Sztárok kategória bejegyzései

Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl – folytatás

Na jó, akkor újra itt vagyok! A teraszról a mentőakció után bementem a szobába. Mindent kipakoltam a szekrényekbe, ahogy azt szoktam. Elrendezkedtem. Picit ledőltem, aztán az alvás után irány a szauna, a jacuzzi, a finom kényeztető wellnessz. A fürdőszobában magamra vettem a fürdőköpenyemet, amelyre szépen rá volt hímezve a szálloda neve, és látom, hogy a zuhanykabin ajtaján is szép nagyban ott van. A törülközőkön is ott volt, ahogy kell. Mindenhol ott volt. Fura. Magamhoz vettem a törülközőkártyákat. Egy zöldet, és egy fehéret. Aztán ahogy a folyosón haladtam a lift felé, láttam hogy az ajtókon is ott van a felirat. Atlantis superior. A wellnesszbe érve leadom a kártyákat. A zöld kártyákért zöld törcsiket kapok, a fehérekért fehéreket. Ki van ez találva, kérem szépen. A fehéret a szaunavilágban ajánlják. Be is nézek. Van itt minden. Sókamra. Igazi sóhomokkal. Bio szauna. Infraszauna. Finn szauna. Jégkamra. Élményzuhany. Egy dolog nincs. Merülőmedence. Ettől kicsit elszomorodtam. De a medencét pótolja a hideg vízzel megtöltött dézsa. Amit egyszerűen magadra húzol. Ez is szuper. Két méter magasról rádzúdul a jeges víz. Ok. Korrekt. Állok a tér közepén és itt is mindenhol ott a felirat. Minden szauna ajtaján. A zuhanykabin ajtaján. Atlantis superior. Mindenhol. Mintha nem tudnám pontosan hogy hol vagyok. Folyton értesítve vagyok. Igen, tudom. Az Atlantiszban vagyok. Az Atlantis Hotel jégkamrájában. Hiszen ide jöttem, szabad akaratomból léptem be a hotel ajtaján. Ezt választottam. Nem véletlenül vagyok itt. Tudom, hogy hol vagyok. És mégis szembejön velem, akármerre megyek. Lehet, hogy már a fürdőgatyámon is rajta van? Bármerre nézek, ott van. Megszédülök. Itt vagyok a jégkamrában. Amit a jégkupac dermesztő hidegsége mellett egy 17 fokra állított klímaberendezés is megtámogat. Atlantis superior. Lehet, hogy a jégkockákon is ott van. Egyenként. Kitámolygok a fagyasztóból. A szauna után vagyok. És látom, hogy az órákon is ott a felirat. Közelebb megyek. Megnyugszom. Nem. Azokra csak az van írva, hogy: Quartz. Ránézek a karórámra. Az meg Sector. Ez egy fura trip volt.
Na jó, kissé átfagyva megyek és kipróbálom az élményzuhanyt. Belépek. Bezárom magam mögött az ajtót. A falon három gomb egymás alatt. Megnyomom a legfelsőt. A szaunázás közben egy kedves hölgy felvilágosított, hogy ez milyen szuper. Aha. Csak megnyomom a gombot, és a trópusokon érzem magam. Ok. Várok. A hangulat tényleg tökéletes. Madárkórus. Villámok. A háttérben makákók. Állok némán. Kicsit hosszúnak érzem az előjátékot. Víz még sehol. Magam fölé pillantok. A célnak megfelelő lyukakat, zuhanyrózsákat látok. De semmi. Megnézem a feliratot.Élményzuhany. A nevében is benne van. A madarak még mindig nyomják. Kezdtem magam úgy érezni, mintha az ornitológiai intézet zajkabinjában lennék. Celebeszi madárfajok után kutatva hallgatva a különböző dialektusokat. Aztán egy hölgy jelzett, hogy nyomjam meg az alatta levő, azaz a második gombot. Köszi. Csókolom. Megnyomtam. És működik. Azért annyira ostoba nem vagyok, gondoltam. A meghibásodást akár egy lecsapódott biztosíték is okozhatta. De nem. Az első gomb csupán az “ON” parancsot küldte el a rendszernek, kvázi aktiválta a mélyen szunnyadó majmocskákat. Vajon tartogat- e még ez a kis szaunapark meglepetéseket? Remélem nem.
