Élménybeszámolók kategória bejegyzései

Pünkösdi eljegyzés

Örök élmény marad számunkra a pünkösdi eljegyzésünk Badacsonytomajon. Egy újságban láttam meg a felhívást, hogy párokat várnak a Pünkösdi Eljegyzés c. rendezvényükre. Mivel éppen az esküvőnkre készültünk, jelentkeztem a felhívásra. Lefoglaltam a pünkösdi szállást egy helyes kis családi panzióba. Nagyon kedvesen fogadtak minket, minden elő volt már készítve az érkezesünkre. Az este folyamán bejártuk a környéket, nagyot sétáltunk és romantikáztunk a parton. A második napon került sor az eljegyzési rendezvényekre, amit már nagyon izgatottan vártunk.Ebéd után átsétáltunk a badacsonyi Bazalt Templomhoz, ahol már gyülekeztek a jegyespárok. Bemutatkozás után előálltak a lovaskocsik, amikkel elindultunk Badacsontomajra. Időnként meg-megálltunk és a borkóstolás mellettvicces játékokon is részt vettünk. Mindenki nagyon jó érezte magát, remek volt a hangulat és szuper csapat kovácsolódott össze. Végül megérkeztünk a Badacsony aljához és elindultunk fel a Rózsakőhöz. Énekelve vidáman indultunk el felfelé, nem tudtuk mi vár ránk valójában.Egy nagyobb hegymenet után megérkeztünk… és valami csodálatos volt a látvány. Teljesen átszellemültünk, egy különös hangulat vett körül mindenkit. Talán a legmeghittebb pillanat volt, amikor (most már) férjem az ujjamra húzta a szalmagyűrűt és csak annyit tudott mondani: Szeretlek! Senki nem volt körülöttünk, megszűnt a külvilág számunkra. Lefelé mindenki egy kicsit csendesebben indult el, mindenki átszellemült… Ezt követően egy isteni vacsorát költöttünk el ismét közösen, majd egy kellemes hajókázásra invitáltak minket a naplementében a Helka hajón. A hegyen tapasztalt meghittség belengte az egész ott töltött hosszú hétvégénket.

Az esküvőnk is éppen ilyen jól sikerült és reméljük az októberben születendő csemeténknek is minél hamarabb meg tudjuk mutatni kishazánk egyik természeti csodáját.
Kerekes Veronika

Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl

Holnap megyünk Szoboszlóra! – dörrent el a vezényszó. Anyukám szájából. A szombati ebédnél. Nekem a torkomon akadt a rántott husi a hír hallatára. Apám egy pohár sört mosolyogva bevágott, a nővérem pedig már a szoboszlói strandon kapható Yoyó fánkra gondolt. Amit bizonyára holnap megkap. Én még boldogságomban kicsit küzdöttem a félrement falattal, és aztán már nekem is fülig ért a szám. Szoboszló! Igen! Újra eljött a nap. Olyan volt ez mint a karácsony. Hajdúszoboszlóra menni évente kétszer. Csodálatos volt. 1978 és 1984 között vagyunk. Imádtam Szoboszlót. Nem is értem, miért nem mentünk többször. Elvégre a távolság nem volt több, mint 75 km. Nyírbátor- Hajdúszoboszló. Micsoda ünnepnapok voltak ezek! Reggel átautóztunk. A piros zsigulival. ZR 77-76. A büfében azonnal rárepültünk a Yoyó fánkra. Aztán be a fürdőbe. Mindig rengetegen voltak, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Búvárszemüveg. Be a víz alá. Az alá a kissé vörös, és zavaros gyógyvíz alá. Mondanom sem kell, hogy egy centit se láttam a víz alatt. De akkor is én voltam a mélytengeri búvár. Én a kis Győzőke.
Azóta eltelt csaknem 30 év. Ismét Hajdúszoboszlóra megyek. Saját elhatározásomból. Hotel Atlantisba. Kicsit pihenni. A bőröndömbe most nem raktam búvárszemüveget. Elég rutinos vagyok, azt hiszem. Nosztalgikus érzés fog el, amikor elhagyom a város határát jelző táblát. Döbbenten tapasztalom, hogy a város azóta mennyire kivirágzott. Amióta utoljára itt jártam. Persze a város nagy értéke a termálvize, ezt eddig is tudtam. De ennyire. Jobbról-balról szállodák. Gyönyörű parkok. 2012. Bizony. A hely kiépült. Bátran állíthatom. Kicsit bolyongok a városban, mire megtalálom a szállodámat. Hotel Atlantis. Megvan! Impozáns épület. Nagyon újnak tűnik. Hatalmas felirat azonosítja az oldalán. A nagy A betűben (Atlantis kezdőbetű, ugye) vidáman keresztül szökkenő delfin elsőre nem nyeri el a tetszésemet. Szakmai végzettségem szerint tervező grafilkus vagyok, és az ilyenekre kicsit érzékenyebb vagyok, mint az átlagember. Nem adok mínusz pontot a nem létező noteszembe, elvégre objektíven is tudni kell kezelni a dolgokat. Pláne, ha az ember pihenni készül. Ízlések és pofonok. A recepción bejelentkezem. Nagyon barátságosan fogadnak. Minden kérdésemre válaszolnak. Kérdéseim pedig mindenre kiterjednek. Mindig így csinálom. Mi hol van, van- e internet a szobában. Hát persze, hogy van, mondja a nagyon csinos recepciós hölgy. Akkor mondom a wi-fi jelszavát. És megmondta, és ebből én azonnal kikövetkeztettem, hogy a hotel valóban nem régen nyitott. Friss, meleg. A password ugyanis: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸ Hát nem egyértelmű?
Akkor először megnézem a wellness részleget. Elvégre ez az egyik legfontossabb helyszín. Itt nagyon sokat fogok időzni. Minden bizonnyal. A mínusz 1-re kalauzolnak. Nagyon stilszerű, gondoltam. Tekintve, hogy az Atlantisban vagyok. Süllyesztett finomságok. Süllyesztett kényeztetés. Élmény medencék. Süllyesztett szaunavilág. Aha. Értem. Ennél jobban ki sem találhatták volna. A süllyesztett világot lifttel közelítem meg. Beszállok. Hipermodern kabin, kérem szépen. Megnyomom a -1 gombot. Az ajtó hangtalanul becsukódik. Éa