Szilveszteri bulit kialudva, egy kis erőre kapva, január elsején folytattuk a mulatozást a
Balaton partján. Hideg nem volt ugyan, de bemelegítőnek a
Hotel Lidoban bedobtunk egy kis szíverősítőt, aztán lóra pattantunk, s irány a tengerpart! A magyar tenger partján aztán mi várt minket! Terülj, terülj, asztalkám, s vidám harmonikaszó. Nem kérettük magunkat, megkóstoltuk a finomságokat, s beálltunk az énekelők közé is. No, persze csak az után, hogy kigyönyörködtük magunkat a ringatózó Balaton vizében, a téli tájban. Az enyhe idő miatt nem volt befagyva a víz, még hattyúk és kacsák is megjelentek kis idő múlva. A nap hét ágra sütött,
gyönyörű volt a Balaton. Mi pedig ettünk-ittunk finomakat, élveztük a jó levegőt, s a kellemes tájat. Volt itt a frissen sütött töpörtyűtől kezdve, házi szalámi, édes lilahagyma, friss kenyér, pogácsa, s forralt bor, meg tea. Közben kellemes harmonika szót hallgathattunk, még a Pacsirtát is megszólaltatta bravúrosan a hangszerén Móger Péter. Persze a kívánságokat is teljesítette, mindenkinek elhúzta a nótáját. Sok órát eltöltöttünk így, énekelgetve, sőt volt, aki még táncra is perdült. De ki figyelte az idő múlását! Csak azt vettük észre, hogy nyúlnak az árnyékok, megy lefelé a nap, én pedig közben gyönyörű naplemente képeket tudtam készíteni. Fogyott az asztalokról a sok finom étel is, de a varázsdobozból, kosárból került helyére mindig utánpótlás. A forralt bornál is hasonló volt a helyzet, ott is mindig tele lett a kondér. Hát egy igazán emlékezetes délutánt tölthettünk el a Balaton partján január elsején. Jó hangulatban, ismerkedve-barátkozva egymással, a
Lido Hotel vendégszeretetét és finomságait élvezve. Persze a díszlet sem volt utolsó, a szépséges
Balaton látványa, s a lemenő nap játéka a víztükrön, kell ennél csodálatosabb? Nem hiszem, hogy ha máshol lettünk volna, jobban éreztük volna magunkat. Több emberrel beszélgetve, azt a véleményt hallottam, hogy már nem először és nem is utoljára voltak itt. Mi is csak ezt tudjuk mondani, nem csalódtunk eddig sem a vendéglátásban, pedig már ez volt az 5. alkalom, hogy itt voltunk. Nyáron unokástól fogunk újra jönni, a nyári
Balatont is megcsodálni, s fürödni is benne. Köszönjük újra a
Hotel Lido Krisztikéjének és a főnök Úrnak, Tibornak a vendégszeretetét, kedvességét. Ők is, s a többiek is mindent megtesznek azért, hogy a vendégek maximálisan jól érezzék magukat. A konyhájuk kitűnő, köszönet a szakácsnőnek is. Ő az, aki a háttérben maradva is hozzájárul a vendégek elégedettségéhez.Csak így tovább, sok erőt és kitartást kívánunk az egész hotel személyzetének a következő évekre!
Dávid Zsuzsanna
Kedves Szallodak.hu! 1999-ben volt a teljes napfogyatkozás, amit a Balatonról lehetett a legjobban látni. Apukámnak sikerült akkorra szereznie beutalót a munkahelyéhez tartozó egyik faházba, ami Balatonszéplakon volt. Egyéb elfoglaltságom miatt nem tudtam vele leutazni autóval, így később mentem utána vonattal. Ez már önmagában külön élmény volt 17 évesen 🙂 Persze mindenki akkor utazott le. Olyan sokan voltunk, hogy csak az előtérben tudtam leülni a földre sokad magammal együtt. Mivel már nem fért volna több ember fel, a vonat sok megállónál meg se állt. A nagy meleg és zsúfoltság ellenére nagyon élveztem az utat is 🙂 Miután megérkeztem sokat strandoltunk, ettünk hekket, főtt kukoricát. Végre eljött a várva várt nap. Vettünk védőszemüveget, és letelepedtünk a parton. Vártuk a napfogyatkozást. Nagyon érdekes volt ahogy a napsütésből hirtelen sötét lett. Mikor újra kivilágosodott Apukám poénból elkiabálta magát, hogy védőszemüveg eladó féláron. Ezen a körülöttünk lévők jót nevettek. Jó lenne most Feleség és Anyaként újra elmenni a Családommal a Balatonra.