Miután kellően lebombáztam magam a a hideg-meleg fülkékben, kimentem a medencetérbe. Megmártóztam az úszómedencében, és megcéloztam az élménymedencét. A medence közepén kis sziget. Ennek az oldalából nyomják a derekamra a vízsugarakat, és periodikusan váltva birizgálnak a buzgárok. Tökéletes. Bár szerintem az úszómester ma egy decivel többet töltött a víztisztítóból a  medencébe. Aztán átszaladtam a termálba. Itt is működik a hátmasszázs. Csendben bepilledek a brutál vasas, már-már olajos gyógyvízben. Csodás. Picit bealudtam, azt hiszem. Jobb lesz, ha kimegyek a meleg termálvízből, és ledőlök egy nyugágyra. Nem sokára vacsora. Hurrá!
A gyerekmedence mellett találok egyet. Ez jó lesz. Hát ahogy ott fekszem, látom hogy a medencében lévő csúszdán van valami. Valami barna színű. Szólok az úszómesternek. Elvégre abból baj nem lehet. Előfordul azért egy gyerekmedencében, hogy belekerül valami. Nem ritka. Ételdarabok. Csoki. Ilyenek. Mondtam is a célszemélynek, hogy van ott valami, csoki lehet, vagy nem is tudom. Az úszómester sokáig szótlanul vizsgálgatta, majd megszólalt: Csoki lesz az. És rögtön intézkedett. Letakarította. És az ügy ezzel le is volt zárva. Másnap pedig amikor lementem, az úr ezzel fogadott: “A medencében valóban csoki volt, azért éjszaka higiéniai okokból kicseréltem a a gyerekpancsoló  vizét.” Korrekt. Ezt már szeretem. A mosolyomat ügyesen magamban tartottam.
Panaszra ugyanis nem volt, és nem is lehetett semmi okom. A tegnapi vacsora egyszerűen fantasztikus volt. A svédasztalon tájjellegű ételek. Egyszerű finomságok. A tanyavilágot idéző, úgynevezett szegénykaják. Mint például slambuc, pásztortarhonya. Márcsak a puliszka hiányzott. És voltak még más egyéb finomságok. A reggelinél pedig töltött dagadó, hurka, kolbász. És persze minden egyéb. Gondolva a vegetáriánusokra, a fitnessz- vagy bioreggelizőkre. Le a kalappal. Megőrültem. Csodálatos. Így kell csinálni!
És a reggeli után megiszom egy jó kávét. Ez a terv. És meg is ittam. A kávéval nem is volt baj. Nagyon finom volt. Én általában cukor nélkül iszom, egy kis tejjel. Vagy tejszínnel. Na szóval a kávé tuti volt. Kértem a számlát. Szobára írták, várom a kis cetlit, amit aláírok majd. És itt jött a döbbenet. 420 Ft. Ez nem is lenne baj. Nézzük csak meg tételesen. A számlán 320 Ft a kávé, és 100 Ft a tejszín. Egy deci tejszín. Másnap tejjel ittam, mert az előző napi ügy picit felbosszantott. De nem szóltam. Tejjel csak 380 Ft. Tehát a tej 60 Ft. Szóvá tettem a dolgot. A pultban a kávé árakra, minden másra hivatkozva mentegetőztek. Nem ez volt a célom. Értetlenül álltam a dolog előtt. Még egyszer leírom. ATLANTIS SUPERIOR! Mindenre gondosan figyel. A vendég az első. Ez így helyes. Figyeljen rám. Adja nekem a kávét 500 Ft-ért, nem érdekel. De kérem, hogy a tejért, avagy a tejszínért ne számoljon fel külön összeget. Vagy ne tüntesse fel a számlán! Értem én. Adminisztráció. De mégis. Egy picit “piti”. Egy ilyen apróságon nem érdemes elcsúszni. Főleg akkor, ha minden szuper. Mert minden szuper. A kaja, a szaunák, a szoba, a wellness, a termálvíz, a személyzet. MINDEN!!! Csak ajánlani tudom. Jöjjenek, próbálják ki. Gyertek, mert szuper!!
U. I.: A szálloda tévés előfizetéses csomagjából hiányzik a Sport1, ha ne adj Isten meccset akarnánk nézni ( a Real Madrid- Bayern Münchent sajnos bebuktam, mert nem láthattam.) És még egy. A WI-FI password: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸, megvan? Vadiúj szálló. Egy éve épült. Na jó elárulom: hotel2011. És még egy. A másodikon fantasztikus játszószoba. Gyerekeseknek. És még egy. Ki tudja, hogy mi is az a slambuc??
Szabó Győző

