Majka családilag pihen

Majka elvitte családját egy szuper wellness szállodába, amit természetesen a Szallodak.hu portálon foglalt le, ahogy eddig is. A fotókat épp most küldte át 🙂 A képek a Szallodak.hu tulajdonát képezik, azok engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása, a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A link megosztása megengedett.

Oravecz Nóra: Cascais és Sintra csodái

A mai napom a lisszaboni Hard Rock Café előtt kezdődött, ahonnan a városnéző buszunk indult. Sintra és Cascais voltak a célállomások. Egy kisebb csoporttal utaztam, összesen 6-an voltunk: egy ausztrál lány, egy amerikai pár, egy román férfi, aki Londonban dolgozik, és egy japán nő. Az út során az első 10-20 perc azzal telt, hogy mindenki elmesélte, hogy miért jött ide. Számomra megdöbbentő volt látni, hogy mennyire céltudatosak: mint kiderült, mindannyiuknak volt egy terve erre az évre, hogy hova szeretnének menni. Többen mondták, hogy már régóta vágytak ide, látni szerették volna Sintra mesebeli palotáját, amit úgy 11 óra magasságában már meg is tehettünk.
Hosszas séta vezetett fel a palotáig, ami egyszerűen elképesztő volt. Lényegében különböző stílusok egymás mellett való elhelyezéséből jött létre a varázslatos palota, rengeteg szimbólummal, szoborral, és gyönyörű bútorokkal – tekintve, hogy belül is végigjártuk. A kedvenc szimbólumom a bejáratnál volt, ahol egy hatalmas kapun mentünk át, aminek egyik oldalán három virág szobrot láthattunk, míg a másik oldalán csak egyet, jelképezve, hogy mindannyian egyek vagyunk és összetartozunk. A palota tetejéről a kilátás gyönyörű volt, többen meg is ittak egy kávét a csodálatos panorama mellett, aztán már folytattuk is a túrát. Megnéztük Sintra városát, ebédeltünk, és meglátogattuk a helyi hírességet, a pékséget. Könnyű volt megtalálni, tekintve, hogy a sütemények illata az egész utcán érződött, miközben Fado szólt az utcákon.

A következő pillanatban már úton vagyunk Cascais felé, de még előtte meglátogattuk Európa legnyugatibb pontját, ahonnan rengeteg fotót készítettünk. Varázslatos volt, arról nem is beszélve, hogy régi ismerősökkel futottunk össze – hiába, a magyarok mindenhol ott vannak. Cascais előtt pedig az Atlanti-óceán partjánál kényszer megállót kértem a sofőrtől, tekintve, hogy ócean fanatikus vagyok. A túra második felét álmosan hallgattam végig – pedig tényleg érdekes volt -, de valamiért mindig akkor kaptam fel a fejemet, amikor arról beszéltek, hogy hol van a legjobb fagyi, vagy épp mikor állunk meg a következő tengerpartnál, ami akkor már Cascais volt. Nem túl sok időt töltöttünk ott, alig egy óra múlva már jöttünk is vissza Lisszabonba. Fagyiztunk a parton, amit egyébként ha itt jársz, mindenképp próbálj ki, bűn lenne kihagyni, tekintve, hogy ilyen finomat talán még életemben nem ettem.  Életem egyik legjobb majd 60 eurós befektetése volt a mai nap, ugyanis a Sintra-Cascais körülbelül ennyibe kerül. Ha itt jársz, mindenképp fizesd be magad rá, hiszen olyan történeteket tudsz meg a környékről, amit biztosan nem olvashatsz útkönyvekben. Izgalmas, érdekes, élményekkel teli.

