Élménybeszámolók kategória bejegyzései

Oravecz Nóra: Varázslatos Lisszabon

Pár napja a Facebook oldalamon kaptam egy üzenetet a lisszaboni magyar nagykövettől, Konkoly Norberttől. Kérte, hogy találkoztunk, én pedig örömmel találkoztam vele, tekintve, hogy óriási megtiszteltetés, hogy egyáltalán írt nekem. Ma össze is jött a találkozó, 2-kor vett fel a szállodánál, és a kérésemre átmentünk a híd másik oldalára – és milyen jó ötlet volt. Az utunk az Április 25-e hídon vezetett egészen Krisztus király szobráig, amit mint megtudtam, egyfajta fogadásból született, ami a következő volt: ha a második világháborúban nem sérül Portugália, megépítik a régóta áhított szobrot. Mivel pénzük nem volt, így a lakosság adta rá össze a hozzá szükséges tőkét, többnyire a nők, kimutatva hálájukat, hogy Krisztus meghagyta az embereiket. Ennyire szeretik ők egymást. Körbejártuk a szobrot, fellifteztünk, szuper fotók születtek. Eszméletlen volt a kilátás, és mint kiderült, a szobor és annak környéke mágikus központ, hiszen Krisztus széttárt keze gyűjti az energiát, amit aztán Lisszabon felé áraszt. Ez megmagyarázza a hétfő óta tartó felhőtlen boldogságot, és azt, amit az emberek arcán látok. Aztán elmentünk a tengerpartra, ahol az emberek tucatjával szörföztek. Eszméletlen érzés volt látni, ahogy a tenger csapkodja a partot. A víz itt teljesen más, mint Máltán. Másabb. Homokosabb a tengerpart, kevesebb a szikla – legalábbis, ahol most voltunk. Aztán ebédeltünk egyet, rábeszéltek a tengeri herkentyűkre, így mindent kipróbáltam, amit egyébként nem tettem volna – még a vino verdét is, a spanyolok hires zöld borát. Könnyed íze inkább emlékeztet egy fröccsre, mintsem az otthon ismert testes, vörös borokra.

Egyre inkább érzem Lisszabon varázsát. Amikor már nem gondolnád, hogy van tovább, akkor jön egy olyan nap, mint a mai, és úgy érzed, hogy nem akarsz hazamenni. És mi lesz holnap a nagy Sintra túra után..

Én szeretem Lisszabont – és Te?

Oravecz Nóra

Oravecz Nóra: Lisszabon, 3. nap

Pár nap alatt könnyedén fel lehet venni a lisszaboni ritmust. A kék metró vonalát már nagyjából ismerem, hiszen az egyes megállóknál egész sokat elidőztem az elmúlt napokban. Ahogy elterveztem, ma meglátogattam a parkot, amit a városnéző busszal érintettünk kedden. Mint kiderült, akár gyalog is nagyon közel van hozzám, így 10 után már ott is voltam. Ragyogó napsütéses napot fogtam ki, amiben egy élmény sétálni főleg ilyen “díszletek” mellett. Rengeteg fotót készítettem, amit a Szállodák.hu Facebook oldalán meg is nézhettek. Ajánlom figyelmetekbe ezt a környéket (egyébként a Marques do Pombal metrómegálló felett található), olyan volt, mintha egy mesében lennék. Órákat el lehet sétálgatni, nekem sikerült úgy három órát nézelődnöm, és egyszerűen nem tudtam betelni vele. Az, hogy a parkban ténylegesen érzed a fák illatát, nem úgy, mint otthon.. Az igazán varázslatos volt. Tényleg.
A délutáni órákat pedig egy tetőtéri “rooftop” bárban töltöttem, holnap oda vissza is megyek dolgozni, ugyanis a kilátásuk elképesztő. Ezt az élményt kerestem már napok óta, tekintve, hogy több tucat képet láttam már róla a neten, de egyedül egész szépen elkeveredtem, amikor úgy két napja elhatároztam, hogy megtalálom a helyet, és onnan fogok írni. Nem sikerült. Ma egy helyi segítségével viszont eljutottam oda, bezsebelve az eddigi legmeghatározóbb élményt – kilátások és panorámák tekintetében. Holnap meglátogatom a nagykövetségen a magyar nagykövetet, szombaton pedig megteszem a Cascais – Sintra túrát, amit ma reggel foglaltam le. Eddig is úgy éreztem, mintha mesében lennék, szombaton ezt csak fokozni fogom, tekintve, hogy Sintra a portugál királyok nyári székhelye, akik a meleg elől menekültek fel oda, és építettek színesebbnél színesebb palotákat.