Szabó Győző Szoboszlón szőlőlevet szürcsöl

Holnap megyünk Szoboszlóra! – dörrent el a vezényszó. Anyukám szájából. A szombati ebédnél. Nekem a torkomon akadt a rántott husi a hír hallatára. Apám egy pohár sört mosolyogva bevágott, a nővérem pedig már a szoboszlói strandon kapható Yoyó fánkra gondolt. Amit bizonyára holnap megkap. Én még boldogságomban kicsit küzdöttem a félrement falattal, és aztán már nekem is fülig ért a szám. Szoboszló! Igen! Újra eljött a nap. Olyan volt ez mint a karácsony. Hajdúszoboszlóra menni évente kétszer. Csodálatos volt. 1978 és 1984 között vagyunk. Imádtam Szoboszlót. Nem is értem, miért nem mentünk többször. Elvégre a távolság nem volt több, mint 75 km. Nyírbátor- Hajdúszoboszló. Micsoda ünnepnapok voltak ezek! Reggel átautóztunk. A piros zsigulival. ZR 77-76. A büfében azonnal rárepültünk a Yoyó fánkra. Aztán be a fürdőbe. Mindig rengetegen voltak, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Búvárszemüveg. Be a víz alá. Az alá a kissé vörös, és zavaros gyógyvíz alá. Mondanom sem kell, hogy egy centit se láttam a víz alatt. De akkor is én voltam a mélytengeri búvár. Én a kis Győzőke.
Azóta eltelt csaknem 30 év. Ismét Hajdúszoboszlóra megyek. Saját elhatározásomból. Hotel Atlantisba. Kicsit pihenni. A bőröndömbe most nem raktam búvárszemüveget. Elég rutinos vagyok, azt hiszem. Nosztalgikus érzés fog el, amikor elhagyom a város határát jelző táblát. Döbbenten tapasztalom, hogy a város azóta mennyire kivirágzott. Amióta utoljára itt jártam. Persze a város nagy értéke a termálvize, ezt eddig is tudtam. De ennyire. Jobbról-balról szállodák. Gyönyörű parkok. 2012. Bizony. A hely kiépült. Bátran állíthatom. Kicsit bolyongok a városban, mire megtalálom a szállodámat. Hotel Atlantis. Megvan! Impozáns épület. Nagyon újnak tűnik. Hatalmas felirat azonosítja az oldalán. A nagy A betűben (Atlantis kezdőbetű, ugye) vidáman keresztül szökkenő delfin elsőre nem nyeri el a tetszésemet. Szakmai végzettségem szerint tervező grafilkus vagyok, és az ilyenekre kicsit érzékenyebb vagyok, mint az átlagember. Nem adok mínusz pontot a nem létező noteszembe, elvégre objektíven is tudni kell kezelni a dolgokat. Pláne, ha az ember pihenni készül. Ízlések és pofonok. A recepción bejelentkezem. Nagyon barátságosan fogadnak. Minden kérdésemre válaszolnak. Kérdéseim pedig mindenre kiterjednek. Mindig így csinálom. Mi hol van, van- e internet a szobában. Hát persze, hogy van, mondja a nagyon csinos recepciós hölgy. Akkor mondom a wi-fi jelszavát. És megmondta, és ebből én azonnal kikövetkeztettem, hogy a hotel valóban nem régen nyitott. Friss, meleg. A password ugyanis: ✸✸✸✸✸✸✸✸✸ Hát nem egyértelmű?
Akkor először megnézem a wellness részleget. Elvégre ez az egyik legfontossabb helyszín. Itt nagyon sokat fogok időzni. Minden bizonnyal. A mínusz 1-re kalauzolnak. Nagyon stilszerű, gondoltam. Tekintve, hogy az Atlantisban vagyok. Süllyesztett finomságok. Süllyesztett kényeztetés. Élmény medencék. Süllyesztett szaunavilág. Aha. Értem. Ennél jobban ki sem találhatták volna. A süllyesztett világot lifttel közelítem meg. Beszállok. Hipermodern kabin, kérem szépen. Megnyomom a -1 gombot. Az ajtó hangtalanul becsukódik. Éa akkor a már-már átszellemült történelmi csendet egy kedvesen irritáló női hang törte meg. A kabin hangszórójából kaptam a fincsi pofont. ” A lift lefelé közlekedik!” Majd amikor megérkeztem: ” Mínusz egyes szint!” Ezt nem hiszem el. Gyorsan megnyomtam a földszint gombot. ” A lift felfelé közlekedik! Földszint!” Folyamatosan informálva vagyok. Minden lépésemről tudok. Ha akarom, ha nem. Na jó, vissza a wellnessbe. A hölgy nem fárad. És miközben lefelé haladok, eszembe jut valami. Rémlik, hogy nagyratartott történészek írják az elemzéseikben. Rémlik, hogy az Atlantisz-kutatók említik a feljegyzéseikben azt a hangot. Azon a bizonyos napon. Amikor az a bizonyos tragédia megtörtént. Vagy nem történt meg. Legenda, vagy valóság? Létezik, hogy a krónikások tényleg hallották azt a bizonyos hangot, amikor az egész megtörtént? Ki tudja? De az bizonyos, hogy többen említik azokon a már szertefoszlott pergameneken, hogy az elsüllyedés pillanatában egy éteri hangot hallottak. Tisztán, és kivehetően azt mondta, hogy: “A sziget lefelé közlekedik!” És amikor elsüllyedt, csak ennyi volt hallható: “Tengerfenék!” Elmosolyodtam. Egy kicsit elkalandoztam. Kinyílt a liftajtó. Minusz egyes szint. A wellness részleg.
Itt vagyok. A jelenben. Kicsit körülnézek. Nagyon szép, és tágas terek. Úszómedence a centrumban. Körülötte nyugágyak. Jobbról a termálmedence. Bal kézről az élménymedence. Nagyon kultúrált, igényes megoldás. Szeparáltan a szaunavilág, amit két irányból is meg lehet közelíteni. Direktben is, és a medencetérből is. Pazar. Ok, nagyjából képben vagyok. Felliftezem a másodikra. Itt kaptam szobát. A kedves hölgy a liftben persze mindenről értesít. ” Második emelet!” Kiszállok. Közben a londiner fiú már felhozta a csomagjaimat. Odacsússzantok egy ötszázast. Rámmosolyog. Én visszamosolygok. Becserkészem a szobát. Teljesen rendben van. Minden igényemet kielégíti. Szuper. Kimegyek a teraszra. Hát ahogy kilépek, látom hogy egy cserebogár pörög a hátán a terasz kövein. Szegény. Arra gondoltam, hogy ez egy jel. Aztán pedig arra, hogy nem. Ez nem egy jel, hanem egy cserebogár, ami éppen küzd az elemekkel. Szegény. Meg voltam illetődve picit. Egyrészt mert rovarfóbiám van, másrészt mert nem láttam cserebogarat 30 éve. Pesten nem láttam egyszer sem. Arra azonban emlékszem, hogy gyerekkorunkban nagyon sok cserebogarat láttunk. Gyűjtöttünk. Nem bántottuk őket, hanem rang szerint gyűjtöttük. Különböző fajtájú bogarak voltak. A fejük alatti tor részeken volt a különbség, ami a színeikben volt más, és más. A fekete színűek voltak a parasztok. A piros színűek a királyok. A nagyon ritka bordó színűek voltak a császárok. De létezett zöld, és kékes színű bogár is. Ezek voltak a grófok és a bárók. Na ez vajon milyen lehet? Szegény, tényleg itt küzd az életéért. Felülkerekedtem a fóbiámon. És a rangjára is kíváncsi voltam kicsit. Óvatosan megfordítottam. Lefolyt rólam a veríték. Szinte azonnal elröptettem. Még láttam, amint magához tér, és kiterjeszti a kis szárnyacskáit. Túlélte a kalandot. Boldog voltam. Én is. A paráimat leküzdve még a röptetés előtt leszkenneltem a fejtor színét. Fekete. Paraszt volt. Meg sem köszönte, hogy megmentettem az életét! Hülye Győző! Két perc kiállítás!
Folyt. köv.. Szabó Győző

