Balatoni mulatozás

Szilveszteri bulit kialudva, egy kis erőre kapva, január elsején folytattuk a mulatozást a Balaton partján. Hideg nem volt ugyan, de bemelegítőnek a Hotel Lidoban bedobtunk egy kis szíverősítőt, aztán lóra pattantunk, s irány a tengerpart! A magyar tenger partján aztán mi várt minket! Terülj, terülj, asztalkám, s vidám harmonikaszó. Nem kérettük magunkat, megkóstoltuk a finomságokat, s beálltunk az énekelők közé is. No, persze csak az után, hogy kigyönyörködtük magunkat a ringatózó Balaton vizében, a téli tájban. Az enyhe idő miatt nem volt befagyva a víz, még hattyúk és kacsák is megjelentek kis idő múlva. A nap hét ágra sütött, gyönyörű volt a Balaton. Mi pedig ettünk-ittunk finomakat, élveztük a jó levegőt, s a kellemes tájat. Volt itt a frissen sütött töpörtyűtől kezdve, házi szalámi, édes lilahagyma, friss kenyér, pogácsa, s forralt bor, meg tea. Közben kellemes harmonika szót hallgathattunk, még a Pacsirtát is megszólaltatta bravúrosan a hangszerén Móger Péter. Persze a kívánságokat is teljesítette, mindenkinek elhúzta a nótáját. Sok órát eltöltöttünk így, énekelgetve, sőt volt, aki még táncra is perdült. De ki figyelte az idő múlását! Csak azt vettük észre, hogy nyúlnak az árnyékok, megy lefelé a nap, én pedig közben gyönyörű naplemente képeket tudtam készíteni. Fogyott az asztalokról a sok finom étel is, de a varázsdobozból, kosárból került helyére mindig utánpótlás. A forralt bornál is hasonló volt a helyzet, ott is mindig tele lett a kondér. Hát egy igazán emlékezetes délutánt tölthettünk el a Balaton partján január elsején. Jó hangulatban, ismerkedve-barátkozva egymással, a Lido Hotel vendégszeretetét és finomságait élvezve. Persze a díszlet sem volt utolsó, a szépséges Balaton látványa, s a lemenő nap játéka a víztükrön, kell ennél csodálatosabb? Nem hiszem, hogy ha máshol lettünk volna, jobban éreztük volna magunkat. Több emberrel beszélgetve, azt a véleményt hallottam, hogy már nem először és nem is utoljára voltak itt. Mi is csak ezt tudjuk mondani, nem csalódtunk eddig sem a vendéglátásban, pedig már ez volt az 5. alkalom, hogy itt voltunk. Nyáron unokástól fogunk újra jönni, a nyári Balatont is megcsodálni, s fürödni is benne. Köszönjük újra a Hotel Lido Krisztikéjének és a főnök Úrnak, Tibornak a vendégszeretetét, kedvességét. Ők is, s a többiek is mindent megtesznek azért, hogy a vendégek maximálisan jól érezzék magukat. A konyhájuk kitűnő, köszönet a szakácsnőnek is. Ő az, aki a háttérben maradva is hozzájárul a vendégek elégedettségéhez.Csak így tovább, sok erőt és kitartást kívánunk az egész hotel személyzetének a következő évekre!  Dávid Zsuzsanna
A beszámoló nyereményjátékunkra érkezett.

Nyerj balatoni hétvégét!

Szeretnél balatoni hétvégét nyerni? Szeretnéd, ha magaddal vihetnél bárkit, akit szeretnél? Mi lenne, ha már pénteken sorsolnánk is? Megoldjuk! Küldd el egy balatoni nyaralással, pihenéssel kapcsolatos élményedet az info@szallodak.hu címre “Nyereményjáték” tárggyal! Beszámolód örömmel megjelentetjük a Szallodak.hu blogján. Sorsolás: 2012. június 15. 15:00. A nyeremény egy balatonparti szállodában eltöltendő hétvégét (3 nap/2 éjszaka) jelent 2 fő részére kétágyas szobában reggelivel és vacsorával.

Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl – folytatás

Na jó, akkor újra itt vagyok! A teraszról a mentőakció után bementem a szobába. Mindent kipakoltam a szekrényekbe, ahogy azt szoktam. Elrendezkedtem. Picit ledőltem, aztán az alvás után irány a szauna, a jacuzzi, a finom kényeztető wellnessz. A fürdőszobában magamra vettem a fürdőköpenyemet, amelyre szépen rá volt hímezve a szálloda neve, és látom, hogy a zuhanykabin ajtaján is szép nagyban ott van. A törülközőkön is ott volt, ahogy kell. Mindenhol ott volt. Fura. Magamhoz vettem a törülközőkártyákat. Egy zöldet, és egy fehéret. Aztán ahogy a folyosón haladtam a lift felé, láttam hogy az ajtókon is ott van a felirat. Atlantis superior. A wellnesszbe érve leadom a kártyákat. A zöld kártyákért zöld törcsiket kapok, a fehérekért fehéreket. Ki van ez találva, kérem szépen. A fehéret a szaunavilágban ajánlják. Be is nézek. Van itt minden. Sókamra. Igazi sóhomokkal. Bio szauna. Infraszauna. Finn szauna. Jégkamra. Élményzuhany. Egy dolog nincs. Merülőmedence. Ettől kicsit elszomorodtam. De a medencét pótolja a hideg vízzel megtöltött dézsa. Amit egyszerűen magadra húzol. Ez is szuper. Két méter magasról rádzúdul a jeges víz. Ok. Korrekt. Állok a tér közepén és itt is mindenhol ott a felirat. Minden szauna ajtaján. A zuhanykabin ajtaján. Atlantis superior. Mindenhol. Mintha nem tudnám pontosan hogy hol vagyok. Folyton értesítve vagyok. Igen, tudom. Az Atlantiszban vagyok. Az Atlantis Hotel jégkamrájában. Hiszen ide jöttem, szabad akaratomból léptem be a hotel ajtaján. Ezt választottam. Nem véletlenül vagyok itt. Tudom, hogy hol vagyok. És mégis szembejön velem, akármerre megyek. Lehet, hogy már a fürdőgatyámon is rajta van? Bármerre nézek, ott van. Megszédülök. Itt vagyok a jégkamrában. Amit a jégkupac dermesztő hidegsége mellett egy 17 fokra állított klímaberendezés is megtámogat. Atlantis superior. Lehet, hogy a jégkockákon is ott van. Egyenként. Kitámolygok a fagyasztóból. A szauna után vagyok. És látom, hogy az órákon is ott a felirat. Közelebb megyek. Megnyugszom. Nem. Azokra csak az van írva, hogy: Quartz. Ránézek a karórámra. Az meg Sector. Ez egy fura trip volt.
Na jó, kissé átfagyva megyek és kipróbálom az élményzuhanyt. Belépek. Bezárom magam mögött az ajtót. A falon három gomb egymás alatt. Megnyomom a legfelsőt. A szaunázás közben egy kedves hölgy felvilágosított, hogy ez milyen szuper. Aha. Csak megnyomom a gombot, és a trópusokon érzem magam. Ok. Várok. A hangulat tényleg tökéletes. Madárkórus. Villámok. A háttérben makákók. Állok némán. Kicsit hosszúnak érzem az előjátékot. Víz még sehol. Magam fölé pillantok. A célnak megfelelő lyukakat, zuhanyrózsákat látok. De semmi. Megnézem a feliratot.Élményzuhany. A nevében is benne van. A madarak még mindig nyomják. Kezdtem magam úgy érezni, mintha az ornitológiai intézet zajkabinjában lennék. Celebeszi madárfajok után kutatva hallgatva a különböző dialektusokat. Aztán egy hölgy jelzett, hogy nyomjam meg az alatta levő, azaz a második gombot. Köszi. Csókolom. Megnyomtam. És működik. Azért annyira ostoba nem vagyok, gondoltam. A meghibásodást akár egy lecsapódott biztosíték is okozhatta. De nem. Az első gomb csupán az “ON” parancsot küldte el a rendszernek, kvázi aktiválta a mélyen szunnyadó majmocskákat. Vajon tartogat- e még ez a kis szaunapark meglepetéseket? Remélem nem.