Oravecz Nóra

Oravecz Nóra: Varázslatos Lisszabon

Pár napja a Facebook oldalamon kaptam egy üzenetet a lisszaboni magyar nagykövettől, Konkoly Norberttől. Kérte, hogy találkoztunk, én pedig örömmel találkoztam vele, tekintve, hogy óriási megtiszteltetés, hogy egyáltalán írt nekem. Ma össze is jött a találkozó, 2-kor vett fel a szállodánál, és a kérésemre átmentünk a híd másik oldalára – és milyen jó ötlet volt. Az utunk az Április 25-e hídon vezetett egészen Krisztus király szobráig, amit mint megtudtam, egyfajta fogadásból született, ami a következő volt: ha a második világháborúban nem sérül Portugália, megépítik a régóta áhított szobrot. Mivel pénzük nem volt, így a lakosság adta rá össze a hozzá szükséges tőkét, többnyire a nők, kimutatva hálájukat, hogy Krisztus meghagyta az embereiket. Ennyire szeretik ők egymást. Körbejártuk a szobrot, fellifteztünk, szuper fotók születtek. Eszméletlen volt a kilátás, és mint kiderült, a szobor és annak környéke mágikus központ, hiszen Krisztus széttárt keze gyűjti az energiát, amit aztán Lisszabon felé áraszt. Ez megmagyarázza a hétfő óta tartó felhőtlen boldogságot, és azt, amit az emberek arcán látok. Aztán elmentünk a tengerpartra, ahol az emberek tucatjával szörföztek. Eszméletlen érzés volt látni, ahogy a tenger csapkodja a partot. A víz itt teljesen más, mint Máltán. Másabb. Homokosabb a tengerpart, kevesebb a szikla – legalábbis, ahol most voltunk. Aztán ebédeltünk egyet, rábeszéltek a tengeri herkentyűkre, így mindent kipróbáltam, amit egyébként nem tettem volna – még a vino verdét is, a spanyolok hires zöld borát. Könnyed íze inkább emlékeztet egy fröccsre, mintsem az otthon ismert testes, vörös borokra.

Egyre inkább érzem Lisszabon varázsát. Amikor már nem gondolnád, hogy van tovább, akkor jön egy olyan nap, mint a mai, és úgy érzed, hogy nem akarsz hazamenni. És mi lesz holnap a nagy Sintra túra után..

Én szeretem Lisszabont – és Te?

Oravecz Nóra

Szallodak.hu a KORE mellé állt

Koraszülöttek Világnapja alkalmából a Szallodak.hu a koraszulott.com és a KORE mellé állt. Irodánkban a mai napon átvette ajándékutalványát a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesületének képviseletében Sándor-Varga Ritától és a Szallodak.hu részéről Tatár György igazgatótól a “Plakátolj és fotózz” játék fődíját megnyert Szentmiklósi Gabriella, akinek ezúton is gratulálunk, jó egészséget és jó babázást kívánunk!

Oravecz Nóra: Lisszabon, 3. nap

Pár nap alatt könnyedén fel lehet venni a lisszaboni ritmust. A kék metró vonalát már nagyjából ismerem, hiszen az egyes megállóknál egész sokat elidőztem az elmúlt napokban. Ahogy elterveztem, ma meglátogattam a parkot, amit a városnéző busszal érintettünk kedden. Mint kiderült, akár gyalog is nagyon közel van hozzám, így 10 után már ott is voltam. Ragyogó napsütéses napot fogtam ki, amiben egy élmény sétálni főleg ilyen “díszletek” mellett. Rengeteg fotót készítettem, amit a Szállodák.hu Facebook oldalán meg is nézhettek. Ajánlom figyelmetekbe ezt a környéket (egyébként a Marques do Pombal metrómegálló felett található), olyan volt, mintha egy mesében lennék. Órákat el lehet sétálgatni, nekem sikerült úgy három órát nézelődnöm, és egyszerűen nem tudtam betelni vele. Az, hogy a parkban ténylegesen érzed a fák illatát, nem úgy, mint otthon.. Az igazán varázslatos volt. Tényleg.
A délutáni órákat pedig egy tetőtéri “rooftop” bárban töltöttem, holnap oda vissza is megyek dolgozni, ugyanis a kilátásuk elképesztő. Ezt az élményt kerestem már napok óta, tekintve, hogy több tucat képet láttam már róla a neten, de egyedül egész szépen elkeveredtem, amikor úgy két napja elhatároztam, hogy megtalálom a helyet, és onnan fogok írni. Nem sikerült. Ma egy helyi segítségével viszont eljutottam oda, bezsebelve az eddigi legmeghatározóbb élményt – kilátások és panorámák tekintetében. Holnap meglátogatom a nagykövetségen a magyar nagykövetet, szombaton pedig megteszem a Cascais – Sintra túrát, amit ma reggel foglaltam le. Eddig is úgy éreztem, mintha mesében lennék, szombaton ezt csak fokozni fogom, tekintve, hogy Sintra a portugál királyok nyári székhelye, akik a meleg elől menekültek fel oda, és építettek színesebbnél színesebb palotákat.