Oravecz Nóra: Lisszabon, 2. nap

Ma egy szuperkiadós alvás után vettem nyakamba a várost, pontosabban a városnéző buszt, hogy felülről is megnézhessem Lisszabont. A busz, ami mellett döntöttem, két túrát kínált (piros és kék), az egyiket ma végig is csináltam, amire eddig még egy ország esetében sem volt példa, tekintve, hogy utóbbi alkalommal Berlinben akkora vihart sikerült kifognom, hogy még ha akartam volna, akkor sem láttam volna semmit az ablakról leömlő víz miatt… Viszont ma, itt Lisszabonban 25 fok és ragyogó napsütés kísért minket a suhanó pálmafák között. A városnéző túrák a Marquês de Pombal megállótól indulnak, amit a szállodától metróval könnyedén meg tudtam közelíteni. Suhantunk a pálmafák alatt, az 5 csillagos szállodák mellett, az Április 25-e híd mellett, előtt, alatt, és Lisszabonnak bizony percről percre sikerült elérnie a megdöbbenést az arcomon. Amikor már azt hittem, ettől már tényleg nem láthatok szebbet, akkor jött egy szobor, egy épület, vagy egyszerűen egy óriási park, ahonnan az egész várost beláthatod. Meseszerű.
A kedvencem Lisszabon 2. legnagyobb parkja volt, amit aztán később egy eltévedésnek köszönhetően meg is találtam, így a héten oda még biztosan visszamegyek. Egyetlen helyen szálltam ki és néztem körbe, méghozzá a Torre de Belém-nél, ahol egy nagyobb sétát tettem, tekintve, hogy egyrészt az Április 25-e híd innen aztán tényleg elképesztően lenyűgöző – mintha legalábbis a tengeren túlon lennél… -, másrészt pedig kábé 25 fokunk volt ma, úgyhogy tettem egy kisebb nézelődős sétát a parton a következő busz érkezéséig – kb. 30 perc. Utána persze jött az ebéd, amit eddig még csak az utcákra kitelepült éttermeknél próbáltam, ahogy a turisták döntő többsége, holnap viszont megnézem, hogy mi a helyzet éttermek tekintetében, viszont csak a busz kék túrájának megtétele után.
Oravecz Nóra

Oravecz Nóra Lisszabonból

Hello Lisszabon!
Az, hogy hajnalban Nizza és Monaco felett repültünk el csak a kezdet volt, a látványt Lisszabon hajnali látványa milliószor lekörözte. Bár több tucat videót és képet láttam az elmúlt hetekben a városról, nem tudtam, hogy mit várjak, hiszen élőben minden város egy picit más – úgyhogy inkább maradtam annál az opciónál, hogy nincsenek elvárásaim.
Abban a pillanatban viszont hogy leszálltam, már mosolyogtam. Elképesztően közvetlenek az emberek, ha nem kérdezel, akkor is segítenek, így aztán könnyedén eljutottam a szállodáig. Utoljára Bukarestben, előtte pedig Brüsszelben szálltam meg hasonló kategóriájú 4 csillagos szállodában, és egy dologban biztos vagyok: olyankor valahogy mindig teljesen más az élmény, mintha csak egy apró hostelben szállnál meg. Tök más.
A már Máltánál beiktatott “no map day” napot itt is beiktattam, egész jól sikerült. Ilyenkor mindig olyan helyeket találsz, amiket egyébként lehet, hogy sohasem látnál meg, mert görcsösen a térképet markolászva városnézel. Imádtam a negyedet, ami tele van éttermekkel, azt meg még jobban, amelyik a mi Andrássynkhoz hasonlít, de annál job érzés nem volt, hogy térkép nélkül is könnyedén eltájékozódtam egy idegen városban.
Arra még nem tudtam rájönni, hogy miért imádok ennyire itt lenni: talán csak az a vonzó, ahogy a mediterrán, az európai és az amerikai vonások ötvöződnek a városban, és egy igazán egyedi élményt nyújtanak ezáltal. Nem tudom. Mindenesetre izgatottan várom a holnapi napot, hogy felavassam a Lisszabon kártyámat, és megnézhessek minden nevezetességet!
Oravecz Nóra