akkor a már-már átszellemült történelmi csendet egy kedvesen irritáló női hang törte meg. A kabin hangszórójából kaptam a fincsi pofont. ” A lift lefelé közlekedik!” Majd amikor megérkeztem: ” Mínusz egyes szint!” Ezt nem hiszem el. Gyorsan megnyomtam a földszint gombot. ” A lift felfelé közlekedik! Földszint!” Folyamatosan informálva vagyok. Minden lépésemről tudok. Ha akarom, ha nem. Na jó, vissza a wellnessbe. A hölgy nem fárad. És miközben lefelé haladok, eszembe jut valami. Rémlik, hogy nagyratartott történészek írják az elemzéseikben. Rémlik, hogy az Atlantisz-kutatók említik a feljegyzéseikben azt a hangot. Azon a bizonyos napon. Amikor az a bizonyos tragédia megtörtént. Vagy nem történt meg. Legenda, vagy valóság? Létezik, hogy a krónikások tényleg hallották azt a bizonyos hangot, amikor az egész megtörtént? Ki tudja? De az bizonyos, hogy többen említik azokon a már szertefoszlott pergameneken, hogy az elsüllyedés pillanatában egy éteri hangot hallottak. Tisztán, és kivehetően azt mondta, hogy: “A sziget lefelé közlekedik!” És amikor elsüllyedt, csak ennyi volt hallható: “Tengerfenék!” Elmosolyodtam. Egy kicsit elkalandoztam. Kinyílt a liftajtó. Minusz egyes szint. A wellness részleg.
Itt vagyok. A jelenben. Kicsit körülnézek. Nagyon szép, és tágas terek. Úszómedence a centrumban. Körülötte nyugágyak. Jobbról a termálmedence. Bal kézről az élménymedence. Nagyon kultúrált, igényes megoldás. Szeparáltan a szaunavilág, amit két irányból is meg lehet közelíteni. Direktben is, és a medencetérből is. Pazar. Ok, nagyjából képben vagyok. Felliftezem a másodikra. Itt kaptam szobát. A kedves hölgy a liftben persze mindenről értesít. ” Második emelet!” Kiszállok. Közben a londiner fiú már felhozta a csomagjaimat. Odacsússzantok egy ötszázast. Rámmosolyog. Én visszamosolygok. Becserkészem a szobát. Teljesen rendben van. Minden igényemet kielégíti. Szuper. Kimegyek a teraszra. Hát ahogy kilépek, látom hogy egy cserebogár pörög a hátán a terasz kövein. Szegény. Arra gondoltam, hogy ez egy jel. Aztán pedig arra, hogy nem. Ez nem egy jel, hanem egy cserebogár, ami éppen küzd az elemekkel. Szegény. Meg voltam illetődve picit. Egyrészt mert rovarfóbiám van, másrészt mert nem láttam cserebogarat 30 éve. Pesten nem láttam egyszer sem. Arra azonban emlékszem, hogy gyerekkorunkban nagyon sok cserebogarat láttunk. Gyűjtöttünk. Nem bántottuk őket, hanem rang szerint gyűjtöttük. Különböző fajtájú bogarak voltak. A fejük alatti tor részeken volt a különbség, ami a színeikben volt más, és más. A fekete színűek voltak a parasztok. A piros színűek a királyok. A nagyon ritka bordó színűek voltak a császárok. De létezett zöld, és kékes színű bogár is. Ezek voltak a grófok és a bárók. Na ez vajon milyen lehet? Szegény, tényleg itt küzd az életéért. Felülkerekedtem a fóbiámon. És a rangjára is kíváncsi voltam kicsit. Óvatosan megfordítottam. Lefolyt rólam a veríték. Szinte azonnal elröptettem. Még láttam, amint magához tér, és kiterjeszti a kis szárnyacskáit. Túlélte a kalandot. Boldog voltam. Én is. A paráimat leküzdve még a röptetés előtt leszkenneltem a fejtor színét. Fekete. Paraszt volt. Meg sem köszönte, hogy megmentettem az életét! Hülye Győző! Két perc kiállítás!
Folyt. köv.. Szabó Győző

