„A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.” Szent ÁgostonSzent Ágoston szavait megfogadva lehetőségeinkhez képest igyekszünk bejárni a világot. Sok szép élményünk kötődik külföldi nyaralásokhoz, de a nyár végi, ősz eleji időszakot általában hazai pihenéssel töltjük. Minden évben igyekszünk néhány napot arra fordítani, hogy a nagyváros zsúfolt, zajos világából kiszakadjunk és egy kicsit a természet nyugalmában megpihenjünk. A kisbéri Kincsem Wellness Hotel neve ismerősen csengett, de sosem jártunk még ott. Kisbért a Bakony kapujaként emlegetik, s mi Vértes felől közelítettük meg. Kincsem, a csodakanca a település szülötte, s a város lakói erre roppant büszkék. A szálloda oldalfalán egy falfestmény is a híres ló fejét ábrázolja. Így mi is tudtuk, jó helyen járunk. A szálloda családi vállalkozásként működik, ez adja a hangulatát is. Kedvességgel és közvetlenséggel találkoztunk, ahogy bejelentkeztünk a recepción. Kisfiam rögtön felfedezte az egyik sarokban felállított játszósarkot: mesekönyvek, játékok sokasága hívogatta őt, míg mi átestünk a szokásos bejelentkezési procedúrán. A szobánkat az egyszerűség jellemezte, ezzel szemben a folyosó végén lévők már megújult belsővel várták ideiglenes lakóikat. Sebaj, rögtön megcéloztuk a wellness részleget. Szerencsére rajtunk kívül csak néhány vendég fejében merült fel ugyanez a gondolat, így zavartalanul élvezhettük a pezsgőfürdőzést és a szaunázást. Kisfiam persze a gyerekmedencében érezte otthon magát, férjem pedig az úszómedencét hódította meg. Az én kedvencem a szauna lett, így naponta többször is időt szakítottam új szenvedélyemnek. Az éttermet elsősorban a magyaros konyha íz-világa jellemezte. Szerencsére kisfiamnak külön figyelmet szenteltek, így nem okozott problémát egy három éves gyerkőccel a reggeli vagy épp a vacsora. Az étteremmel szemben volt a játszósarok, így amíg mi befejeztük a reggelit, kisfiam elfoglalta magát és mi is figyelhettünk rá. Az ottlétünk alatt többször megbizonyosodtunk arról, hogy a személyzet nagyon családcentrikus és van gyakorlatuk abban, milyen nehézségek merülhetnek fel egy kisgyerekkel történő családi pihenés során.  A hotel kertjében egy kis játszóteret állítottak fel, ami sajnos már felújításra szorulna, de ettől függetlenül, biztonságosan használható. A kert végében felfedeztük a külső medencét is, sajnáltuk, hogy az időjárás már nem járt a kedvünkben és nem tudtunk kint fürdőzni. Úgy döntöttünk, nyakunkba vesszük a várost és megnézzük a környéket. Maga a város kevésbé volt magával ragadó, így utunkat az erdőn átvágva egy kis patak mellett sétálva folytattuk. A kisbéri Park-tó partjára értünk, ahol még a horgászéletbe is belecsöppentünk. S lám, mintha összetöpörödtünk volna: a Mini Magyarországnál találtuk magunkat! A Lillafüredi kastély, a Hősök tere, a Jáki templom, a Nyugati pályaudvar mind-mind ismerősként köszöntöttek bennünket. Aprólékosan kidolgozott remekművek álltak velünk szemben, s kedvet kaptunk, hogy valamikor a közeljövőben felkeressük a villányi pincesort és a fertődi kastélyt is! Érdemes ellátogatni a Királyi lovarda és a Batthyány kastély épületéhez is. Számunkra csalódást okozott, hogy maga a kastély nem látogatható, de mindenképp hangulatot ad, ahogy az ember a kastélyparkban sétálgat vadgesztenye- és platánfák között és felidézi, vajon milyen lehetett itt az élet az 1800-as években? Akkoriban még angol telivérek lakták a Királyi lovardát és a későbbiekben nemcsak Kincsem, hanem Imperiál neve is híressé tette a várost.  Sajnos a ménest az 1960-as években felszámolták, és a település elvesztette igazi kapcsolatát a lótenyésztéssel. Ettől függetlenül ma is van lehetőség lovas kocsikázásra, lovardalátogatásra és ló simogatásra is. A lovardához közel eső tiszti kaszinó épülete is figyelemfelkeltő, ma a polgármesteri hivatal működik benne. A szállodai csomagunkhoz tartozott volna egy cseszneki várbelépő is, de ezt sajnos elfelejtették odaadni… mi pedig nem reklamáltunk, mert egy kissé távolinak bizonyult oda ellátogatni. Téli vendégcsalogatóként a hotel, eplényi programokat ajánl… ki tudja, talán egyszer kipróbáljuk! Simkó Judit