Utolsó utáni pillanatok indulás előtt..

Védőoltások pipa, gyógyszeres készlet készen áll, hátizsák, túracipő, szandál, rövidnadrágok, esőkabát, szúnyogriasztó, varrókészlet, svájci bicska, elemlámpa, univerzális átalakító és a többi elengedhetetlen kellék, ami szükséges egy utazáshoz, amiről fogalmam sincs, hogy fog végződni. Az útvonal nagyjából összeállt és pont annyira, ami keretként tartható, de kellő mozgásteret ad ahhoz, hogy szinte bármikor dönthessek vajon balra, vagy jobba menjek tovább.

Szingapúr, Malájzia, Indonézia, Kambodzsa, Vietnam, Laosz és Thaiföld. Sokat jártam már külföldön, de most először készülök igazán utazni, neki a nagyvilágnak, előre lefoglalt szállások és konkrét tervek nélkül, egyedül, egy darab hátizsákkal fél évre. Jöjjön, aminek jönnie kell, történjen az élet, állok elébe.

Hétfő késő este van. Holnap után indulás. Szinte el sem hiszem. Fel sem tudom fogni, hogy hónapokig nem leszek itthon és csak kalandozok a nagyvilágban. Az izgatottság keveredik bennem egy kis félelemmel, de belül tudom, hogy minden rendben lesz. Megvolt a búcsúbuli, a barátok egy része aggódva izgul értem, mások bátorítanak és velem örülnek.

Eljött a szerda: Úton a reptér felé félve kérdezem meg anyukámat. „Izgulsz értem és szomorú vagy, hogy elmegyek?” És erre jött a válasz, amire nem számítottam. „Nem féltelek, mert ismerlek. Büszke vagyok rád és kicsit irigykedem is .” Bevallom csaltam kicsit, mert nem egyedül indultam útnak. Kedves barátommal, Andrissal az isztambuli reptérről közösen repültünk Szingapúrba, hogy két hetet együtt utazzunk. Fantasztikusan izgatott voltam, az egész utazás örömmámorban zajlott és gond nélkül végigcsacsogtuk a 10 órás repülőutat. Ez a mámor érkezéskor tetőződött.

Úristen!!!! Megérkeztem!!! Ez itt Szingapúr!!! Fantasztikus dolgok várnak rám, alig várom, hogy belevessem magam az ismeretlenbe!!!

Kati

Vélemény, hozzászólás?