Balatoni pihenés

Sziasztok! Mi 2008 szeptemberében töltöttünk el néhány feledhetetlen őszi napot a párommal Balatonföldváron. Noha fürdeni akkor már nem igazán lehetett az idő miatt, de kirándulni, nagyokat sétálni igen. 7 hónapos pocakos kismamaként ez viszont tökéletes kikapcsolódás volt. Bejártuk a környéket, átkompoztunk Tihanyba, megcsodáltuk az Apátságot és a gyönyörű szép tájat, mesés panoráma tárult elénk. Jókat ettünk, ittunk a földvári nádfedeles csárdában. A szállodánkban pedig kihasználtuk a wellness részleg nyújtotta lehetőségeket. A mai napig nagyon jó emlék, örömmel gondolok vissza rá. Nagy örömmel venném azt is, hogyha sikerülne nyernünk és eltöltenünk ismét néhány kellemes napot a Balatonnál.
Üdvözlettel, Pappné Palotai Bernadett

Nyaralás Balatonbogláron

Kis családunk tavaly nyáron Balatonboglárra ment nyaralni. Egy városlakó szemében maga a csoda egy Balatonon töltött hét. Mivel van egy 9 éves kisfiunk, ezért a Balaton déli partját választottuk a nyaralásunk helyszínéül, mert itt sekély a víz, a talaj pedig finom homokos. Nem volt sok időnk július közepéig, amikorra terveztük  a nyaralást, de az interneten nagyon sok szálláshely közül választhattunk mégis. Egy szép kis apartmant sikerült találnunk és lefoglalnunk a kiválasztott időpontra. A kisfiunknak ez volt az első balatoni nyaralása, így nagy izgalommal várta az indulást. Itthon a Google Maps segítségével, műholdas térképen átnéztük Boglár összes strandját, utcáit, már szinte úgy indultunk útnak, mint ha rég ismernénk a környéket. Elérkezett a nagy nap, bepakoltunk az autónkba, és elindultunk a Balcsi felé. Balatonboglárra érkezve első utunk a Platán strandra vezetett. Ingyenes parkolási lehetőség fogadott minket, ezt nagyon pozitívan értékeltük, tudván, hogy az északi parton fizetős a parkolás is. Szép, tiszta idő volt, a strand környéke nagyon kulturált, ápolt, beleértve a mosdókat, wc-ket is. Mivel a szállást csak dél körül lehetett elfoglalni, ezért átöltöztünk az öltözőben, és szaladtunk is megnézni a vizet. Délben aztán elfoglaltuk a szállásunkat, amivel nagyon elégedettek voltunk. Reggelente kimentünk a Platán strandra, délben pedig különféle éttermek menüit kóstoltuk meg ebédre.
Mindenhol nagyon vendégszerető, szívélyes fogadtatásban volt részünk. Mivel Balatonboglárnak nagyon jó a kiépítettsége, megtalálható  minden, ami itthon, Budapesten is megszokott számunkra. Így estefelé mindig bementünk a Tescoba vacsorát és másnapi reggelit vásárolni. Esténként, az apartmanunkban elköltött vacsora után, kisétáltunk a hajókikötőbe, és bevallom, nagyon jól esett ez a kis séta. Egyszer elmentünk hajókázni is a Helka nevű, gyönyörű, antik berendezésű hajóval. Az idő sajnos nem volt végig kitűnő a hét során, de a hűvösebb, borongósabb napokat kirándulásra fordítottuk. Meglátogattuk a Gömbkilátót a Várdombon. Igaz, le van zárva, de a látványa akkor is lenyűgöző volt.Máskor egyszerűen csak sétálgattunk Boglár utcáin, a kikötőben és gyönyörű naplementés képeket készítettünk. Ezek a képek azóta is több fotópályázaton megállják a helyüket.Bogláron együtt van minden, amit az ember a Balatontól csak remélhet. Sekély, homokos, meleg vizű szabad strandok, hattyúkkal, egyedi madárvilággal. Büfék, jó éttermek, finom ételekkel. Csodaszép kikötő, hajókirándulási lehetőséggel (még disco hajó is indul esténként), világító torony, háttérben gyönyörű naplementékkel. Kiváló infrastruktúra, kirándulási célpontok.. Számunkra feledhetetlen volt ez a nyár.Vágyunk vissza Balatonra, hogy a déli part még több települését fedezhessük föl minden szépségével, lehetőségeivel együtt. Beküldő: Mohl Edina

Balaton Sound élményeim

Kedves Szállodák.hu! A Balaton nagyon közel áll a szívemhez! Kiskoromban rengetegszer nyaraltam a szüleimmel, az északi-, és a déli parton egyaránt. Ezzel a hagyománnyal azóta sem hagytam fel: két éve Zamárdiba indultam, ahol egy kedves barátnőm fogadott a családi nyaralójukban. Direkt úgy időzítettünk, hogy az éppen akkor zajló Balaton Sound-on részt tudjunk venni! Pénteken érkeztem vonattal, ahol az állomáson már várt a barátnőm. A három napos kiruccanás ezennel kezdetét vette! Aznap délután csak napoztunk, élveztük a perzselő nap sugarait, miközben egy jót beszélgettünk. Estére megérkeztek a barátaink, akikkel kinti sütögetésbe kezdtünk. A sztorizgatások közben nagyokat nevettünk majd a vacsora után, késő éjjel nyugovóra tért a brigád. A reggeli kávé után elindultunk a fesztivál helyszínére, ahol nem győztük kivárni a hosszasan kígyózó sort.. A több órásnak tűnő ácsorgás után bejutottunk és egyből a Balatonba csobbantunk, ahol fiatalok százaival együtt élveztük a fesztivál egyedi hangulatát. A strandolás utáni éhséget egy hatalmas gyros-tállal győztük le, amit egy hideg jégkásával öblítettünk. Ebéd után visszatértünk a nyaralóba, ahol mi lányok lázas készülődésbe kezdtünk az esti visszamenetelre. Fesztiválhoz illően, farmersortot és gumicsizmát húztunk, majd nemsokára lesétáltunk a Sound-ra. Egészen napfelkeltéig buliztunk, pedig a lábainkat már aligha éreztük… Reggelre hazaértünk, ahol egy-két óra alvás után összecsomagoltam a bőröndömet és elbúcsúztam Zamárditól. Csak egy hosszú hétvége volt, de az egyik legemlékezetesebb nyaralásom volt eddig, a húszaséveim alatt. Üdvözlettel, Bencsik Diána

