Szükségem van egy kis pihenésre. Túlhajszolom magam. Nincs megállás. Pedig időnként kell egy kis szünetet tartani. Töltődésre. Regenerálódásra. Ez nagyon fontos. Elsőszámú szempont. Főleg egy olyan embernek, mint én. Nézzük csak, hova is menjünk? Nem mindegy. Ne legyenek túl sokan. Családias legyen. Legyen jó a catering. Nem. Kitűnő legyen. Imádok enni. Inni. Esténként levezetni. Egy finom sörrel. Egy jó vörösborral. Ez is fontos. Legyen a hotelben szauna. Szaunavilág. Egy kellemes hőfokú medence. Egy hely, ahol picit lepihenhetek. Zavartalanul. Egy korrekt szoba. Erkéllyel. Szeretek egy cigit elszívni lefekvés előtt. A szobához tartozzon egy tiszta, és jól felszerelt fürdőszoba. A kád nem igényem, de ha van, az se baj. Internet. Slussz. Ennyi. Azt hiszem ezeknek a kritériumoknak viszonylag sok szálloda, illetve hotel megfelel. Jól is néznénk ki, ha nem. Na most akkor melyik is legyen? Hova is zúzzak le egy kicsit kikapcsolni. Balaton? Kelet-Magyarország? Börzsöny? Nézzük csak. És megakad a szemem egy néven. ZENIT. Jó szó. Tetszik. Amikor a Nap a legmagasabbról néz le ránk. A földfelszín felett emelt függöleges a horizontról az éggömb metszésében. Csodálatos. Ez nem lehet rossz hely. Nemrégen nyitottak Vonyarcvashegyen. Új szálloda. Négy csillag. Nem tudok hibázni. Ez jó lesz.

Az én Tatár Gyuri barátom foglal nekem szállást. Mindig ő intézi. Én ezekhez béna vagyok. Megköszönöm neki. Visszajelez, hogy ok minden. Bónusz kapok tőle egy masszázst is. Miért is? Rendes tőle, de miért? Győzőkém! hallottam a hangodon, hogy feszült vagy. Lazíts egy kicsit. Gyúrasd le magad. Ajándék. Ok. Ezt is köszi Gyurikám. Akkor holnapután indulok. Szeva. Reggel bepattanok az autóba. Merre menjek vajon? Van egy pár lehetőség. Balaton-felvidék. Gyönyörű utakon. Tapolca. Onnan le Szigliget. 71-es út, és Vonyarcvashegy. Vagy ahogy a helyiek mondják: Vonyi. Vagy végig zúzok az M7-esen. És a Balaton végén Keszthely, és Vonyi. Az utóbbi mellett döntöttem. Van éves autópálya matricám. És gyorsabb is. Szerintem.

Kényelmesen megérkeztem. Egy és háromnegyed óra. Ebben mondjuk lehet, hogy benne lesz egy harmincezres csekk. Gyorshajtásért. Nem biztos, de lehet. Nagyon itt akartam már lenni. Ezen nem kell csodálkozni. És végre megérkeztem. A 71-esről tábla mutatja az utat. El sem lehet téveszteni. Kanyarog felfelé a kis út. Szinte beleszalad a Zenit Hotelbe. Parkolóhely van bőven. Király. A recepción nagyon kedvesen fogadnak. Megmutatják a szobát. Megtudok mindent. Mi, hánykor van. Csúcs. A szobába lépve tátva maradt a szám. Ízlésesen berendezett helység. Trendi fürdőszoba. A falba beépített tv. Terasz. Minden klassz. Tényleg. A harmadikon voltam. A legfelső emeleten. Balatoni panorámával. Eszméletlen a kilátás. Eddig minden stimmel. A wellness részleg a másodikon van. A szobakártyával tud az ember bejutni. Itt kap szaunalepedőt. Istenkirály. Már ficcenek is le a szaunába. Gyors kipakolás. Mindig szeretek ezen túl lenni. Ruhák a polcokra. Piperecuccok a fürdőbe. Az üres táska valamelyik szekrény mélyére. Mostantól itt lakom. Ez az érzés kell , hogy a hatalmába kerítsen. És ha jó a hely, akkor ez viszonylag gyorsan megy. Sebesen elrendezkedtem. Irány a wellness! Csobbanás. Izgatottan futottam le egy emeletet. Papucsban. Megkapom a lepedőt. Feltérképezem a placcot. Ezt is mindig így csinálom. Nem rossz. A szaunavilág tökéletes. A maga módján. Az egész wellness rész kékben van tartva. Apró csempék. Mindenhol. Fehér. Világoskék. Sötétkék. És még egy pár árnyalat. És ezek a szinek véletlenszerűen feldobva a falakra. Az oszlopokra. Sok helyen látni ilyet. Nem okoz túl sok gondot a burkolónak. Ami a keze ügyébe kerül, azt felragasztja. Nem ez a kedvenc felületem. Tekintve a szobák letisztultságát, nem éreztem a harmóniát. De nem zavaró. A szaunávilágra is igaz ez a meglátásom. Ezért is tökéletes. A maga módján. Mert ettől eltekintve csodás. Kicsi, de minden van benne. Gőz. Elég masszív. Finn szauna. Infra. Jégkabin. Zuhanyfülke. Merülő medence. Pihenőágyak. Perfekt. És szombatonként szauna szeánsz. És nem akárki tartja ám. De nem ám. Amint azt a 18h-kor megtartott felöntés alatt megtudtam, a szaunamesterünk nem kispályás gyerek. Kérem szépen ő az idei szauna szeánsz verseny második helyezettje. Apám, ez nem semmi. Gratulálok Zolikám! Szabó Zoli az ezüstérmes szeánsz bajnok. Ne hazudtolja meg magát. Pálinkás felöntést celebrál. Mézes testápolással. És minden héten más a menü. Kizárólag szombaton. Este hatkor. Érdemes benézni. Csodálatos volt. Aztán zuhany, és csobbanás a hideg vízbe. Aztán a nagy helységben jacuzzi. Úszómedence. Gyerekmedence. Csúszdával. Mindenütt nyugányak. Kis büfé. Napozóterasz. Pazar méretű napozóterasz. Ahogy a hotel is, a napozó is a Balatonra néz. Reggeltől estig ide tűz a nap. Március közepén napozok fürdőgatyában. Az esti felönzés előtt. Háromkor. És bámulom a Balatont. Eszméletlen.