Miután kellően lebombáztam magam a a hideg-meleg fülkékben, kimentem a medencetérbe. Megmártóztam az úszómedencében, és megcéloztam az élménymedencét. A medence közepén kis sziget. Ennek az oldalából nyomják a derekamra a vízsugarakat, és periodikusan váltva birizgálnak a buzgárok. Tökéletes. Bár szerintem az úszómester ma egy decivel többet töltött a víztisztítóból a  medencébe. Aztán átszaladtam a termálba. Itt is működik a hátmasszázs. Csendben bepilledek a brutál vasas, már-már olajos gyógyvízben. Csodás. Picit bealudtam, azt hiszem. Jobb lesz, ha kimegyek a meleg termálvízből, és ledőlök egy nyugágyra. Nem sokára vacsora. Hurrá!
A gyerekmedence mellett találok egyet. Ez jó lesz. Hát ahogy ott fekszem, látom hogy a medencében lévő csúszdán van valami. Valami barna színű. Szólok az úszómesternek. Elvégre abból baj nem lehet. Előfordul azért egy gyerekmedencében, hogy belekerül valami. Nem ritka. Ételdarabok. Csoki. Ilyenek. Mondtam is a célszemélynek, hogy van ott valami, csoki lehet, vagy nem is tudom. Az úszómester sokáig szótlanul vizsgálgatta, majd megszólalt: Csoki lesz az. És rögtön intézkedett. Letakarította. És az ügy ezzel le is volt zárva. Másnap pedig amikor lementem, az úr ezzel fogadott: “A medencében valóban csoki volt, azért éjszaka higiéniai okokból kicseréltem a a gyerekpancsoló  vizét.” Korrekt. Ezt már szeretem. A mosolyomat ügyesen magamban tartottam.
Panaszra ugyanis nem volt, és nem is lehetett semmi okom. A tegnapi vacsora egyszerűen fantasztikus volt. A svédasztalon tájjellegű ételek. Egyszerű finomságok. A tanyavilágot idéző, úgynevezett szegénykaják. Mint például slambuc, pásztortarhonya. Márcsak a puliszka hiányzott. És voltak még más egyéb finomságok. A reggelinél pedig töltött dagadó, hurka, kolbász. És persze minden egyéb. Gondolva a vegetáriánusokra, a fitnessz- vagy bioreggelizőkre. Le a kalappal. Megőrültem. Csodálatos. Így kell csinálni!
És a reggeli után megiszom egy jó kávét. Ez a terv. És meg is ittam. A kávéval nem is volt baj. Nagyon finom volt. Én általában cukor nélkül iszom, egy kis tejjel. Vagy tejszínnel. Na szóval a kávé tuti volt. Kértem a számlát. Szobára írták, várom a kis cetlit, amit aláírok majd. És itt jött a döbbenet. 420 Ft. Ez nem is lenne baj. Nézzük csak meg tételesen. A számlán 320 Ft a kávé, és 100 Ft a tejszín. Egy deci tejszín. Másnap tejjel ittam, mert az előző napi ügy picit felbosszantott. De nem szóltam. Tejjel csak 380 Ft. Tehát a tej 60 Ft. Szóvá tettem a dolgot. A pultban a kávé árakra, minden másra hivatkozva mentegetőztek. Nem ez volt a célom. Értetlenül álltam a dolog előtt. Még egyszer leírom. ATLANTIS SUPERIOR! Mindenre gondosan figyel. A vendég az első. Ez így helyes. Figyeljen rám. Adja nekem a kávét 500 Ft-ért, nem érdekel. De kérem, hogy a tejért, avagy a tejszínért ne számoljon fel külön összeget. Vagy ne tüntesse fel a számlán! Értem én. Adminisztráció. De mégis. Egy picit “piti”. Egy ilyen apróságon nem érdemes elcsúszni. Főleg akkor, ha minden szuper. Mert minden szuper. A kaja, a szaunák, a szoba, a wellness, a termálvíz, a személyzet. MINDEN!!! Csak ajánlani tudom. Jöjjenek, próbálják ki. Gyertek, mert szuper!!
U. I.: A szálloda tévés előfizetéses csomagjából hiányzik a Sport1, ha ne adj Isten meccset akarnánk nézni ( a Real Madrid- Bayern Münchent sajnos bebuktam, mert nem láthattam.) És még egy. A WI-FI password: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸, megvan? Vadiúj szálló. Egy éve épült. Na jó elárulom: hotel2011. És még egy. A másodikon fantasztikus játszószoba. Gyerekeseknek. És még egy. Ki tudja, hogy mi is az a slambuc??
Szabó Győző