Élménybeszámoló: Balaton

Kedves Szállodák.hu! A feleségemmel voltunk a Balatonon nyaralni, pontosabban Balatonbogláron, ahová a munkahelyem által tudtunk eljutni. Először a helyi nevezetességeket néztük meg, a legfontosabb a Gömbkilátó volt , ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk a Balcsira. Főleg éjszaka csodálatos, amikor a Balcsi körbevonalazódik a lámpák által. Megnéztük a helyi katolikus templomot is, amikor az odavezető kis zegzugos utcákon majdnem eltévedtünk, meg kellett kérdezni egy helyi lakost, hogy jó úton haladunk-e? 🙂 Egyik nap átkompoztunk Badacsonyba, hogy megkóstoljuk a helyi borkülönlegességeket, és egyben megtekintsük a Szegedi Róza házát és tervbe volt , hogy megmásszuk Badacsony hegyét. Az úton kellemesen el is fáradtunk, az összes kilátót szinte felfedeztük és közben csodálatos fotókat készítettünk a Balatonról és környékéről. Lefelé úton a hegyről a Bújdosók lépcsőjét számoltuk meg. Amikor ezt megtettük , betértünk az egyik pincébe a sok közül , ahol a bor mellé zsíros deszkát fogyasztottunk vöröshagymával. 🙂 Így hagymától illatozva tettük meg még a lefelé vezető út hátralévő részét. 🙂 A kompozás hazafelé a bor mámorában vidám hangulatban telt és amikor leszálltunk a kompról, még utána is ringatóztunk….:-) A nyaralásunk alatt átutaztunk a túlpartra szintén komppal a Tihanyi Apátságot megnézni, illetve onnan fentről is rengeteg képet készítettünk. Mivel nem fogtunk ki túl jó időt júliusban, így több időnk maradt a Balaton körüli felfedező útra, a következő napi  célunk a Tapolcai-Tavasbarlang volt. Mivel mások is kihasználták a rossz idő adta lehetőséget, a Tapolcai-Tavasbarlang előtt több tíz méter sor kígyózott, és mire a csónakba ültünk 3 órát ácsorogtunk, de úgy voltunk vele, ha már átutaztunk, akkor megnézzük milyen is ez a csónakázás. Ketten ültünk bele egy csónakba, ami eléggé labilis volt és kb. 10 percig csónakáztunk a barlangba, ahol volt olyan rész, hogy összekuporodva éppen hogy átfértünk a barlangfal alatt, szóval egy kicsit félelmetes volt számunkra, főleg a feleségemnek.
Saját magunknak kellett evezni és hát kicsit dülöngéltünk is a szűk falak közt, ez számomra is kicsit ijesztő volt, nehogy felboruljunk. De szerencsére nem történt semmi rossz velünk, egy élménnyel gazdagabbak lettünk. A nyaralásunk alatt két nap jó idő volt, ekkor ellátogattunk a balatonfüredi Annagora Aquaparkba, ami a csúszdáival a szívünkbe lopta magát, mert imádjuk a meredek és még kipróbálatlan csúszdákon  lévő érzéseket, amint lecsúszunk rajtuk. No és persze a Balatonban is fürödtünk, azt ki nem hagytuk volna. És sajnos ennek a nyaralásnak is vége lett, mint ahogy minden nyárnak is vége van egyszer!
Köszönettel és üdvözlettel: Juhász Gábor

Élménybeszámoló: Dobogómajor

Tisztelt Szállodák .hu! Mi tavaly előtt voltunk a férjemmel Dobogómajorban nyaralni, aki akkor még nem volt a férjem. Őszintén szólva én sosem szerettem a tavakat, de ha már ide vitt el első közös nyaralásunkra, gondoltam bemerészkedek. Meglepő, de nagyon jó volt a víz, jó volt az idő, szóval annyira belejöttem, hogy azóta is alig várom a július végét, amikor is megyünk. Kirándultunk Hévízre, Keszthelyre, nagyon tuti az ottani nyugodtság. Tavaly kimaradt, mert megszületett pici lányunk Gerda, de idén már most készülünk a nagy családi nyaralásra. Hát ennyi lett volna az én sztorim, semmi szaftos részlet, de nekem nagyon szép emlék!! Üdv, és várom a FB-on ígért babás játékotokat is: Nagyné Cserna Csilla