Itt nyaraltam: Hotel Karos Spa, Zalakaros

„De gustibus non est disputandum”, vagyis „vannak különös szenvedélyek a világon”.. és számomra ilyen az utazás! A megismerés, a felfedezni vágyás, az utazás új, még eddig nem látott tájakra/vidékekre, mindig is ez hajtotta előre az emberiséget. Számomra Zalakaros hosszú évtizedeken át csupán egy név volt a térképemen, egy helynév az atlaszban s semmilyen élmény vagy tapasztalás nem kötődött hozzá. Idén ez megváltozott. Lehetőségünk nyílott felségemmel négy napot elölteni e mesés faluban, a Hotel Karos Spa szállodában. Egy szép nyári napon szeretett feleségemmel és szívünkben meglehetősen vegyes érzelmekkel keltünk útra Zalakaros felé. A szálloda jól csengő szlogenje – a megtalált édenkert – „mögött” ekkor még nem sejtettük, hogy mi áll majd s mi vár majd ott ránk? Vagy minden igényt kielégítő luxus, vagy egy mély csalódás és annak újabb kézzelfogható toteme. Kellemesen meglepetés várt ránk. Az Alma utcába fordulva és az impozáns épület-együttesre egy pillantást vetve már tudtam: jól választottunk. A kulcskártyáinkra csupán néhány percet kellett várakoznunk és miután a roppant segítőkész concierge megmutatta hol parkolhatunk az autónkkal, azonnal birtokba vettük a szobánkat. Tágas, világos, igényes szobát kaptunk, mely a „belső kertre” (a két épület által közrezárt területre) nézett. Mesterséges vízesés működött s csobogása betöltötte szobánk csendjét. A hófehér fürdőköpenyek az ágy végébe készítve várták, hogy felavassuk őket a Spa részleg birtokbavétele okán. Tetszett az összkép és a szoba stílusa, a bútorzat, a színek harmóniája mind a belsőépítész jó-ízlését dicsérték. Négy csodálatos nap állt előttünk s igyekeztünk ezt az időszakot maximálisan kiélvezni! 🙂 Megnéztük a környéket, sokat kirándultunk, és kipróbáltuk a Karos Spa szálloda szinte valamennyi szolgáltatását a Spa részlegtől a földszinti bár nyújtotta örömökön (koktélokon) át, az étteremben ránk váró kulináris élvezetekig bezárólag. Feleségemmel sokat derültünk (és nem kinevettük!) honfi- és szállóvendég társainkon, ugyanis az emberi fajnál viccesebb, pökhendibb, kevélyebb és maga-mutogatóbb életforma aligha akad még ezen a planétán. Olvasmányaimból – Agatha Christie korának világát magam elé idézve – jól emlékszem a mondatra, mely oly sokszor visszacseng a leghíresebb írónő megannyi művében: „öltözzünk át a vacsorához!”. Nos, bizton sokan egyetértenek velem abban, hogy kész tanulmány egy-egy ilyen szállodai vacsora alkalmával megfigyelni azon embereket, akikkel – ha csak átmenetileg is – nemcsak együtt étkezünk, de egy fedél alatt is hajtjuk álomra a fejünket! Itt szinte minden féle/fajta embertípus képviseltette magát, a hencegőtől, az újgazdagon és a bunkón át egészen a műnős/műpasis (rém)álompárokig. Volt aki joggingban érkezett vacsorázni és volt, aki átesve  a ló túloldalára azt hitte, hogy nem vacsorázni, hanem az budapesti Operaház aktuális premierjére igyekszik. Volt, aki rémesen pózőrködött s csak azt figyelte, hogy őt figyeli-e valaki? A kigyúrt, kopasz, tetovált, önmagát alfa-hímnek vélő pasas oldalán a műmellű, műkörmös, szőke szörnnyel szintén nem maradhatott el a vacsorázó közönség soraiból… Szóval érdekes volt nézni ezt a végletekig vegyes és színes palettát, az embereknek ezt a sokszínű forgatagát. A vacsorák után a bár következett és egy jól megérdemelt „jó éjszakát koktél”. Ebbe a jó-hangulatú földszinti bárba, mely a recepcióval szemben kapott helyett, nos, ide minden este betértünk, egy-egy italra, koktélre, üdítőre vagy éppenséggel kávéra. A jobb hátsó sarok lett a kedvencünk, mert meghitt magányában jókat beszélgethettünk. Azon kívül belátható volt a bár szinte teljes tere, a rémes egyszemélyes zenekartól (olasz slágereket próbált énekelni magyarul – bár ne tette volna!) a bárpultig bezárólag. A bár közönségét jórészt fiatalok adták, de megfordultak szép számmal középkorúak és idősek is. egyik esete bejött egy család (pap, mama, gyerekek) és a papa rendelt magának egy sört, de a család többi tagjának semmit! A sörét hamarosan kihozták s letették elé. Ő (a családfő), kényelmesen, székében hátradőlve megiszogatta, miközben családja tagjai nézték, mint fogy el a pohárból a sárgásbarna lé.. Aztán fizetett, a család fölállt és libasorban kivonultak a helységből. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de a feleségem sem. Ez a meglehetősen furcsán viselkedő család, azóta is talány maradt az én számomra, de ebből az aspektusból nézve talán már érthető, hogy ezeknek az esti „bározásoknak” is megvolt a maguk hangulata. Mindent egybevetve szívesen gondolok vissza a Karos Spa szállodában eltöltött néhány szép napunkra, s hazafelé autózva az autópályán bízván éreztem úgy, hogy rám is hatást gyakorolt „a megtalált édenkert”. Bende Krisztián