Balatoni élménybeszámoló: megvan a nyertes

A Szallodak.hu Facebook oldalán meghirdetett játékunkat, amelyben arra kértünk Titeket, hogy küldjétek el számotokra kedves egyik balatoni nyaralás élményét, sorsolással zártuk. A szerencsés nyertes másodmagával egy 4 csillagos balatoni wellness szállodában tölthet el 3 napot/2 éjszakát félpanziós ellátással, korlátlan wellness használattal. A sorsolás Juhász Gábornak kedvezett, gratulálunk! A részletek egyeztetése végett, kérjük jelentkezzen az info@szallodak.hu e-mail címen!

Első balatoni nyaralásom

Ákos vagyok, ma már lassan 2 éves ’nagyfiú’. 2011. júniusában életemben először utaztam a Balatonhoz a szüleimmel, már nagyon vártam! Emlékszem, hogy egy szombat reggel indultunk és én, aki imádok sokáig aludni, aznap nagyon korán ébredtem, annyira izgatott voltam! Persze az autóban bepótoltam az elmaradásom, így mire megérkeztünk Balatonlellére, már kipihenten vágtam neki az első igazi balatoni nyaralásomnak! Kezdetnek… Apával feltérképeztem a szálloda összes zegzugát… az elsőtől az utolsóig… nagyon kedves és barátságos kis hely volt (olyannyira, hogy azon a nyáron még egyszer visszatértünk oda… már Mamával és Papával ’felszerelkezve’!), még egy kis játszósarkot is találtam sok-sok játékkal, így aztán azt gondoltam, hogy egy csudajó nyaralásnak nézünk elébe! Így is lett! A Nap száz ágra sütött, így a legtöbb időt a strandon töltöttük, amit én nagyon élveztem! Imádtam a Balatont, bár az első napon még akadt egy kis gondom a homokkal, de mivel a vizet csak ezen keresztül tudtam megközelíteni, így hamar ’összebarátkoztunk’! És képzeljétek… később olyannyira jóban lettünk, hogy az enyém volt a legszebb homokvár a parton… persze Anya és Apa ügyesen a kezem alá dolgoztak!
Ültem kisvonaton, ami felvitt Minket egy domb tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a ’mi tengerünkre’, részt vettem életem első grillpartiján is, ahol nagyon finomakat ettünk és ami a legjobb: voltam Kiskalóz egy kincsvadászaton! Na, de hogy Anyáéknak is emlékezetes legyen ez a nyaralás, itt tettem meg életem első 5 önálló lépését! …Majd másnap már 14-et, harmadnap 28-at, merthogy megszámolták! Egy szó, mint száz, nagyon jól éreztük Magunkat! És tudjátok mi a legjobb? Anyáék megígérték, hogy idén is elmegyünk nyaralni! Én idén is a Balatonhoz szeretnék menni! Puszi Mindenkinek! Ákos

Balatoni pihenés

Kedves Szállodák.hu! Tavaly nyáron a barátommal és apukájával a Balatonon nyaraltunk! Én akkor voltam életemben először a Balatonon. Béla telepen nyaraltunk egy hétig. Már hajnalban Mezőkovácsházáról indultunk a Balaton felé. Hamar oda is értünk, ami nagyon jó, mert már nagyon vártuk hogy eljussunk a Balatonra. A Napsugár Kempingben szálltunk meg. Barátom apukája lakókocsiban, mi pedig a barátommal sátorban aludtunk. Kicsit kényelmetlen volt, mit ne mondjak, de legalább szúnyog mentes. Amint megérkeztünk a Balcsira, lepakoltunk, és bele vetettük magunkat a “Magyar tengerbe”! 🙂 A víz kicsit hideg volt, de kibírtuk. Másnap és szinte minden nap ellátogattunk gyalog, valamint vonattal Fonyódra. Nagyon szép hely Fonyód is, és kedvesek az emberek. Sok bazárosnál megálltunk, és mindenféle Balatoni emléket összevásároltunk. A hét alatt szinte minden nap horgásztunk is, volt hogy estére is kint maradtunk horgászni. Mi már tapasztaltunk, igazán gyönyörű naplementét! 🙂 Kipróbáltuk a vízi biciklit, hatalmas élmény volt számunkra. Nagyon jól éreztük magunkat azon a nyáron, főleg hogy a születésnapom is a Balatonon töltött hétbe esett. Felsétáltunk a hegyre is, és volt egy kedvenc fagyizónk is a közelben. Nagyon hamar eltelt az az egy hét, reméljük idén nyáron is eljutunk a Balatonra! Reméljük még több fantasztikus élménnyel gazdagodunk! 🙂 Üdvözlettel: Kitti és Máté