Szabó Győző szállodakritikus lett? – folytatás

Pár napja írtam a Zenit Hotelről. Király. Visszatérek még. Biztos, ami biztos, körülnéztem a környéken. Györök felé. Balatongyörök. A 71-esre balra kifordulva alig tettem még másfél kilométert. És meg kellett állnom. Nagy túra. Mondhatom. Egy serfőzdét találtam. Vonyarcvashegy határában. Nocsak. Mi ez? A Blonder. Kiváló. Az egyetlen serfőzde a balatoni régióban. Így is hirdeti magát. “Die einzige private Bierbrauerei am Plattensee”. Plattensee. Balaton. Gondolni kell a turistákra is. Bajor típusú sör. Világos. És barna. Friss csapolás. Helyben főzött isteni söröcske. Elvitelre is kapható. 380 Ft/ liter. Azért ez megéri. Nagyon egyben van a hely. Serfőzde. Panzió. Étterem. Nem akármilyen. Pacalt ettem. Menüben ajánlja 1390 a pacal plusz a korsó sör. Fincsi volt igazán. Mit csináljak? Én imádom a jó pacalt. Vissza is mentem másnap is. A főnök nagyon kedves figura. Szimpatikus. Látszik rajta, hogy nem ma kezdte. És hogy piszkosul érti a dolgát. Mindenkivel kedves, Jó vendéglős. Megmutatja nekem a manufaktúrát a pincében. Jókat nevetünk. Nagy arc. A Tamás. Csülköt ajánl. Megkóstoltam. De a bajor rántott tarja még jobban vonzott. És igen. Isteni volt. A rántott tarja meglocsolva hagymás paprikás szósszal. Hozzá pikkoló barna sörike. Kielégítő. Király. Teli hassal tovább autóztam. Szigliget felé. Még Györökön egy golfpályára figyeltem fel. Tavaly kezdtem el a sportot. Nagyon megszerettem. Örültem hogy itt is van egy pálya. Egyelőre csak kilenc lyukas. De nagyon igényes. 5 km-re a Zenittől. Tökéletes. Ennél komplexebb sztori nem is kell. Ez így jó, ahogy van. Gyerekes családoknak Afrika Park. Becehegyen. Azaz Becén. Tevék. Struccok. Hát nem szuper?

Szabó Győző voltam. Blogot írok.

Szabó Győző szállodakritikus lett?