Itt nyaraltam: Borsodchem Hotel, Kazincbarcika

A szallodak.hu-n keresztül foglaltam szállást 3 fős családomnak Kazincbarcikán, a Borsodchem Hotelben. Az először 2 éjszakásra tervezett nyaralás és családlátogatás 4 éjszakára bővült, mert időközben értesültünk a Kolorcity Kazincbarcika rendezvény sorozatról, valamint az augusztus 20-i tüzijátékot is szerettük volna Barcikán megtekinteni. A hotelben nagyon kellemes időtöltésben volt részünk, ahhoz képest, hogy külcsínre nem a legmodernebb szállodák közé tartozik, a vendégért maximálisan mindent megtettek. Először is, a szallodak.hu oldalán az Év Szállása 2013 szavazáson kapott ezer forintos kupont szerettem volna náluk beváltani, de nem volt erre lehetőség, azonban, hogy ne legyünk csalódottak az “ezer forint” miatt, így standard szoba helyett lakosztályt ajánlottak fel kárpótlásként. A kisfiam kérésére még este 22 óra után is lehetővé tették a jacuzzi használatát. A hotel reggeli ételválasztéka megfelelő volt, bár örömmel vettük volna, ha a egy kicsit bővebb a zöldség – gyümölcs kínálat. A gyermekünk kakaó igényét is azonnal kielégítették. Én kávéimádó vagyok, így nagyon örültem a profi kávégépnek. A konditerem jól felszerelt, még box-zsák is volt. Lehet, hogy egyszer még Power Plate is lesz? 😉 A hotel szomszédságában tekepálya található, legközelebb azt is kipróbáljuk. Egy kis észrevétel: a szallodak.hu oldalon a szálláshely adatlapjának megtekintése linknél az “árban foglalt szolgáltatások” leírásban masszázs volt hirdetve, azonban, amikor megtörtént a foglalás, a visszaigazoló email-ben már nem szerepelt a masszázs szó. Ez elégedetlenségre adhat okot. Összességében jó emlékkel gondolunk vissza 4 napos kazincbarcikai tartózkodásunkra. Köszönjük Hotel Borsodchem! Tisztelettel: Bartha Rita

