Itt nyaraltam: Hunguest Hotel Erkel, Gyula

Gyula a vízválasztó (avagy az egyszerű síkvidéki „gyerekek” találkozása a luxussal) – Mint két alföldi „gyerek” elhatároztuk, hogy nyaralni megyünk. Miután végigdolgoztuk a kánikulát, mikor…? Háááát ősszel. Igen ám, de merre vegyük az irányt? A hegyekbe. Egyértelmű, hiszen nálunk magaslat akkor keletkezik, amikor a vakond megbotlik az eperfa gyökerében. A választást erősítette, hogy olyan magabiztosak és céltudatosak voltunk, mint Dobó István, így csakis Egerbe mehetünk. Jó-jó, de last minute az utolsó pillanatban nem találtunk olyan szállást, amilyet megálmodtunk. Maradt a „hazai”. Sík, mint a biliárdasztal, de azért legyen vár, víz, meg hát sok-sok kilométer, mert ezt már bevállalta a költségvetési menedzsment szakbizottság. Gyula, jött a felmentő ötlet – meg a gugli véletlen-generátora, ami a Hotel Erkelbe vezetett. Egy fiú meg egy lány mégsem aludhat a folyosó két végére száműzve, de nem gondoltuk volna, hogy már a szobatípus kiválasztása is nehézségekbe ütközik. (Egyágyas, kétágyas, franciaágyas, stb. – a jó ég gondolta volna, hogy ennyi féle van.) – Széthúzzuk az ágyakat? – kérdezte a tanácstalanságom hallatán, már a foglaláskor a telefonvonal túlsó végén egy kedves női hang. – Nem csókolom! – szabadkoztam. – Két ellenkező nemű embernek lesz, akik jóban vannak egymással! Végre megérkeztünk! A kereskedelem területén, és kalapácsütésektől hangos munkahelyen szocializálódva felnevelkedve, honnan a jó Istenből tudtuk volna, hogy mi az első teendő, amikor belépünk egy 4 csillagos wellness szálló szobájába.- Bedugták a kártyájukat a falon levő szerkezetbe? – hangzott a viszontkérdés arra az érdeklődésre, hogy miért nincs áram a szobában. A szó szerinti felvilágosítás után már kevésbé látványosan masíroztunk el a recepció előtt, mint amikor megérkeztünk. De bosszúból jól bevacsoráztunk. (Miután elmagyarázták, hogy mit jelent a szabadszedésű vacsora…) Ennél színesebb már csak a TV lehetett, amin a rádióadást hallgattuk. De végül nagyon jól éreztük magunkat, hiszen felértünk a csúcsra. Naná, a 9. emeleten laktunk! Sárközi Sándor

Szólj hozzá!