Pihenés Keszthelyen

Kedves Szallodak.hu! 2009 kora tavaszán töltöttünk egy hosszú hétvégét Keszthelyen a Férjemmel. Szép időnk volt, de a fürdőzéshez még hideg. Sokat sétáltunk a környéken. Keszthely nagyon szép város, sok látnivalóval. Bementünk a belvárosba, ahol a sétáló utcában végignéztük az üzleteket. Közben fagyiztunk. Ellátogattunk a Festetics kastélyba. Gyönyörű a kertje. Voltunk a Balaton parton is hattyúkat etetni. Csodálatos panoráma tárult elénk. Órákig csak néztük a vizet. Az egész városra jellemző a nyugatias tisztaság. Mindenhol virágok. Még biztosan visszatérünk 🙂 Mellékeltem egy képet is magunkról 🙂 További szép napot! Tanosné Anita

Pünkösdi eljegyzés

Örök élmény marad számunkra a pünkösdi eljegyzésünk Badacsonytomajon. Egy újságban láttam meg a felhívást, hogy párokat várnak a Pünkösdi Eljegyzés c. rendezvényükre. Mivel éppen az esküvőnkre készültünk, jelentkeztem a felhívásra. Lefoglaltam a pünkösdi szállást egy helyes kis családi panzióba. Nagyon kedvesen fogadtak minket, minden elő volt már készítve az érkezesünkre. Az este folyamán bejártuk a környéket, nagyot sétáltunk és romantikáztunk a parton. A második napon került sor az eljegyzési rendezvényekre, amit már nagyon izgatottan vártunk.Ebéd után átsétáltunk a badacsonyi Bazalt Templomhoz, ahol már gyülekeztek a jegyespárok. Bemutatkozás után előálltak a lovaskocsik, amikkel elindultunk Badacsontomajra. Időnként meg-megálltunk és a borkóstolás mellettvicces játékokon is részt vettünk. Mindenki nagyon jó érezte magát, remek volt a hangulat és szuper csapat kovácsolódott össze. Végül megérkeztünk a Badacsony aljához és elindultunk fel a Rózsakőhöz. Énekelve vidáman indultunk el felfelé, nem tudtuk mi vár ránk valójában.Egy nagyobb hegymenet után megérkeztünk… és valami csodálatos volt a látvány. Teljesen átszellemültünk, egy különös hangulat vett körül mindenkit. Talán a legmeghittebb pillanat volt, amikor (most már) férjem az ujjamra húzta a szalmagyűrűt és csak annyit tudott mondani: Szeretlek! Senki nem volt körülöttünk, megszűnt a külvilág számunkra. Lefelé mindenki egy kicsit csendesebben indult el, mindenki átszellemült… Ezt követően egy isteni vacsorát költöttünk el ismét közösen, majd egy kellemes hajókázásra invitáltak minket a naplementében a Helka hajón. A hegyen tapasztalt meghittség belengte az egész ott töltött hosszú hétvégénket.

Az esküvőnk is éppen ilyen jól sikerült és reméljük az októberben születendő csemeténknek is minél hamarabb meg tudjuk mutatni kishazánk egyik természeti csodáját.
Kerekes Veronika

Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl

Holnap megyünk Szoboszlóra! – dörrent el a vezényszó. Anyukám szájából. A szombati ebédnél. Nekem a torkomon akadt a rántott husi a hír hallatára. Apám egy pohár sört mosolyogva bevágott, a nővérem pedig már a szoboszlói strandon kapható Yoyó fánkra gondolt. Amit bizonyára holnap megkap. Én még boldogságomban kicsit küzdöttem a félrement falattal, és aztán már nekem is fülig ért a szám. Szoboszló! Igen! Újra eljött a nap. Olyan volt ez mint a karácsony. Hajdúszoboszlóra menni évente kétszer. Csodálatos volt. 1978 és 1984 között vagyunk. Imádtam Szoboszlót. Nem is értem, miért nem mentünk többször. Elvégre a távolság nem volt több, mint 75 km. Nyírbátor- Hajdúszoboszló. Micsoda ünnepnapok voltak ezek! Reggel átautóztunk. A piros zsigulival. ZR 77-76. A büfében azonnal rárepültünk a Yoyó fánkra. Aztán be a fürdőbe. Mindig rengetegen voltak, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Búvárszemüveg. Be a víz alá. Az alá a kissé vörös, és zavaros gyógyvíz alá. Mondanom sem kell, hogy egy centit se láttam a víz alatt. De akkor is én voltam a mélytengeri búvár. Én a kis Győzőke.
Azóta eltelt csaknem 30 év. Ismét Hajdúszoboszlóra megyek. Saját elhatározásomból. Hotel Atlantisba. Kicsit pihenni. A bőröndömbe most nem raktam búvárszemüveget. Elég rutinos vagyok, azt hiszem. Nosztalgikus érzés fog el, amikor elhagyom a város határát jelző táblát. Döbbenten tapasztalom, hogy a város azóta mennyire kivirágzott. Amióta utoljára itt jártam. Persze a város nagy értéke a termálvize, ezt eddig is tudtam. De ennyire. Jobbról-balról szállodák. Gyönyörű parkok. 2012. Bizony. A hely kiépült. Bátran állíthatom. Kicsit bolyongok a városban, mire megtalálom a szállodámat. Hotel Atlantis. Megvan! Impozáns épület. Nagyon újnak tűnik. Hatalmas felirat azonosítja az oldalán. A nagy A betűben (Atlantis kezdőbetű, ugye) vidáman keresztül szökkenő delfin elsőre nem nyeri el a tetszésemet. Szakmai végzettségem szerint tervező grafilkus vagyok, és az ilyenekre kicsit érzékenyebb vagyok, mint az átlagember. Nem adok mínusz pontot a nem létező noteszembe, elvégre objektíven is tudni kell kezelni a dolgokat. Pláne, ha az ember pihenni készül. Ízlések és pofonok. A recepción bejelentkezem. Nagyon barátságosan fogadnak. Minden kérdésemre válaszolnak. Kérdéseim pedig mindenre kiterjednek. Mindig így csinálom. Mi hol van, van- e internet a szobában. Hát persze, hogy van, mondja a nagyon csinos recepciós hölgy. Akkor mondom a wi-fi jelszavát. És megmondta, és ebből én azonnal kikövetkeztettem, hogy a hotel valóban nem régen nyitott. Friss, meleg. A password ugyanis: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸ Hát nem egyértelmű?
Akkor először megnézem a wellness részleget. Elvégre ez az egyik legfontossabb helyszín. Itt nagyon sokat fogok időzni. Minden bizonnyal. A mínusz 1-re kalauzolnak. Nagyon stilszerű, gondoltam. Tekintve, hogy az Atlantisban vagyok. Süllyesztett finomságok. Süllyesztett kényeztetés. Élmény medencék. Süllyesztett szaunavilág. Aha. Értem. Ennél jobban ki sem találhatták volna. A süllyesztett világot lifttel közelítem meg. Beszállok. Hipermodern kabin, kérem szépen. Megnyomom a -1 gombot. Az ajtó hangtalanul becsukódik. Éa akkor a már-már átszellemült történelmi csendet egy kedvesen irritáló női hang törte meg. A kabin hangszórójából kaptam a fincsi pofont. ” A lift lefelé közlekedik!” Majd amikor megérkeztem: ” Mínusz egyes szint!” Ezt nem hiszem el. Gyorsan megnyomtam a földszint gombot. ” A lift felfelé közlekedik! Földszint!” Folyamatosan informálva vagyok. Minden lépésemről tudok. Ha akarom, ha nem. Na jó, vissza