Szükségem van egy kis pihenésre. Túlhajszolom magam. Nincs megállás. Pedig időnként kell egy kis szünetet tartani. Töltődésre. Regenerálódásra. Ez nagyon fontos. Elsőszámú szempont. Főleg egy olyan embernek, mint én. Nézzük csak, hova is menjünk? Nem mindegy. Ne legyenek túl sokan. Családias legyen. Legyen jó a catering. Nem. Kitűnő legyen. Imádok enni. Inni. Esténként levezetni. Egy finom sörrel. Egy jó vörösborral. Ez is fontos. Legyen a hotelben szauna. Szaunavilág. Egy kellemes hőfokú medence. Egy hely, ahol picit lepihenhetek. Zavartalanul. Egy korrekt szoba. Erkéllyel. Szeretek egy cigit elszívni lefekvés előtt. A szobához tartozzon egy tiszta, és jól felszerelt fürdőszoba. A kád nem igényem, de ha van, az se baj. Internet. Slussz. Ennyi. Azt hiszem ezeknek a kritériumoknak viszonylag sok szálloda, illetve hotel megfelel. Jól is néznénk ki, ha nem. Na most akkor melyik is legyen? Hova is zúzzak le egy kicsit kikapcsolni. Balaton? Kelet-Magyarország? Börzsöny? Nézzük csak. És megakad a szemem egy néven. ZENIT. Jó szó. Tetszik. Amikor a Nap a legmagasabbról néz le ránk. A földfelszín felett emelt függöleges a horizontról az éggömb metszésében. Csodálatos. Ez nem lehet rossz hely. Nemrégen nyitottak Vonyarcvashegyen. Új szálloda. Négy csillag. Nem tudok hibázni. Ez jó lesz.
Az én Tatár Gyuri barátom foglal nekem szállást. Mindig ő intézi. Én ezekhez béna vagyok. Megköszönöm neki. Visszajelez, hogy ok minden. Bónusz kapok tőle egy masszázst is. Miért is? Rendes tőle, de miért? Győzőkém! hallottam a hangodon, hogy feszült vagy. Lazíts egy kicsit. Gyúrasd le magad. Ajándék. Ok. Ezt is köszi Gyurikám. Akkor holnapután indulok. Szeva. Reggel bepattanok az autóba. Merre menjek vajon? Van egy pár lehetőség. Balaton-felvidék. Gyönyörű utakon. Tapolca. Onnan le Szigliget. 71-es út, és Vonyarcvashegy. Vagy ahogy a helyiek mondják: Vonyi. Vagy végig zúzok az M7-esen. És a Balaton végén Keszthely, és Vonyi. Az utóbbi mellett döntöttem. Van éves autópálya matricám. És gyorsabb is. Szerintem.
Kényelmesen megérkeztem. Egy és háromnegyed óra. Ebben mondjuk lehet, hogy benne lesz egy harmincezres csekk. Gyorshajtásért. Nem biztos, de lehet. Nagyon itt akartam már lenni. Ezen nem kell csodálkozni. És végre megérkeztem. A 71-esről tábla mutatja az utat. El sem lehet téveszteni. Kanyarog felfelé a kis út. Szinte beleszalad a Zenit Hotelbe. Parkolóhely van bőven. Király. A recepción nagyon kedvesen fogadnak. Megmutatják a szobát. Megtudok mindent. Mi, hánykor van. Csúcs. A szobába lépve tátva maradt a szám. Ízlésesen berendezett helység. Trendi fürdőszoba. A falba beépített tv. Terasz. Minden klassz. Tényleg. A harmadikon voltam. A legfelső emeleten. Balatoni panorámával. Eszméletlen a kilátás. Eddig minden stimmel. A wellness részleg a másodikon van. A szobakártyával tud az ember bejutni. Itt kap szaunalepedőt. Istenkirály. Már ficcenek is le a szaunába. Gyors kipakolás. Mindig szeretek ezen túl lenni. Ruhák a polcokra. Piperecuccok a fürdőbe. Az üres táska valamelyik szekrény mélyére. Mostantól itt lakom. Ez az érzés kell , hogy a hatalmába kerítsen. És ha jó a hely, akkor ez viszonylag gyorsan megy. Sebesen elrendezkedtem. Irány a wellness! Csobbanás. Izgatottan futottam le egy emeletet. Papucsban. Megkapom a lepedőt. Feltérképezem a placcot. Ezt is mindig így csinálom. Nem rossz. A szaunavilág tökéletes. A maga módján. Az egész wellness rész kékben van tartva. Apró csempék. Mindenhol. Fehér. Világoskék. Sötétkék. És még egy pár árnyalat. És ezek a szinek véletlenszerűen feldobva a falakra. Az oszlopokra. Sok helyen látni ilyet. Nem okoz túl sok gondot a burkolónak. Ami a keze ügyébe kerül, azt felragasztja. Nem ez a kedvenc felületem. Tekintve a szobák letisztultságát, nem éreztem a harmóniát. De nem zavaró. A szaunávilágra is igaz ez a meglátásom. Ezért is tökéletes. A maga módján. Mert ettől eltekintve csodás. Kicsi, de minden van benne. Gőz. Elég masszív. Finn szauna. Infra. Jégkabin. Zuhanyfülke. Merülő