Őszi feltöltődés Tokaj-hegyalján

Így, augusztus vége felé járva már borzasztóan várom az őszt! Tudom, hogy valami újat tartogat. Ahogy Budapest forgalmas útján sétálok, látom az emberek egykedvűségét, próbálják rendezgetni teendőiket, a strandok bezártak, kezdődik az iskola, új ruhatár, zsúfolt hétköznapok, a vakációnak is vége…. Lépteimet a Városliget irányába veszem, vidám gyerekkacajt hallok, ők még élvezik a nyárutót. Hihetetlen érzés, de itt, a természetben mindenki kikapcsolódik. Egy elsárgult, száraz falevél reccsen a talpam alatt. Felveszem, s miközben ujjaimmal lemorzsolok belőle egy darabot – hogy miért, én magam sem tudom – , valami magával ragad, és már repülök is tovább vele. Hatalmába kerít egy érzés, hogy én is elmenjek, el innen a nagyvárosból, valahova vidékre, ahol megérint a természet és ahol élvezhetem az ősz igazi szépségét. Oda, ahol nem kell a szakadó esőben három telepakolt bevásárlószatyorral és az esernyőmmel egyensúlyozva pocsolyákon átszökkenve megközelítem a lakásajtót, fáradtan a munkából hazaesve. Ha ősz, akkor szüret, s ha szüret, akkor bor és szőlő:  „Ó Tokaj, drága nedve/ Te felséges barát, / Tőled velőm s a csontom / Erő, tűz járja át….”( Gabrielle Baumberg: Tokaji bor dicsérete) Pontosan erre van most szükségem, egy kis feltöltődésre, irány Tokaj-hegyalja! A térség igazi kultúrtáj, világörökségi rangot kapott. Tokaj nem csak boráról híres, szinte valamennyi magyar király járt a városban Zsigmondtól Mátyás királyig… az ő nyomukon haladva most rajtam és családomon a sor! Látnivalói között említhető a Rákóczi-Dessewffy-kastély, mely ugyan nem látogatható, de kívülről mindenképpen megnézném, hiszen valaha a Rákóczi családé volt. A tokaji Kopasz-hegy (a tetején működik egy tv-torony) gyönyörű kilátást tár a kiránduló elé a Hegyaljára és az Alföldre. Igazi nyugalom a nagyváros forgataga után. Kis családommal kirándulgatnánk Erdőbényén, melyről azt mondják, ha nem is világ, de Hegyalja közepe, s itt találták a legrégebbi szőlőlevél-lenyomatot. Sátoraljaújhely igazi borkereskedő város volt a középkorban. Szívesen részt vennék egy időutazáson, megnézném hogyan folyt ott az él és az aszúbor akkoriban. Tarcal egy honfoglalás kori település: Árpád ajándékozta a birtokot Turcol vezérnek lovasversenyben aratott győzelméért. Ha a győztes vezérnek megfelelt, azt hiszem, szívesen hajtanám én is álomra itt a fejemet, s erre a legmegfelelőbb az Andrássy Rezidencia Wine & Spa lenne. Igényes és hangulatos szállodának tűnik, wellness, kényeztetés és bor ötcsillagos minősítésben. Az 1400-as évek környékén épült meg a jelenlegi szálloda alatt egy pince, majd később az 1700-as években ide építették az Andrássy Kúria főúri udvarházat. Az Andrássy család leszármazottai itt laktak az államosításokig. Fantasztikus érzés lenne itt eltölteni egy (vagy több) éjszakát a családommal, miközben kitűnő tokaji borokat kóstolhatnánk meg. Felkeresnénk néhány borászatot, valamint Tolcsván a Borászati Kultúra Házát. S hogy mikor is mennénk? Nos, ha ősz, akkor szüret, s biztosan ott lennénk a Tokaj-hegyaljai Szüreti Napokon októberben, vagy esetleg a novemberi Libaparty. Bizonyára magunkkal vinnénk Budapestre egy jó üveg tokajit, s egy hideg, szürke, esős őszi estén férjemmel koccintanánk egyet a szép utazásunk emlékére. Ha mélyen sújt a bánat, / Deríted kedvemet, / Bátorrá lesz a gyáva, / Ha issza nedvedet….” (Gabrielle Baumberg: Tokaji bor dicsérete). Beküldő: Simkó Judit

Szólj hozzá!