Gesztesi Károly Prágában töltött egy hétvégét barátaival. – “Régóta szerettem volna már megnézni a várost, megkóstolni pár valódi, cseh sörkülönlegességet, vacsorázni egy kedves kis prágai étteremben. 2 barátommal végre össze tudtuk egyezteni az időpontot, amikor én sem forgatok és fellépésem sincs, illetve nekik is jó. A prágai szállodába megérkezve első dolgunk volt a wellnesst kipróbálni, ami egyedülálló panorámával büszkélkedhet 13 emelettel a város felett. Miután kipihentük az utazás fáradalmait, belevetettük magunkat a prágai forgatagba. A Vencel téren a fantasztikus forralt bor illata keveredett a frissen készült, ropogósra sült kolbászok illatával. Nem is volt kérdés, hogy falatoznunk kell egy jót. A téren árusok is kínálgatták portékáikat; helyi kézművesek, könyvárusok, sajt és sonkaárusok, kézzel készült csokoládé árusok és helyi kolbász-specialisták is versengtek a potenciális vásárlók kegyeiért. Mondtam a fiúknak, hogy vigyünk haza egy jó darab, igazi, cseh kolbászt, összehasonlítjuk majd a magyarral. A bódéhoz lépve elővettem legjobb angoltudásom és kértem az árus ajánlását, mire ő elmosolyodott és megszólalt: Drága Művész Úr, nem látja, hogy ez itt mind Gyulai? – Kitört belőlünk a nevetés, hiszen tényleg: Gyulai kolbászt árultak Prága főterén. Így történhetett meg, hogy Prágából jó kis hazaival tértem vissza.”