Itt nyaraltam: Családi Wellness Hotel Gyula

Egy igazi meglepetéssel készültem a kisfiamnak az ovis ballagására! Tavaly már felfigyeltem egy gyulai hotelre és megfogadtam, hogy idén mindenképpen elmegyünk oda. Így is lett! Kisfiam most szeptemberben kezdte az iskolát, így az év eleje, az első félévünk az iskolaválasztásról és az azzal kapcsolatos dolgokról, ügyintézésekről, az iskolába való felkészülésről szólt. Gondoltam a ballagás után jól jönne egy kis feltöltődés mindkettőnknek, így gyorsan elkezdtem szervezni, hogy hova is menjünk: az egyértelmű volt, hogy a Szállodák.hu-n keresztül fogok úticélt, hotelt választani számunkra, mert nagyon segítőkészek. 🙂 Gyulát választottam és a már tavaly kiszemelt Családi Wellness Hotelt! A ballagás hetén apránként kezdtem beavatni a meglepibe a kisfiamat, a ballagás napján már tudta, hogy másnap utazunk pár napra egy újabb csodás helyre és már nagyon izgatott volt. Édesanyámat is elvittük magunkkal, így hármasban indultunk „feltöltődni” pár napra Gyulára! Mikor megérkeztünk a hotelbe, már a fogadtatás is nagyon kellemes volt, udvarias, kedves, figyelmes személyzet a recepción, hát még a hotel látványa; rögtön beleszerettünk! A kisfiam rögtön meg is jegyezte: itt biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat! És bizony így is volt, nagyon jól éreztük magunkat az alatt a 3 nap alatt, amíg ott voltunk. Minket az sem zavart, hogy néha eleredt az eső, esernyővel, esőkabáttal indultunk sokszor sétálni, megnézni a Gyulai várat, felfedezni együtt a várost gyalog, vagy éppen a városnéző kisvonattal. A szoba hangulatos, fiatalos berendezésű, jól felszerelt, igazi élmény volt számunkra a pihenés. A wellness részlege is elvarázsolt Minket, nagyon sokat fürödtünk, különösen örültem annak, hogy volt külön gyerekmedence is, így a kisfiam is szabadon élvezhette a fürdőzést. A hotelben van egy játszóház is, Csigakert Játszóház, amit a nap bármely szakában használhattak a hotel egészen pici vendégeitől kezdve a nagyobb gyerkőcök is a szülőkkel együtt, ennek szintén nagyon örült a kisfiam. Nagyon vidáman, önfeledten játszottunk, szórakoztunk együtt, csúszdáztunk, mókáztunk délutánonként. Az ételek is nagyon ízlettek, bőséges reggeli, ebéd, vacsora, finomabbnál finomabb ételek. 🙂 Az egyik ételt, desszertet külön kiemelném: ez pedig a madártej. Ez az a desszert, amit soha nem ettem meg addig, nem ízlett. Viszont egyik este vacsoránál, amikor a kisfiam már a második adagot ette jóízűen, gondoltam egyet és azt mondtam, ezt meg kell kóstolni; természetesen a kisfiam is lelkesen támogatta az ötletemet: „Anya, ezt meg kell kóstolnod, mert isteni finom!” Azóta már otthon is készítettem madártejet magunknak, úgyhogy ez a hotel érdeme, megszerettették Velem! Erre a hotelre igenis illik a mondat: CSALÁDBARÁT! Mert itt egyszerre pihen, feltöltődik, játszik, pancsol, élményekkel gazdagodik az egész Család! Mi mindhárman így jöttünk haza, még most is sokat emlegetjük ezeket a napokat! Külön érdekessége a nyaralásunknak, hogy anno kisgyerekként Én is nyaraltam Gyulán a szüleimmel, testvéremmel, de hogy milyen idős voltam, már nem emlékeztem rá. Egyik délelőtt elmentünk megnézni azt a szállodát, ahol régen nyaraltunk (Hotel Erkel) és közben Édesanyám elmesélte, hogy pont ugyanannyi idős voltam, mint az Én kisfiam (6 és fél éves), Én is iskolakezdés előtt álltam, amikor itt nyaraltak Velem. Természetesen készítettünk fényképeket itt is, a régi Hotelnél, de már mellettem áll a kisfiam is! 🙂 Mi mindenképpen visszatérünk még Gyulára és a Családi Wellness Hotelbe! Murányiné Rendes Brigitta

