Néhány évvel ezelőtt férjemmel – hosszas tervezgetés után – úgy döntöttünk, őszi feltöltődésünk, pihenésünk helyszínéül Zalakarost és a MenDan Hotel választjuk. Az autóból megpillantva Zalakaros városát már ismerősként köszöntöttük, hiszen korábban már jártunk itt. Akkor annyira lenyűgözött minket a város nyugodtsága, rendezettsége, hogy úgy döntöttünk, egyszer eljövünk ide néhány napos pihenésre. A szálloda úgy hirdeti magát, hogy a „mosoly négy csillaga”, s ez a szlogen valóban helytálló, hiszen onnantól fogva, hogy beléptünk, szinte kiemelt vendégként kezeltek bennünket. Ez a bánásmód azonban itt természetes, mindenkivel végtelenül udvariasak, kedvesek és szolgálatkészek voltak. A recepciós hölgy és a londiner rögtön útba igazított bennünket és elfoglaltuk a szobánkat. A tágas belső tér már önmagában lenyűgözött bennünket, s ablakaink a szálloda mögötti kis hangulatos parkra néztek. Birtokba vettük a szobánkat, s kezdődhetett a szálloda és a város felfedezése. Ősz lévén kissé dideregve léptünk ki a hotel ajtaján, de hamar belevettük magunkat abba, hogy felfedezzük a természet csodáit, s megfeledkeztünk a hidegről. Feltűnt, hogy a hotel parkolója tele van német és osztrák rendszámú autókkal, s később ez adott magyarázatot arra is, miért szerepelnek német feliratok a boltokon, üzleteken. Elindultunk megkeresni a városka kilátóját, ahonnan gyöngyőrű panoráma tárult elénk. Jól esett az oda s visszavezető út, sétálni a természetben, találkozni más turistákkal, kikapcsolódásra vágyó emberekkel, akikkel egymásra mosolyogtunk, s tudtuk, ugyanazt a csendet, békét, természeti szépségeket keressük mindannyian, akik itt vagyunk. A gyönyörű zalakarosi ízléses kisvárosi képet néha megzavarta egy-egy hatalmasra nőtt rózsaszín vagy épp kék színű ízléstelen palotára hasonlító családi ház, hivalkodó szobrokkal a kertjében. Valószínűleg egy olyan embernek, aki ilyen házat álmodott meg ide, nos, annak kevésnek bizonyult az a szépség és hangulat, amit önmagában a városka nyújtani képes. Utunkat folyton keresztezte a „Dotto” nevű fehér kisvasút, és mi örömmel üdvözöltük minden egyes alkalommal, s tudtuk, ha ő erre jár, mi is jó helyen vagyunk, s nem tévedtünk el. Rendszerint német vagy osztrák vendégek ültek rajta, idősebb házaspárok, turisták, akik a kisvasút nyújtotta kényelemmel élve „bejárták” Zalakarost. Sétánk során kedvencem lett a zalakarosi templom, mely egy kis fenyőerdő alján várja a hívőket. A szállodában félpanziós ellátásra fizettünk be, s így már első este belekóstolhattunk abba, mit is tud a szakács. Nem csalódtunk, a választék több volt, mint bőséges és igazi, ínycsiklandó ízek vártak bennünket, a desszertről már nem is beszélve. Hangulatos zene szólt a vacsora mellé, de sajnos kissé hangosan, így másnap már másik asztalt választottunk magunknak.  Este elmentünk még, hogy „lesétáljuk a vacsorát”, s jól esett, úgyhogy ezt ott létünk alatt rendszeresítettük is. Nagyon hangulatos volt sétálgatni és ücsörögni a parkban egy padon, s kívülről nézni a szállodában a sürgést-forgást. Másnap a pazar reggeli után a vízi világé volt a főszerep, s innentől fogva birtokba is vettük a szaunákat és a medencéket. Kedvencünk az élménymedence lett, de nagy népszerűségnek örvendett a termálvizes medence is. Míg férjem a kényelmes nyugágyon ejtőzött, addig rendszeres látogatója lettem a szauna világnak, hol egyiket, hol másikat próbáltam ki, kis pihenő, úszás, majd ismét elölről az egész. Délután sétáltunk a városban, ebédeltünk, megnéztük a helyi piacot, vacsora előtt pedig visszamentünk fürdőzni egyet. A hazautazás napját is itt kezdtük, jól esett még reggeli előtt lejönni a medencékhez egy picit, ugyanis mások még ébredeztek a szobájukban, így talán öten-hatan ha lehettünk a fürdőrészlegen. Összességében elmondhatom, nagyon jól éreztük itt magunkat. A szálloda nagyon színvonalas, szívesen visszatérnénk ide kisfiunkkal is, hiszen ez egy gyerekbarát szálloda. A medencék mellett is van egy külön kis pancsoló a kicsiknek, igazi vízbe-csúszdával. Sőt, még egy játszószoba is kialakításra került, szőnyegekkel, építőkockákkal, játékokkal, mászókával és csúszdával. Bizonyára minden gyerek élvezi, aki kicsit is elfárad a vízi világban. Az étterem is bababarát, van etetőszék, bébiétel, családi éttermi részleg játszósarokkal… lehet, hogy egyszer kipróbáljuk. Mindenképpen úgy szeretnék visszatérni Zalakarosra, hogy valamelyik helyi programon is részt vehessünk, például a bortúrán, vagy szívesen meglátogatnám kisfiammal a bivalyrezervátumot. Annak, aki ide látogat a megnyugvás és a felfrissülés garantált, a többi rá van bízva! Beküldő: B. Simkó Judit

A szálloda értékelése nyereményjátékunkra érkezett.