a wellnessbe. A hölgy nem fárad. És miközben lefelé haladok, eszembe jut valami. Rémlik, hogy nagyratartott történészek írják az elemzéseikben. Rémlik, hogy az Atlantisz-kutatók említik a feljegyzéseikben azt a hangot. Azon a bizonyos napon. Amikor az a bizonyos tragédia megtörtént. Vagy nem történt meg. Legenda, vagy valóság? Létezik, hogy a krónikások tényleg hallották azt a bizonyos hangot, amikor az egész megtörtént? Ki tudja? De az bizonyos, hogy többen említik azokon a már szertefoszlott pergameneken, hogy az elsüllyedés pillanatában egy éteri hangot hallottak. Tisztán, és kivehetően azt mondta, hogy: “A sziget lefelé közlekedik!” És amikor elsüllyedt, csak ennyi volt hallható: “Tengerfenék!” Elmosolyodtam. Egy kicsit elkalandoztam. Kinyílt a liftajtó. Minusz egyes szint. A wellness részleg.
Itt vagyok. A jelenben. Kicsit körülnézek. Nagyon szép, és tágas terek. Úszómedence a centrumban. Körülötte nyugágyak. Jobbról a termálmedence. Bal kézről az élménymedence. Nagyon kultúrált, igényes megoldás. Szeparáltan a szaunavilág, amit két irányból is meg lehet közelíteni. Direktben is, és a medencetérből is. Pazar. Ok, nagyjából képben vagyok. Felliftezem a másodikra. Itt kaptam szobát. A kedves hölgy a liftben persze mindenről értesít. ” Második emelet!” Kiszállok. Közben a londiner fiú már felhozta a csomagjaimat. Odacsússzantok egy ötszázast. Rámmosolyog. Én visszamosolygok. Becserkészem a szobát. Teljesen rendben van. Minden igényemet kielégíti. Szuper. Kimegyek a teraszra. Hát ahogy kilépek, látom hogy egy cserebogár pörög a hátán a terasz kövein. Szegény. Arra gondoltam, hogy ez egy jel. Aztán pedig arra, hogy nem. Ez nem egy jel, hanem egy cserebogár, ami éppen küzd az elemekkel. Szegény. Meg voltam illetődve picit. Egyrészt mert rovarfóbiám van, másrészt mert nem láttam cserebogarat 30 éve. Pesten nem láttam egyszer sem. Arra azonban emlékszem, hogy gyerekkorunkban nagyon sok cserebogarat láttunk. Gyűjtöttünk. Nem bántottuk őket, hanem rang szerint gyűjtöttük. Különböző fajtájú bogarak voltak. A fejük alatti tor részeken volt a különbség, ami a színeikben volt más, és más. A fekete színűek voltak a parasztok. A piros színűek a királyok. A nagyon ritka bordó színűek voltak a császárok. De létezett zöld, és kékes színű bogár is. Ezek voltak a grófok és a bárók. Na ez vajon milyen lehet? Szegény, tényleg itt küzd az életéért. Felülkerekedtem a fóbiámon. És a rangjára is kíváncsi voltam kicsit. Óvatosan megfordítottam. Lefolyt rólam a veríték. Szinte azonnal elröptettem. Még láttam, amint magához tér, és kiterjeszti a kis szárnyacskáit. Túlélte a kalandot. Boldog voltam. Én is. A paráimat leküzdve még a röptetés előtt leszkenneltem a fejtor színét. Fekete. Paraszt volt. Meg sem köszönte, hogy megmentettem az életét! Hülye Győző! Két perc kiállítás!
Folyt. köv.. Szabó Győző

Balatoni pihenés

Sziasztok! Mi 2008 szeptemberében töltöttünk el néhány feledhetetlen őszi napot a párommal Balatonföldváron. Noha fürdeni akkor már nem igazán lehetett az idő miatt, de kirándulni, nagyokat sétálni igen. 7 hónapos pocakos kismamaként ez viszont tökéletes kikapcsolódás volt. Bejártuk a környéket, átkompoztunk Tihanyba, megcsodáltuk az Apátságot és a gyönyörű szép tájat, mesés panoráma tárult elénk. Jókat ettünk, ittunk a földvári nádfedeles csárdában. A szállodánkban pedig kihasználtuk a wellness részleg nyújtotta lehetőségeket. A mai napig nagyon jó emlék, örömmel gondolok vissza rá. Nagy örömmel venném azt is, hogyha sikerülne nyernünk és eltöltenünk ismét néhány kellemes napot a Balatonnál.
Üdvözlettel, Pappné Palotai Bernadett

Szallodak.hu blog: élménybeszámolók, érdekességek