Itt nyaraltam: Danubius Health Spa Resort Aqua Hotel, Hévíz

Nem hittem a fülemnek! Az én nevemet mondták, tehát én nyertem a 2 főre szóló 2 éjszakás ”kalandot” az egyik, általam kiválasztott Danubius szállodában! Hurrá!!! Mivel ezen a hivatalos, karácsony előtti rendezvényen a férjem nem volt velem, komolyan elgondolkodtam azon, hogy a karácsonyfa alá teszem a nyereményemet. Ezzel ugyanis titkon remélhettem volna, hogy jövőre – látva, hogy én erre vágyom -, valami hasonló meglepetés vár majd karácsonykor. De persze ez csak egy elvetemült, kósza gondolat volt, első dolgom otthon a nagy nyeremény elújságolása volt. A hotel kiválasztása is egyszerű volt: 20 éve nem voltam Hévízen, oly sok szépre, jóra emlékszem ebből az időből, és nemcsak azért, mert akkor 20 évvel fiatalabb voltam. Kiválasztottuk a Danubius Health Spa Resort Aqua Hotelt, megegyeztünk velük az időpontban. Aztán persze kiderült, hogy mindig minden másként van: férjemnek közbejött valami, így legnagyobb örömömre 20 éves lányommal mentünk ketten, „csajos” kényeztetős hétvégére. Már a gondolat is nagyszerű volt! Mindig tanul az ember. Az autóútból azt tanultuk meg, hogy soha nem indulunk el térkép nélkül, mert bár százszor jártunk arra régebben, mi simán eltévedünk. Így történt most is, Nagybajom lett a „nagy bajunk”, a mi „Bermuda-háromszögünk”, mert sajnos oda- és visszafelé is tettünk egy kis véletlen kitérőt. Ráadásul visszafelé a „tévúton” majdnem lefotóztak bennünket, de szerencsére megúsztuk. Ámde nyilván nem ezért volt fantasztikus a hétvége! Még egyikünk sem volt ilyen nagyszerű szállodában, nem volt részünk még ennyi kedves kényeztetésben, figyelmességben. A hétvége végül is fürdésről, szaunázásról, masszázsról, finom ételekről szólt, de mindebbe belefért egy kis sportolás is. Béreltünk a Hotelben bicikliket, aztán irány Keszthely! Bementünk a Festetics-kastélyba, lementünk a csodás Balaton-partra, nagyon élveztük. Azt már kevésbé, hogy az én kerékpárom, szerencsére csak hazafelé, defektet kapott, így félúttól tolni kellett. Nem baj, közben a lányommal jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Oly ritka örömünnep az, amikor gondtalanul együtt lehetünk! Mindezt ezzel az írással is köszönöm! A hotel tökéletesen biztosította hétvégi pihenésünket, a kényeztetés, a finom ételek, italok, a kedves, udvarias személyzet, az igényes környezet mind-mind hozzájárul ehhez. Tőlünk csak jót fog mindenki hallani Hévízről, és persze erről a csodás Danubius Health Spa Resort Aqua Hotelről. Köszönjük! Walterné Müller Judit

Itt nyaraltam: Ausztria

2013. júliusában Ausztriában, egészen pontosan Abersee falucskákban, a Gästehaus Kloibergütl panzióban  nyaraltam párommal. Bátran elmondhatom, hogy életem egyik legjobb és legszebb nyaralását tudhatom magam mögött. Mint minden nyaralás előtt, most is alaposan felkészültem a helyi látnivalókból, programokból, sőt még az időjárási viszonyokból is, melyet már hetekkel a nyaralás előtt izgatottan figyelgettem a különböző webes időjárás jelentő oldalakon. Mivel a Salzkammergut-i tóvidék nem éppen arról nevezetes, hogy egész nyáron hétágra süt a nap, aránylag gyakran az eső is elered, ezért alapos bevásárlásba kezdtünk. Jó alaposan feltérképeztük a különböző  boltok kínálatát, majd bevásároltunk az esőnadrágtól kezdve a polár felsőn át a komolyabb esőkabátig minden ruhaneműt. Az indulásunk napján tombolt a nyár, de mint később kiderült, nem csak Magyarországon, hanem egész Ausztria területén is, így kellemes 27-30 fokra érkeztünk meg szállásunkra. (a hőség egész héten át tartott, így érintetlenül hoztuk vissza ruhakészletünk nagy részét) A szállásadónk egy végtelenül barátságos, előzékeny, kedves és udvarias kis osztrák család volt, a legnagyobb becsben érezhettük magunkat az első perctől kezdve. Kényelmes szoba, csodálatos kilátással állt rendelkezésünkre teljes szabadságunk alatt. Olyan tisztaságot – mely ebben a panzióban volt – előtte csak az 5 csillagos szállodákban láttunk, így nagyon jó érzéssel vettük birtokba szobánkat. Mivel valóban jól felkészülten érkeztünk, minden napra jutott valami izgalmas és egyben csodálatos program, a hegymászástól kezdve a Halsatt-i sóbányában tett látogatáson (Hallstatt-ot külön kiemelném, hiszen amellett, hogy szép város, csodálatos sóbányás programokkal varázsolja el az embert, nem beszélve arról az aprócska tényről, hogy a sóbánya szintjei között Európa leghosszab csúszdáján közlekedhet az ember, ez a csúcsda 64 m hosszú, melyen fékezés nélkül száguld az ember) keresztül a Dachstein-i jégbarlangig folyamatosan egyedülálló élményben volt részünk. A nyaralás szépségében egyetlen aprócska probléma csúszott csupán, méghozzá az, hogy 3. napon autónk bemondta az unalmast. Nem részletezném, miként jutottunk végre szállásunkra az autó pedig a Salzburg-i szervízbe, de a mondás is úgy tartja, hogy minden rosszban van valami jó, ezt mi is megtapasztalhattuk. Kiderült ugyanis, hogy Salzburg kb. 20 km-re van Hitler korábbi nyaralóhelyétől (Sasfészek), így az autó ügyintézése kapcsán sikerült ezt a természeti csodát és gyönyörű környezetét meglátogatnunk, így a “rosszabb” napokon is kaptunk felejthetetlen élményt. Mindennapos programjaink után mindig boldogan tértünk vissza panziónkba, ahol minden nap patyolat-tiszta szoba várt minket. A szobához kértünk minden napra reggelit is, erről is szeretnék pár mondatot említeni, hiszen egyedülálló volt számunkra. A reggelit minden nap a panzió teraszán fogyaszthattuk el, körülölelve hegyekkel, napfény és madárcsicsergés hatása alatt. A hegyeket kémlelve hamar észrevettük, hogy az egyik hegyi kisvasút közlekedik (nosztalgia gőzmozdony) a szemben lévő hegyen, ennek külön hangulata volt, minden reggel rituálészerűen végignéztük, ahogy hősiesen felküzdi magát kis gőzmozdonyunk a hegyre. A reggeli rendkívül változatos és egyben egészséges is volt (magvas és barna péksütemények, zöldségek), melyet a házigazda helyi népviseletben szolgált fel, nem elfelejtve mindig rákérdezni, hogy hogy érezzük magunkat. Mindent összevetve, 1 hetes szabadságunk rendkívül élménydúsra sikerült, felejthetetlen élményt varázsolva mindennapjainkba. Örülök, hogy ezt a panziót választottuk, reméljük, hogy lesz még alkamunk visszatérni ide! Üdvözlettel: Kossányi Adrienn