Oravecz Nóra: Lisszabon, 2. nap

Ma egy szuperkiadós alvás után vettem nyakamba a várost, pontosabban a városnéző buszt, hogy felülről is megnézhessem Lisszabont. A busz, ami mellett döntöttem, két túrát kínált (piros és kék), az egyiket ma végig is csináltam, amire eddig még egy ország esetében sem volt példa, tekintve, hogy utóbbi alkalommal Berlinben akkora vihart sikerült kifognom, hogy még ha akartam volna, akkor sem láttam volna semmit az ablakról leömlő víz miatt… Viszont ma, itt Lisszabonban 25 fok és ragyogó napsütés kísért minket a suhanó pálmafák között. A városnéző túrák a Marquês de Pombal megállótól indulnak, amit a szállodától metróval könnyedén meg tudtam közelíteni. Suhantunk a pálmafák alatt, az 5 csillagos szállodák mellett, az Április 25-e híd mellett, előtt, alatt, és Lisszabonnak bizony percről percre sikerült elérnie a megdöbbenést az arcomon. Amikor már azt hittem, ettől már tényleg nem láthatok szebbet, akkor jött egy szobor, egy épület, vagy egyszerűen egy óriási park, ahonnan az egész várost beláthatod. Meseszerű.
A kedvencem Lisszabon 2. legnagyobb parkja volt, amit aztán később egy eltévedésnek köszönhetően meg is találtam, így a héten oda még biztosan visszamegyek. Egyetlen helyen szálltam ki és néztem körbe, méghozzá a Torre de Belém-nél, ahol egy nagyobb sétát tettem, tekintve, hogy egyrészt az Április 25-e híd innen aztán tényleg elképesztően lenyűgöző – mintha legalábbis a tengeren túlon lennél… -, másrészt pedig kábé 25 fokunk volt ma, úgyhogy tettem egy kisebb nézelődős sétát a parton a következő busz érkezéséig – kb. 30 perc. Utána persze jött az ebéd, amit eddig még csak az utcákra kitelepült éttermeknél próbáltam, ahogy a turisták döntő többsége, holnap viszont megnézem, hogy mi a helyzet éttermek tekintetében, viszont csak a busz kék túrájának megtétele után.
Oravecz Nóra

Oravecz Nóra Lisszabonból

Hello Lisszabon!
Az, hogy hajnalban Nizza és Monaco felett repültünk el csak a kezdet volt, a látványt Lisszabon hajnali látványa milliószor lekörözte. Bár több tucat videót és képet láttam az elmúlt hetekben a városról, nem tudtam, hogy mit várjak, hiszen élőben minden város egy picit más – úgyhogy inkább maradtam annál az opciónál, hogy nincsenek elvárásaim.
Abban a pillanatban viszont hogy leszálltam, már mosolyogtam. Elképesztően közvetlenek az emberek, ha nem kérdezel, akkor is segítenek, így aztán könnyedén eljutottam a szállodáig. Utoljára Bukarestben, előtte pedig Brüsszelben szálltam meg hasonló kategóriájú 4 csillagos szállodában, és egy dologban biztos vagyok: olyankor valahogy mindig teljesen más az élmény, mintha csak egy apró hostelben szállnál meg. Tök más.
A már Máltánál beiktatott “no map day” napot itt is beiktattam, egész jól sikerült. Ilyenkor mindig olyan helyeket találsz, amiket egyébként lehet, hogy sohasem látnál meg, mert görcsösen a térképet markolászva városnézel. Imádtam a negyedet, ami tele van éttermekkel, azt meg még jobban, amelyik a mi Andrássynkhoz hasonlít, de annál job érzés nem volt, hogy térkép nélkül is könnyedén eltájékozódtam egy idegen városban.
Arra még nem tudtam rájönni, hogy miért imádok ennyire itt lenni: talán csak az a vonzó, ahogy a mediterrán, az európai és az amerikai vonások ötvöződnek a városban, és egy igazán egyedi élményt nyújtanak ezáltal. Nem tudom. Mindenesetre izgatottan várom a holnapi napot, hogy felavassam a Lisszabon kártyámat, és megnézhessek minden nevezetességet!
Oravecz Nóra

