Ha kedvenc szállodáról beszélünk, nagyon nehéz a választás. Bizonyára nem vagyok egyedül azzal, hogy nekem több kedvenc szállodám is van, így roppant nehéz feladat csupán egyetlenegyet a többi elé vagy fölé helyezni. Kedvenc szállodám – a szívemhez talán legközelebb álló szálloda – az örök városban található, Róma óvárosában. A parányi kétcsillagos szálloda az Albergo del Sole al Biscione** névre hallgat és mind a mai napig családi kézben van. A Via del Biscione 76-os száma alatt található házacska (mely öt emelettel büszkélkedhet, s az utcafronton ebből három látszik csupán), varázsát többek közt az adja, hogy gyakorlatilag Róma kellős közepén található! A Campo de’Fiori csupán harminc méterre van a szálloda bejáratától, a Piazza Navona alig kétszáz méter, és szinte a római műemlékek kétharmada negyed óra alatt elérhető – gyalog! Volt szerencsém többször is megszállni itt és egyszer sem bántam meg. Szobánk minden alkalommal (eddig) a híres templomra a Sant’Andrea della Valle-ra nézett. Különleges ajándék úgy ébredni, hogy mikor kinyitom a szemem és szélesre tárom kedves szobánk ablakát a „TOSCA-templom” kupolája (itt játszódik Verdi méltán híres operájának első felvonása) nézzen velem farkasszemet. Szobánk kicsi, de praktikus és kényelmes volt: TV-től klíma-berendezésig minden a rendelkezésünkre állt. Szobánkhoz jókora kulcsot kaptunk s nem pedig kulcskártyát, mint oly sok helyen a világban. A restaurált, szépen helyreállított öreg bútorok közt pedig az ember úgy érezte, hogy itt szinte megállt az idő… Szállodánkban az egyetlen fejlesztés a parányi lift volt, amelyet az olasz mérnökök, úgy és oda terveztek be, majd építettek meg, ahova és ahol hely volt. Ezért a lift egy teljességgel amorf és torz – felülnézetből trapéz – alakot formált, arról nem is beszélve, hogy két embernél több egyszerre nem fért el benne. Hotelünknek volt/van garázsa is, úgyhogy aki autóval érkezik, annak sem kell attól tartania, hogy a választott szállodájától csak messze tudja leparkolni automobilját, vagy urambocsá, egyáltalában nem is lesz parkolóhelye. A szálloda-garázs bejárata mellett van közvetlen a szálloda bejárata is, ahonnan az üvegajtón való átjutás után egy lépcsősor indul fölfelé, mely közvetlenül az első emeleti recepcióhoz vezet. Az Albergo del Sole nagy előnye, hogy soha/sehova nem kellett busz- vagy villamosjegyet váltanunk, hiszen minden műemlék, antik szépség, múzeum, vagy emlékmű gyalog könnyűszerrel elérhető volt. Az esti sétákon sem kellett sokat gondolkodnunk, hiszen kilépve a szálloda ajtaján balra fordultunk és tíz-tizenöt lépés után máris az esti római forgatagban találtuk magunkat, így mi is a híres esti korzózás, a passeggiata élvezőivé és tagjaivá válhattunk. Este visszatérve egy fiatalember köszöntött minket a recepción… kiderült egymást váltották a családtagok, és hol az idős bácsi, hol a felesége, hol a veje, hol pedig a fia teljesített szolgálatot, és hajolt a hatalmas A3-as méretű szállodai bejelentő könyv fölé. Egy-két nap után megtanultuk, hogy egy igazi olasz, déli tizenkettő után már nem iszik capuccino-t és azt is, hogy este kilenc óra előtt valamirevaló talján nem ül le vacsorázni. Ezen intelmeket megjegyezve és maximálisan figyelembe véve ezután már mi is csak este kilenc után/körül ültünk be pizzázni az éppen kiválasztott étterembe. Egyébként valóban így volt, hogy azok a pizzériák, trattoriák melyek asztalai és székei este nyolckor kongtak az ürességtől, oda este kilenc-negyed tíz körül már nem lehetett asztalt kapni, egész egyszerűen nem volt szabad hely!Mikor második alkalommal jártunk ott, a recepción az idős bácsi (a tulajdonos) – bár előző látogatásunk óta eltelt egy esztendő – már megismert! Kedvesen üdvözölt és egy pazar tetőtéri szobával kedveskedett nekünk, melynek köszönhetően reggelinket a virágokkal borított tetőteraszon fogyaszthattuk, nap-nap után. Sokszor jártam az örök városban, laktam az apácáknál, szállodákban itt-ott, és a Via Giulia-n is a Római Magyar Akadémián a híres Falconieri Palotában, de azt fajta családias hangulatot/kedvességet és odafigyelést, mint ami az Albergo del Sole al Biscione szállodában fogadott bennünket, nem kaptuk meg sehol sem. Olyan római szállodát találni, amely az olasz fővárosban található; közel van minden fontos dologhoz a Vatikántól, az Angyalváron át a Pantheonig; jó ár/érték aránnyal rendelkezik és ezen felül még családias légkör is uralkodik ódon falai között, nos, ilyen szállodát nagyon nehéz lenne még egyet találni. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt a szállodát választom: Kedvenc szállodámnak.. Bende Krisztián