mert ismerlek. Büszke vagyok rád és kicsit irigykedem is .” Bevallom csaltam kicsit, mert nem egyedül indultam útnak. Kedves barátommal, Andrissal az isztambuli reptérről közösen repültünk Szingapúrba, hogy két hetet együtt utazzunk. Fantasztikusan izgatott voltam, az egész utazás örömmámorban zajlott és gond nélkül végigcsacsogtuk a 10 órás repülőutat. Ez a mámor érkezéskor tetőződött.
Úristen!!!! Megérkeztem!!! Ez itt Szingapúr!!! Fantasztikus dolgok várnak rám, alig várom, hogy belevessem magam az ismeretlenbe!!!
Kati
Kati fél éve Ázsiában
Kati dolgozott, éjt-nappallá téve. Megállás nélkül, évekig. Majd egy pillanatban így szólt: “Elég! Váltanom kell! El kell utaznom. Messzire. Legyen az úticél: Ázsia. És legyen.. fél év!”
Kövesd blogunkon Kati kalandjait Ázsiában! Nem fogod megbánni..
Szabó Győző szállodakritikus lett? – folytatás
Pár napja írtam a Zenit Hotelről. Király. Visszatérek még. Biztos, ami biztos, körülnéztem a környéken. Györök felé. Balatongyörök. A 71-esre balra kifordulva alig tettem még másfél kilométert. És meg kellett állnom. Nagy túra. Mondhatom. Egy serfőzdét találtam. Vonyarcvashegy határában. Nocsak. Mi ez? A Blonder. Kiváló. Az egyetlen serfőzde a balatoni régióban. Így is hirdeti magát. “Die einzige private Bierbrauerei am Plattensee”. Plattensee. Balaton. Gondolni kell a turistákra is. Bajor típusú sör. Világos. És barna. Friss csapolás. Helyben főzött isteni söröcske. Elvitelre is kapható. 380 Ft/ liter. Azért ez megéri. Nagyon egyben van a hely. Serfőzde. Panzió. Étterem. Nem akármilyen. Pacalt ettem. Menüben ajánlja 1390 a pacal plusz a korsó sör. Fincsi volt igazán. Mit csináljak? Én imádom a jó pacalt. Vissza is mentem másnap is. A főnök nagyon kedves figura. Szimpatikus. Látszik rajta, hogy nem ma kezdte. És hogy piszkosul érti a dolgát. Mindenkivel kedves, Jó vendéglős. Megmutatja nekem a manufaktúrát a pincében. Jókat nevetünk. Nagy arc. A Tamás. Csülköt ajánl. Megkóstoltam. De a bajor rántott tarja még jobban vonzott. És igen. Isteni volt. A rántott tarja meglocsolva hagymás paprikás szósszal. Hozzá pikkoló barna sörike. Kielégítő. Király. Teli hassal tovább autóztam. Szigliget felé. Még Györökön egy golfpályára figyeltem fel. Tavaly kezdtem el a sportot. Nagyon megszerettem. Örültem hogy itt is van egy pálya. Egyelőre csak kilenc lyukas. De nagyon igényes. 5 km-re a Zenittől. Tökéletes. Ennél komplexebb sztori nem is kell. Ez így jó, ahogy van. Gyerekes családoknak Afrika Park. Becehegyen. Azaz Becén. Tevék. Struccok. Hát nem szuper?
Szabó Győző voltam. Blogot írok.
Szabó Győző szállodai blogot ír
A népszerű színész hamarosan megmondja a tutit. Ne ijedjünk nagyon meg, csak a szállodákról. Köztudottan sokat utazik, nagyon sok belföldi szállodát kipróbált már, így felkértük, írja meg a véleményét. “Örömmel teszem ezt, már csak azért is, mert olyan kis titkokra, érdekességekre is kitérek majd, amikre az ember nem is gondolna” – mondta el a Szallodak.hu kérdésére Szabó Győző.