Ákos vagyok, ma már lassan 2 éves ’nagyfiú’. 2011. júniusában életemben először utaztam a Balatonhoz a szüleimmel, már nagyon vártam! Emlékszem, hogy egy szombat reggel indultunk és én, aki imádok sokáig aludni, aznap nagyon korán ébredtem, annyira izgatott voltam! Persze az autóban bepótoltam az elmaradásom, így mire megérkeztünk Balatonlellére, már kipihenten vágtam neki az első igazi balatoni nyaralásomnak! Kezdetnek… Apával feltérképeztem a szálloda összes zegzugát… az elsőtől az utolsóig… nagyon kedves és barátságos kis hely volt (olyannyira, hogy azon a nyáron még egyszer visszatértünk oda… már Mamával és Papával ’felszerelkezve’!), még egy kis játszósarkot is találtam sok-sok játékkal, így aztán azt gondoltam, hogy egy csudajó nyaralásnak nézünk elébe! Így is lett! A Nap száz ágra sütött, így a legtöbb időt a strandon töltöttük, amit én nagyon élveztem! Imádtam a Balatont, bár az első napon még akadt egy kis gondom a homokkal, de mivel a vizet csak ezen keresztül tudtam megközelíteni, így hamar ’összebarátkoztunk’! És képzeljétek… később olyannyira jóban lettünk, hogy az enyém volt a legszebb homokvár a parton… persze Anya és Apa ügyesen a kezem alá dolgoztak!

Ültem kisvonaton, ami felvitt Minket egy domb tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a ’mi tengerünkre’, részt vettem életem első grillpartiján is, ahol nagyon finomakat ettünk és ami a legjobb: voltam Kiskalóz egy kincsvadászaton! Na, de hogy Anyáéknak is emlékezetes legyen ez a nyaralás, itt tettem meg életem első 5 önálló lépését! …Majd másnap már 14-et, harmadnap 28-at, merthogy megszámolták! Egy szó, mint száz, nagyon jól éreztük Magunkat! És tudjátok mi a legjobb? Anyáék megígérték, hogy idén is elmegyünk nyaralni! Én idén is a Balatonhoz szeretnék menni! Puszi Mindenkinek! Ákos