Itt nyaraltam: Liget Wellness Hotel, Szarvas

Miért éppen Szarvas? Talán mert szeptember szülöttje vagyok és mert a szűz jegyében szülötteknek nagyon fontos, hogy minden rendben legyen körülötte. Hosszas keresgélés után döntöttem a Szarvasi Liget Wellness Hotel mellett. Mindazt amit, kínált azt maximálisan át is adta.Valóban hazánk egyik legszebb helyén a festői Hármas-Körös holtágának partján lévő Hotel a FENG SHUI elveket követve, a színek, formák, anyagok, összhangja békét és harmóniát sugároztak. – Mire volt szükségem? – Lelki nyugalomra, csendre, jó levegőre és kikapcsolódásra. Szeptember 14-e ideális időpontnak ígérkezett bár kissé borús szemerkélő esős időben érkeztünk, férjemmel és legkedvesebb baráti házaspárunkkal. Az időjárás nem vette kedvünket, amikor bele cseppentünk a XV. szarvasi szilvafesztivál kellős közepébe.- Szilva, szilva, szilva….! -minden mennyiségben. Hogy mennyi mindenben fel tudják használni ezt a hamvas héjú, vastag gyümölcshúsú szilvatermést? Ihatuk a zamatát isteni szilvaborban, izlelhettük pikánsságát a pálinkában, ehettük a lekvárját, a barátfülében és a gyümölcsöt a gombócban. Gasztronómiai különlegességként sültekhez adva, majd leöblítve egy jó fajta habzó szilvasörrel!! Mindezek után a hotel a kül- és beltéri wellness részlegében valósággal újjá születtünk!! Vasárnap reggelre kitisztult az ég is így a fantasztikus kilátás sem maradt el a folyó kanyarulatára, a ligetes hullámtérre, a víz fölé hajló öreg füzekre. Megcsodálhattuk, az Arborétum egyedi növényvilágát, és Magyarország híres építményeit miniatürizálva. És valóban a Liget a háboríthatatlan nyugalom szigete, ahová vissza kell térni, ha feltöltődni, megfeledkezni vágysz a világ zajáról. Köszönöm 39. szülinapom, hogy megélhettem ezt és köszönöm Erzsébet liget faóriásai között álló Liget Hotelnek. G.né L. Enikő