medence. Pihenőágyak. Perfekt. És szombatonként szauna szeánsz. És nem akárki tartja ám. De nem ám. Amint azt a 18h-kor megtartott felöntés alatt megtudtam, a szaunamesterünk nem kispályás gyerek. Kérem szépen ő az idei szauna szeánsz verseny második helyezettje. Apám, ez nem semmi. Gratulálok Zolikám! Szabó Zoli az ezüstérmes szeánsz bajnok. Ne hazudtolja meg magát. Pálinkás felöntést celebrál. Mézes testápolással. És minden héten más a menü. Kizárólag szombaton. Este hatkor. Érdemes benézni. Csodálatos volt. Aztán zuhany, és csobbanás a hideg vízbe. Aztán a nagy helységben jacuzzi. Úszómedence. Gyerekmedence. Csúszdával. Mindenütt nyugányak. Kis büfé. Napozóterasz. Pazar méretű napozóterasz. Ahogy a hotel is, a napozó is a Balatonra néz. Reggeltől estig ide tűz a nap. Március közepén napozok fürdőgatyában. Az esti felönzés előtt. Háromkor. És bámulom a Balatont. Eszméletlen.
Tökéletes a névválasztás. Zenit. Teli találat. Nap és Nap és Nap minden mennyiségben. Kezdek töltődni, úgy érzem. Holnap délután masszázs. Szuper lesz. Kicsit bepilledtem a nyugágyon. Lehet, hogy le fogok pirulni. Nem baj. Megiszom egy fincsi kávét. Beülök a jacuzziba. Összefoglalva a két nap tapasztalatait nem mindig egyforma a víz hőmérséklete. Egyik nap hűvösebb, máskor pedig melegebb a víz. Keresi még magát a hőmérséklet. Ez volt az érzésem. Egyszer átmentem a gyerekmedencébe, mert kicsit fáztam. Azonban másnap már a gyerekmedence volt hidegebb. Mindenesetre az egyik mindig kellemes. Lehet kísérletezni. És ha az ember elmélyült pihenésre vágyik- mint például most én- látogassa meg úszómedence mögötti kis kuckót. Szeparált tér. Csempézett, alulról fűtött padokkal. Szuper. A falon csordogál végi a víz. Ki tette a be a relax hangkazettát? A víz hangjai. Simogató. Hiányoltam egy pár zöld növényt. Adna hozzá. Szerintem. Kicsit izgalmasabb lenne velük a varázslat. Madárcsicsergés. Mély alfaállapot. Lazulás. A korgó gyomrom billent ki az állapotból. Éhes vagyok. Eszem valamit. Hol is van az étterem? Érdeklődöm az átöltözés után a recepción. Na most igen. Szóval az étterem egy másik épületben van. A nyári átjáró még nincsen készen. Az lényegesen praktikusabb. Lesz. Ezért most egy másik járást használnak a szállóvendégek. Igen? Igen. Lifttel le a mínusz egyre. Onnan lépcsők visznek lefelé. Aztán felfelé. És már ott is vagyunk. Parancsol egy pálinkát művész úr? Hmm. Igen egy kétcenteset megköszönnék. Egészségére. Köszönöm. Elkísérjem. Nem köszönöm, nem fogok eltévedni. Kiszálltam a liftből a mínusz egyen. Fehér folyosó. Néhány illusztráció a falon. Reprók. Festmények. Aztán semmi. Fehér falak. Hosszú lépcsősor lefelé. Megszámoltam. 36 lépcső. Aztán kis kanyar és lépcső felfelé. 27 lépcsőfok. Pici túra. Teljesen nyugodt vagyok. Elhatároztam, hogy most nem idegesítem magam semmin. Felesleges is lett volna. Megérkeztem az étterembe. Kicsit meglepődtem a szerény választékon. Hoppá. Fura. Ez nem jellemző egy négy csillagos hotelre. De nem idegeskedem. Négy féle étel. Fogok tudni választani. Egyébként sem szeretem azokat a vendéglőket, ahol túl nagy a választék. Az ember elveszik közte. Minek? Legyen kevesebb, de az legyen isteni. Ez a filozófiám. És úgy tűnik, hogy a Zenit Hotel séfje is eképpen gondolkodik. Kicsi a választék. Ez biztos. De vajon a minőséget is hozza? Kistányérra szedek először. Bizalmatlan vagyok. Ez van. Azonban az ízek magukért beszéltek. Isteni finom minden. A vacsorához barna belga sört iszom. És engem egy jó barna sörrel nagyon le lehet venni a lábamról. Főleg, ha belga. Imádom. A kistányért nagytányérra cseréltem. És mindent végigkóstoltam. Hibátlan. Egy valami nagyon ízlett. A francia saláta. Ha nem volt kint másnap, akkor megkértem a pincéreket, hogy hozzanak ki nekem. És hoztak. Nagyon barátságos emberek vesznek itt körül. Ez jól esett. Közvetlen és jóhumorú dolgozók. Ezt így kell csinálni. Biztos, hogy visszajövök még. A hely meggyőzött a jó színvonaláról. Minden tekintetben.