Először Keszthelyen – de nem utoljára

Tavaly nyáron -először- nyaraltunk az északi oldalon, Keszthelyen. A Hotel Via szállodára esett a választásunk – NEM bántuk meg!! Keszthelyen a második hotel mely közvetlen vízparti, saját strandja és saját vízimentője van 🙂 A napozóágyak és napernyők is térítésmentesen a rendelkezésünkre állnak. A szálloda és annak parkja a környéken messze a leggondozottabb. A vezetőség és a személyzet kedvességét külön kiemelném. Először voltunk, de mintha 1000 éve ismernénk egymást 🙂 A légkör barátságos, a kiszolgálás udvarias. A konyha remekművei egyszerűen fantasztikusak. A szobák nagyok, mindegyik erkélyes (gyönyörű a kilátás a Balcsira), mindegyikben TV és hűtő is van. Zárt parkolója van. Sokféle sporteszközt lehet bérelni – csónak, kerékpár, roller, vízi trambulin (ingyen), jet-ski, stb.. de grátisz a 4 óra kerékpár használat. Továbbá 4 db, salakos teniszpályájuk is van. Ha mi, vendégek adhatnánk a hoteleknek a csillagbesorolást, nálunk ez a hotel 3 *-os lenne.
Beküldő: Szépvölgyi Katalin

Balatoni élménybeszámoló

Az egyik legemlékezetesebb balatoni élményem egy csapatépítő tréning volt, a Balaton északi partján, Badacsonylábdihegyen. Munkának indult, 1 hétig jártuk volna a közeli vendéglátóhelyeket, amivel azonban 1 nap után végeztünk, így a tréning átcsapott felhőtlen szórakozásba, főzésekbe, bulizásba. Május elején volt, a szezon előtt, mindenhol örültek a 15 fős csapatnak, feldobtuk a hangulatot, meghoztuk a helyiek kedvét a nyárhoz, a tömeghez. Cserébe megtapasztaltuk a helyiek kedvességét, mindenhol itattak velünk egy kis háztáji borocskát, jókat ettünk, beszélgettünk, badacsonyi titkokkal gazdagodtunk. Felejthetetlen élmény volt, igazi csapattá kovácsolódtunk, és bár azóta eltelt 2 év, páran már nem dolgoznak nálunk, azóta is összejárunk, és nagyokat nevetünk az első közös hetünkről. Nekem ez a hét volt a legemlékezetesebb balatoni hetem.
Beküldő: Jung Eszter

Wellness nyereményjáték nyertesünk beszámolója

Kedves szállodák.hu! Csodálatos volt az a hétvége, amit a Ramada Plazaban tölthettünk. Nagyon örülök, hogy végül elküldtem a húsvéti játékra a pályázatomat. Felejthetetlen élményben volt részünk. Az ott dolgozó emberek egytől egyig lenyűgözően kedvesek és segítőkészek voltak mindenben. Miután átvettük a Dunára néző szobánkat, ami mindennel fel volt szerelve, amit csak az ember kívánhat felfedeztük a szállodát. Nem hagytunk magunknak sok időt és a Spaban kötöttünk ki, ahonnan egészen a vacsoráig ki sem szabadultunk. De talán ez nem is meglepő, hiszen nincs más szó, csak az, hogy egyszerűen ott minden tökéletes. A medencék, a jakuzzi a szaunák, a kivitelezés. Hosszas fürdőzés után beültünk a szállodában lévő bárba, ahol koktéloztunk, de kis idő múlva vissza is tértünk a wellnessbe újabb kényeztetésekért. Zárásig áztattuk magunkat, majd jött a jól megérdemelt alvás. Másnap a reggelivel kezdtünk, ahol a bőség zavarában dönteni sem lehetett, mit is együnk a kávézás után, de végül ebben is sikerült döntenünk. Természetesen a reggeli után is kihasználtuk maradék időnket és ismét visszatértünk a wellness részlegbe. A szoba átadása előtt hagytuk csak ott kedvencé vált medencénket, fájó szívvel.
Leírhatatlan az élmény, amit ott szereztünk. Megbeszéltük a férjemmel, hogy ide még visszatérünk, és ha lehetőségünk adódik, visszük a családunkat is, hogy Ők is megtapasztalhassák milyen az igazi pihenés. Köszönjük a lehetőséget, mindennel és mindenkivel elégedettek voltunk. Igazi nászút pótló volt ez számunkra. Remélem, hamarosan újra játszhatunk.
Üdvözlettel: Kulcsár-Dér Boglárka