Hello Lisszabon!

Az, hogy hajnalban Nizza és Monaco felett repültünk el csak a kezdet volt, a látványt Lisszabon hajnali látványa milliószor lekörözte. Bár több tucat videót és képet láttam az elmúlt hetekben a városról, nem tudtam, hogy mit várjak, hiszen élőben minden város egy picit más – úgyhogy inkább maradtam annál az opciónál, hogy nincsenek elvárásaim.

Abban a pillanatban viszont hogy leszálltam, már mosolyogtam. Elképesztően közvetlenek az emberek, ha nem kérdezel, akkor is segítenek, így aztán könnyedén eljutottam a szállodáig. Utoljára Bukarestben, előtte pedig Brüsszelben szálltam meg hasonló kategóriájú 4 csillagos szállodában, és egy dologban biztos vagyok: olyankor valahogy mindig teljesen más az élmény, mintha csak egy apró hostelben szállnál meg. Tök más.

A már Máltánál beiktatott “no map day” napot itt is beiktattam, egész jól sikerült. Ilyenkor mindig olyan helyeket találsz, amiket egyébként lehet, hogy sohasem látnál meg, mert görcsösen a térképet markolászva városnézel. Imádtam a negyedet, ami tele van éttermekkel, azt meg még jobban, amelyik a mi Andrássynkhoz hasonlít, de annál job érzés nem volt, hogy térkép nélkül is könnyedén eltájékozódtam egy idegen városban.

Arra még nem tudtam rájönni, hogy miért imádok ennyire itt lenni: talán csak az a vonzó, ahogy a mediterrán, az európai és az amerikai vonások ötvöződnek a városban, és egy igazán egyedi élményt nyújtanak ezáltal. Nem tudom. Mindenesetre izgatottan várom a holnapi napot, hogy felavassam a Lisszabon kártyámat, és megnézhessek minden nevezetességet!

Oravecz Nóra