Szabó Győző szállodai blogot ír

A népszerű színész hamarosan megmondja a tutit. Ne ijedjünk nagyon meg, csak a szállodákról. Köztudottan sokat utazik, nagyon sok belföldi szállodát kipróbált már, így felkértük, írja meg a véleményét. “Örömmel teszem ezt, már csak azért is, mert olyan kis titkokra, érdekességekre is kitérek majd, amikre az ember nem is gondolna” – mondta el a Szallodak.hu kérdésére Szabó Győző.

Kamarás Iván exkluzív wellness beszámolója

Menni kéne.. Csütörtök délután tört ki rajtam az utazhatnék. Az utóbbi években sok időt töltöttem a világ számos pontján, elsősorban Amerikában. Azt talán kevesebben tudják rólam, hogy nagyon szeretek itthon is utazgatni, akár különösebb előtervezés nélkül, csak elindulok és kész.  A szervezés amúgy sem igazán erős oldalam. Szóval, csütörtökön rámtört az utazhatnék. Menni szeretnék. Holnap. Nem tudom hova. Körülbelül ennyi konkrétum volt a fejemben. Itt jött be a képbe Tatár Gyuri, aki a hazai művészvilág szállodatanácsadója, több kollégám próbára tette már.. Felhívtam, hogy mennék, a többit meg rábíznám. Hotel Bonvino lett az úticél, Badacsonyban.  A szálloda 2011 júniusában nyitott és Magyarország első borszállodája. A hotel a festői borvidéken, a Balatonfelvidéki Nemzeti Park területén található. Gyönyörű. Ha egyedit keresel, nem is kérdés, hogy melyik hotel legyen.
A szálloda a maga 48 szobájával komfortosan családias, de nem zavaróan kicsi. A szobák szépek és tágasak, ízléses, újszerű belsőépítészeti megoldásokkal. Tetszett, hogy nem egy hagyományos (unalmas?) szobába lépsz be, hanem, merész, de ízléses az összkép. Első utam – a szoba után- , a wellness részlegbe vezetett. Mivel én mindennap úszom, fontos szempont volt, hogy legyen úszómedence a szállodában. A wellness részleg is szép és ízléses és valóban jól felszerelt. Az úszómedencén kívül –ahol minden nap leúsztam a szokásos ezer méteremet-, jacuzzi és persze jópár szauna. A masszázst tilos kihagyni! Borszálloda lévén, a hotelben rendszeresen vannak borestek, kóstolók, borvacsorák, szinte minden estére jut egy. Kirándulni a környéken kötelező. Aki nem volt még Badacsonyban azért, aki volt, annak azért. Aki szabadtéri fürdőzésre vágyik, fél óra alatt (kocsival) átér Hévízre, ahol a tó egész évben 30C körül van. Borszálloda lévén különös hangsúlyt kap a gasztronómia, de a vacsora választékot nem éreztem elég bőségesnek.  Két féle főétel közül lehetett választani, bár finomak voltak, az tény. Az ital választék kifogástalan és nagyon széleskörű. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretne aktívan, vagy akár lustálkodva pihenni.
Irány, Badacsony, Hotel Bonvino, VIVÁT!
Kamarás Iván