Tökéletes a névválasztás. Zenit. Teli találat. Nap és Nap és Nap minden mennyiségben. Kezdek töltődni, úgy érzem. Holnap délután masszázs. Szuper lesz. Kicsit bepilledtem a nyugágyon. Lehet, hogy le fogok pirulni. Nem baj. Megiszom egy fincsi kávét. Beülök a jacuzziba. Összefoglalva a két nap tapasztalatait nem mindig egyforma a víz hőmérséklete. Egyik nap hűvösebb, máskor pedig melegebb a víz. Keresi még magát a hőmérséklet. Ez volt az érzésem. Egyszer átmentem a gyerekmedencébe, mert kicsit fáztam. Azonban másnap már a gyerekmedence volt hidegebb. Mindenesetre az egyik mindig kellemes. Lehet kísérletezni. És ha az ember elmélyült pihenésre vágyik- mint például most én- látogassa meg úszómedence mögötti kis kuckót. Szeparált tér. Csempézett, alulról fűtött padokkal. Szuper. A falon csordogál végi a víz. Ki tette a be a relax hangkazettát? A víz hangjai. Simogató. Hiányoltam egy pár zöld növényt. Adna hozzá. Szerintem. Kicsit izgalmasabb lenne velük a varázslat. Madárcsicsergés. Mély alfaállapot. Lazulás. A korgó gyomrom billent ki az állapotból. Éhes vagyok. Eszem valamit. Hol is van az étterem? Érdeklődöm az átöltözés után a recepción. Na most igen. Szóval az étterem egy másik épületben van. A nyári átjáró még nincsen készen. Az lényegesen praktikusabb. Lesz. Ezért most egy másik járást használnak a szállóvendégek. Igen? Igen. Lifttel le a mínusz egyre. Onnan lépcsők visznek lefelé. Aztán felfelé. És már ott is vagyunk. Parancsol egy pálinkát művész úr? Hmm. Igen egy kétcenteset megköszönnék. Egészségére. Köszönöm. Elkísérjem. Nem köszönöm, nem fogok eltévedni. Kiszálltam a liftből a mínusz egyen. Fehér folyosó. Néhány illusztráció a falon. Reprók. Festmények. Aztán semmi. Fehér falak. Hosszú lépcsősor lefelé. Megszámoltam. 36 lépcső. Aztán kis kanyar és lépcső felfelé. 27 lépcsőfok. Pici túra. Teljesen nyugodt vagyok. Elhatároztam, hogy most nem idegesítem magam semmin. Felesleges is lett volna. Megérkeztem az étterembe. Kicsit meglepődtem a szerény választékon. Hoppá. Fura. Ez nem jellemző egy négy csillagos hotelre. De nem idegeskedem. Négy féle étel. Fogok tudni választani. Egyébként sem szeretem azokat a vendéglőket, ahol túl nagy a választék. Az ember elveszik közte. Minek? Legyen kevesebb, de az legyen isteni. Ez a filozófiám. És úgy tűnik, hogy a Zenit Hotel séfje is eképpen gondolkodik. Kicsi a választék. Ez biztos. De vajon a minőséget is hozza? Kistányérra szedek először. Bizalmatlan vagyok. Ez van. Azonban az ízek magukért beszéltek. Isteni finom minden. A vacsorához barna belga sört iszom. És engem egy jó barna sörrel nagyon le lehet venni a lábamról. Főleg, ha belga. Imádom. A kistányért nagytányérra cseréltem. És mindent végigkóstoltam. Hibátlan. Egy valami nagyon ízlett. A francia saláta. Ha nem volt kint másnap, akkor megkértem a pincéreket, hogy hozzanak ki nekem. És hoztak. Nagyon barátságos emberek vesznek itt körül. Ez jól esett. Közvetlen és jóhumorú dolgozók. Ezt így kell csinálni. Biztos, hogy visszajövök még. A hely meggyőzött a jó színvonaláról. Minden tekintetben.