Május 7-8-9 különösen szép emlékeket ébreszt bennem. Ekkor voltunk ugyanis Héderváron egy hosszú hétvége keretében családommal, s bizton állíthatom: a nyugalom egyik szigetére érkeztünk! Szombati napon indultunk Budapestről, az alig két óra alatt elérhető és festői környezetben található kastélyba. Másfél esztendős kisfiam nehezen viselte az utazást, ő szeretett volna már kiszállni és futkározni, de erre még várnia kellett. Győrben is megálltunk, így alaposan benne jártunk már a délutánban, mire megpillanthattuk a hatalmas kastélyt. Mikor befordultunk a kastélyparkba, éppen egy esküvői fotózás zajlott, ugyanis a kert és az épület, méltó hátteret ad bármilyen menyasszonynak/vőlegénynek, életük legszebb napjának megörökítésére. A recepción egy végtelenül kedves ifjú hölgy fogadott bennünket, és felkísért a szobánkba. A második emeleten kaptunk egy grófi szobát, ami – kis túlzással – akkora volt, mint a lakásunk! Körbenéztem. Kisfiam részére a kiságy már összeszerelve ott állt a szoba egyik sarkában, a fürdőszoba csodálatos volt, és olyan míves cserépkályha állott szobánk egyik sarkában, hogy szinte megszólalt! Nagyon tetszett és percekig szóhoz sem jutottam. Életemben első alkalommal voltam kastély-szállóban, és elképedve néztem, hogy mennyire más itt minden, mint egy szokásos Novotel, vagy Hyatt szállodában! Kitártam a kertre néző ablaktáblákat és mikor lepillantottam, két, hatalmas és elegánsan terített asztalt vettem észre. Kisvártatva kiderült, hogy egy idős német öregúr éppen itt tartotta a születésnapját (ki tudja hányadikat?) ablakunk alatt, és tortától a pezsgőig és éneklésig volt ott minden.. Egyre jobban tetszett a hely hangulata! Mikor kisfiam felébredt délutáni szundikálásából, bejártuk a kastélyt, és megállapítottuk, hogy a méteres falak ellenére (melyek védtek a kinti hűvös éjszakától) fázunk. Lementem a recepcióra, ahol azonnal segítségünkre siettek és két elektromos radiátort hoztak a szobánkba! Örömömben azonnal be is dugtam a konnektorba, majd bekapcsoltam őket. Csak egy kis pukkanást lehetett hallani és minden elcsöndesült: TV, DVD, falikarok, lámpák… a teljes elektromos hálózat! Ismét lesétáltam a recepcióra – szerintem már kezdték unni, hogy megint velem van a baj – roppant kedvesen fogadták a hírt, miszerint tönkretettük alig pár órás ott tartózkodásunk alatt, az egyik szoba elektromos hálózatát. Rezzenéstelen arccal tudomásul vették a megmásíthatatlant és mialatt vacsoráztunk egy emelettel lejjebb költöztettek minket. Ez a szoba is pazar volt, és az egyik ablaka a kastélyban lévő kápolnába nézett – ami azért nem semmi! Este hétkor volt a vacsora, kilenckor mentünk fel újra – ezúttal az első emeleten lévő szobánkba. Másnap reggel zuhogó esőre ébredtünk. Nem volt valami mámorító érzés, mivel ezen a napon kirándulni szerettünk volna. De alkalmazkodtunk a lehetőségekhez és reggeli után a személyzet egyik kedves tagja egy rögtönzött kastély bemutatást tartott nekünk, és megnézhettük az összes lakosztályt (valóban az összeset kinyitotta!!!), a vadásztermet, a szaunát, biliárdszobát és mindent, ami csak volt a kastélyban! Lenyűgöző volt! Aztán autóba pattantunk és elautóztunk az alig pár kilométerre lévő Darnózseli és Lipót közt megbúvó csodálatos gesztenyefasort megnézni! Az eső azonban nem kímélt, hanem egyre jobban rákezdett! Visszamentünk a kastélyba, megebédeltünk és a recepción kértünk néhány mese DVD-t kisfiamnak! Késő délutánra kisütött a nap, aminek nagyon megörültünk és azonnal kimentünk a kastélyparkba egy nagy, vacsora előtti sétára. Jól esett végre nem a négy fal között lenni és kicsit kimozdulni! A park hatalmas, és a kis pataktól kezdve a szobrokig, a patak felett átívelő kis hidacskáig és az eldugott kis padokig, minden megtalálható benne. Nagyon romantikus volt ott sétálgatni, bevallom őszintén. Sőt – merjünk nagyban gondolkodni: egy kastély is jó lenne! 🙂 Este hétre ismét az étteremben voltunk és elköltöttük finom vacsoránkat. Másnap reggel – naná – hogy kék ég és napsütés fogadott minket a reggelinél! Biztos tudta az időjárás, hogy délelőtt tízig ki kell jelentkezni a szállodából, és ezért pukkasztott minket direkt. De nem hagytuk magunkat: a második kávét már a kastély főbejárata előtti asztaloknál, a napsütésben ittuk meg, majd megnéztük a kastéllyal átellenben lévő Kolorádó-bogár (krumpli-bogár) szobrot, mely az egyetlen az egész világon! Délben, szomorú szívvel, de abban a tudatban indultunk el haza, hogy visszatérünk még ide egy másik alkalommal, s akkor, talán az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk. Összefoglalva tehát kellemesen és cseppet sem unalmasan telt el ez a hétvége. Volt benne áramszünet (melyet én okoztam), volt napsütés, volt zuhogó eső és volt tárlatvezetés is, melyben sok szépet (pl. Herendi lakosztály) láthattunk. Egy szó mint száz, szép volt ez a Hédervári kaland.. Beküldő: Bende Krisztián