Nemes ügy mellé állt a Szallodak.hu

A hamarosan esedékes Koraszülöttek Világnapja alkalmából a Szallodak.hu a koraszulott.com és a KORE mellé állt. Ruhagyűjtést is szervezünk novemberben, amely ruhákat teljes egészében a KORE részére eljuttatjuk, remélhetőleg sok koraszülött gyermek (és szüleik) örömére. Kérjük, hogy minél többen vegyetek részt a koraszulott.com mostani felhívásában is: kedveld a koraszulott.com Facebook oldalát, nyomtasd ki a bal oldalon található szórólapot, amit innen, vagy ide kattintva is letölthetsz és plakátold ki olyan helyre, ahol sokan láthatják. Fotózd le magad a végeredménnyel és küldd el a képet a sudve@koraszulott.com email címre! Ezért díjakat nyerhetsz, a fődíjat mi adjuk, de van számos egyéb nyeremény is. Köszönjük!

Itt nyaraltam: Hotel Karos Spa, Zalakaros

„De gustibus non est disputandum”, vagyis „vannak különös szenvedélyek a világon”.. és számomra ilyen az utazás! A megismerés, a felfedezni vágyás, az utazás új, még eddig nem látott tájakra/vidékekre, mindig is ez hajtotta előre az emberiséget. Számomra Zalakaros hosszú évtizedeken át csupán egy név volt a térképemen, egy helynév az atlaszban s semmilyen élmény vagy tapasztalás nem kötődött hozzá. Idén ez megváltozott. Lehetőségünk nyílott felségemmel négy napot elölteni e mesés faluban, a Hotel Karos Spa szállodában. Egy szép nyári napon szeretett feleségemmel és szívünkben meglehetősen vegyes érzelmekkel keltünk útra Zalakaros felé. A szálloda jól csengő szlogenje – a megtalált édenkert – „mögött” ekkor még nem sejtettük, hogy mi áll majd s mi vár majd ott ránk? Vagy minden igényt kielégítő luxus, vagy egy mély csalódás és annak újabb kézzelfogható toteme. Kellemesen meglepetés várt ránk. Az Alma utcába fordulva és az impozáns épület-együttesre egy pillantást vetve már tudtam: jól választottunk. A kulcskártyáinkra csupán néhány percet kellett várakoznunk és miután a roppant segítőkész concierge megmutatta hol parkolhatunk az autónkkal, azonnal birtokba vettük a szobánkat. Tágas, világos, igényes szobát kaptunk, mely a „belső kertre” (a két épület által közrezárt területre) nézett. Mesterséges vízesés működött s csobogása betöltötte szobánk csendjét. A hófehér fürdőköpenyek az ágy végébe készítve várták, hogy felavassuk őket a Spa részleg birtokbavétele okán. Tetszett az összkép és a szoba stílusa, a bútorzat, a színek harmóniája mind a belsőépítész jó-ízlését dicsérték. Négy csodálatos nap állt előttünk s igyekeztünk ezt az időszakot maximálisan kiélvezni! 🙂 Megnéztük a környéket, sokat kirándultunk, és kipróbáltuk a Karos Spa szálloda szinte valamennyi szolgáltatását a Spa részlegtől a földszinti bár nyújtotta örömökön (koktélokon) át, az étteremben ránk váró kulináris élvezetekig bezárólag. Feleségemmel sokat derültünk (és nem kinevettük!) honfi- és szállóvendég társainkon, ugyanis az emberi fajnál viccesebb, pökhendibb, kevélyebb és maga-mutogatóbb életforma aligha akad még ezen a planétán. Olvasmányaimból – Agatha Christie korának világát magam elé idézve – jól emlékszem a mondatra, mely oly sokszor visszacseng a leghíresebb írónő megannyi művében: „öltözzünk át a vacsorához!”. Nos, bizton sokan egyetértenek velem abban, hogy kész tanulmány egy-egy ilyen szállodai vacsora alkalmával megfigyelni azon embereket, akikkel – ha csak átmenetileg is – nemcsak együtt étkezünk, de egy fedél alatt is hajtjuk álomra a fejünket! Itt szinte minden féle/fajta embertípus képviseltette magát, a hencegőtől, az újgazdagon és a bunkón át egészen a műnős/műpasis (rém)álompárokig. Volt aki joggingban érkezett vacsorázni és volt, aki átesve  a ló túloldalára azt hitte, hogy nem vacsorázni, hanem az budapesti Operaház aktuális premierjére igyekszik. Volt, aki rémesen pózőrködött s csak azt figyelte, hogy őt figyeli-e valaki? A kigyúrt, kopasz, tetovált, önmagát alfa-hímnek vélő pasas oldalán a műmellű, műkörmös, szőke szörnnyel szintén nem maradhatott el a vacsorázó közönség soraiból… Szóval érdekes volt nézni ezt a végletekig vegyes és színes palettát, az embereknek ezt a sokszínű forgatagát. A vacsorák után a bár következett és egy jól megérdemelt „jó éjszakát koktél”. Ebbe a jó-hangulatú földszinti bárba, mely a recepcióval szemben kapott helyett, nos, ide minden este betértünk, egy-egy italra, koktélre, üdítőre vagy éppenséggel kávéra. A jobb hátsó sarok lett a kedvencünk, mert meghitt magányában jókat beszélgethettünk. Azon kívül belátható volt a bár szinte teljes tere, a rémes egyszemélyes zenekartól (olasz slágereket próbált énekelni magyarul – bár ne tette volna!) a bárpultig bezárólag. A bár közönségét jórészt fiatalok adták, de megfordultak szép számmal középkorúak és idősek is. egyik esete bejött egy család (pap, mama, gyerekek) és a papa rendelt magának egy sört, de a család többi tagjának semmit! A sörét hamarosan kihozták s letették elé. Ő (a családfő), kényelmesen, székében hátradőlve megiszogatta, miközben családja tagjai nézték, mint fogy el a pohárból a sárgásbarna lé.. Aztán fizetett, a család fölállt és libasorban kivonultak a helységből. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de a feleségem sem. Ez a meglehetősen furcsán viselkedő család, azóta is talány maradt az én számomra, de ebből az aspektusból nézve talán már érthető, hogy ezeknek az esti „bározásoknak” is megvolt a maguk hangulata. Mindent egybevetve szívesen gondolok vissza a Karos Spa szállodában eltöltött néhány szép napunkra, s hazafelé autózva az autópályán bízván éreztem úgy, hogy rám is hatást gyakorolt „a megtalált édenkert”. Bende Krisztián