Gesztesi Károly prágai kiruccanása

Gesztesi Károly Prágában töltött egy hétvégét barátaival. – “Régóta szerettem volna már megnézni a várost, megkóstolni pár valódi, cseh sörkülönlegességet, vacsorázni egy kedves kis prágai étteremben. 2 barátommal végre össze tudtuk egyezteni az időpontot, amikor én sem forgatok és fellépésem sincs, illetve nekik is jó. A prágai szállodába megérkezve első dolgunk volt a wellnesst kipróbálni, ami egyedülálló panorámával büszkélkedhet 13 emelettel a város felett. Miután kipihentük az utazás fáradalmait, belevetettük magunkat a prágai forgatagba. A Vencel téren a fantasztikus forralt bor illata keveredett a frissen készült, ropogósra sült kolbászok illatával. Nem is volt kérdés, hogy falatoznunk kell egy jót. A téren árusok is kínálgatták portékáikat; helyi kézművesek, könyvárusok, sajt és sonkaárusok, kézzel készült csokoládé árusok és helyi kolbász-specialisták is versengtek a potenciális vásárlók kegyeiért. Mondtam a fiúknak, hogy vigyünk haza egy jó darab, igazi, cseh kolbászt, összehasonlítjuk majd a magyarral. A bódéhoz lépve elővettem legjobb angoltudásom és kértem az árus ajánlását, mire ő elmosolyodott és megszólalt: Drága Művész Úr, nem látja, hogy ez itt mind Gyulai? – Kitört belőlünk a nevetés, hiszen tényleg: Gyulai kolbászt árultak Prága főterén. Így történhetett meg, hogy Prágából jó kis hazaival tértem vissza.”

Demcsák Zsuzsa: Barcelona régi álmom volt

Barcelona régi álmom volt. Nyolc évvel ezelőtt vettem egy útikönyvet, amit mára már rongyosra olvastam. Így szinte minden utcát és múzeumot ismertem és pontosan tudtam, hová fogok elmenni, ha egyszer végre eljutok a spanyol városba. Nekem egy álmom teljesült azzal, hogy idén januárban a Szallodak.hu portálon foglalva 3 napra a férjemmel együtt elutazhattunk Barcelonába. Csalódhattam is volna akár, hiszen oly sok titokkal, illattal, történettel ruháztam fel a várost az évek alatt, de nem ez történt. Barcelona valóban varázslatos a látnivalói, a piacai, az éttermei, a múzeumai, a parkjai miatt! Ráadásul mindezt a “leghidegebb” évszakban, amikor is a számunkra ajándék 17 fokos tavaszi napsütésben tölthettünk órákat a tengerparton bámulva az eget. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer látogasson el ebbe a csodás katalán városba.

Demcsák Zsuzsa

Beszámoló a támogatás átadásáról

A “Támogatás a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai részlege számára” programunk sikeresen lezárult. A tegnapi nap (2012. január 4.) folyamán hivatalosan is átadásra került 123960 Ft. Az összegből egy hordozható pulzoximétert fognak vásárolni, mely a súlyos betegek állapotának ellenőrzését biztosítja szállítás közben is. A képen a Madarász utcai Gyermekkórház – Gyermekkor Alapítványa részéről Szingerné Tóth Marianna és a Szallodak.hu “magyar hangja” Gesztesi Károly látható, aki szintén a kezdeményezés mellé állt. Köszönjük!