Itt nyaraltam: Borsodchem Hotel, Kazincbarcika

A szallodak.hu-n keresztül foglaltam szállást 3 fős családomnak Kazincbarcikán, a Borsodchem Hotelben. Az először 2 éjszakásra tervezett nyaralás és családlátogatás 4 éjszakára bővült, mert időközben értesültünk a Kolorcity Kazincbarcika rendezvény sorozatról, valamint az augusztus 20-i tüzijátékot is szerettük volna Barcikán megtekinteni. A hotelben nagyon kellemes időtöltésben volt részünk, ahhoz képest, hogy külcsínre nem a legmodernebb szállodák közé tartozik, a vendégért maximálisan mindent megtettek. Először is, a szallodak.hu oldalán az Év Szállása 2013 szavazáson kapott ezer forintos kupont szerettem volna náluk beváltani, de nem volt erre lehetőség, azonban, hogy ne legyünk csalódottak az “ezer forint” miatt, így standard szoba helyett lakosztályt ajánlottak fel kárpótlásként. A kisfiam kérésére még este 22 óra után is lehetővé tették a jacuzzi használatát. A hotel reggeli ételválasztéka megfelelő volt, bár örömmel vettük volna, ha a egy kicsit bővebb a zöldség – gyümölcs kínálat. A gyermekünk kakaó igényét is azonnal kielégítették. Én kávéimádó vagyok, így nagyon örültem a profi kávégépnek. A konditerem jól felszerelt, még box-zsák is volt. Lehet, hogy egyszer még Power Plate is lesz? 😉 A hotel szomszédságában tekepálya található, legközelebb azt is kipróbáljuk. Egy kis észrevétel: a szallodak.hu oldalon a szálláshely adatlapjának megtekintése linknél az “árban foglalt szolgáltatások” leírásban masszázs volt hirdetve, azonban, amikor megtörtént a foglalás, a visszaigazoló email-ben már nem szerepelt a masszázs szó. Ez elégedetlenségre adhat okot. Összességében jó emlékkel gondolunk vissza 4 napos kazincbarcikai tartózkodásunkra. Köszönjük Hotel Borsodchem! Tisztelettel: Bartha Rita

Szallodak.hu blog: élménybeszámolók, érdekességek