Extra modern, futurisztikus, a jővő megelevenedett. A metrón mindenkinél iPhone és használóik teljesen elszigetelődnek a cybervilágban. Hangosbemondón szól a hang, a metron enni és inni tilos. Hoppá, ásványvizes üveg a kezemben. Csak nem nekem szól? Na inkább ne húzzuk ki a gyufát a világ egyik legsterilebb országában. Biciklivel átmenni a zebrán 1000 dollár bünti, utcán dohányozni szintén. Na jól van azért Szingapúr elég jó hely, kellemes kezdés egy fél éves ázsiai túrához, megfelelő átmenet nyugat és kelet között. Chinatown-ban szálltunk meg, ami nem az a tipikus felhőkarcolós látkép, ami eszedbe jut, ha azt hallod, Szingapúr. Épület épület hátán, sok üzlet és árus, olybá tűnik, mintha sosem akarna megszűnni ez a nyüzsgés. Félelmetesen hasznos portékák, minden megkapható itt, ami eddig eszedbe sem jutott. Magyarországról sem a hideg télből jöttem el, de itt tikkasztó a hőség. Ez nem lankítja lelkesedésünket és gyalogosan nekiindulunk a város felfedezésének.

A Colonial Disctrict fele, egyre több magas felhőkarcoló és irodaépület, na most kezdem látni azokat, amik igazán jellemzik Szingapúrt. Feltűnnek a város híres épületei: a Parlamentet, a City Hall, Clarke Quay bárjai a Szingapúr folyó partján. Innen a híres Orchard roadra metróztunk, ami tömve van látványosabbnál látványosabb és fantasztikusan csillogó bevásárlóközpontokkal és hotelekkel. Épp a Forma 1-es hétvégére érkeztünk Szingapúrba, szólt a zene mindenhol, külön erre az alkalomra épített standok tarkították az utcát. Betértünk egy-két üzletbe, fantasztikus a választék mindenfelé, ilyet még sehol máshol nem láttam. Majd a legendás, gyarmati stílusú 120 éves Raffles Hotelt vettük irányba, ahol az a szokás, hogy mindenki Singapore Slinget iszik és az asztalon kínált földi mogyoró héját a földre dobálják. Egy hely Szingapúrban, ahol kötelező a szemetelés. Mindenhol máshol tisztáság, rend, kedves emberek. Ezen a kellemes helyen le is ragadtunk pár órára, aztán folytattuk volna tovább a Swissotelben levő New Asia Barba, ahol a 70. emeletről lehet megtekinteni a várost, de mivel szigorú dress code-dal találtuk szemben magunkat, vagyis flip-flopban nem lehetett felmenni, ez kimaradt. A Forma 1-nek betudható útlezárások miatt nem jutottunk el az ikonikus Marina Bay Sands épületéig, így hát csak sétáltunk amíg erőnk engedte és tátottuk a szánkat a sok csodán.

Szingapúrban olcsón enni az úgy nevezett hawker centre-ekben lehet. Eddig a biztonságosnak tűnő éttermeket preferáltuk, és ez az itthoni bevásárlóközpontokban található étkezdés részekhez hasonlított leginkább. Minden kis stand 1-2 féle ételre volt szakosodva és azokat mesterien készítették el. Andris maradt a hagyományos csirkés rizs összeállításnál én pedig kínai fehérrépás wokos ételt éttem, ami helyi különlegességnek számít, ehhez peddig frissen préselt cukornádat fogyasztottam üdítőként. Este belevetettük magunkat az éjszakába, meglátogattuk az egyik legnépszerűbb clubot, a Zoukot. Épp az ATB nevő DJ páros lépett fel. A belépő ára tartamazott két italt!!! Úgy hűtötték a helyet, hogy majd’ megfagytam. Érdekes egy buli volt, a külföldiek tomboltak, a helyiek pedig csak bambultak, ez lenne a helyi parti feeling? Reméljük nem ez a reprezentatív minta…

Nem akartuk kihagyni azt az új épületcsodát ahova pár napja nem jutottunk el, elvégre az utazás ezt következő időszaka úgy sem a fényűzésről fog szólni. A Marina Bay Sands egy fantasztikus épületegyüttes, amiben luxushotel, prémium üzletek, casino, múzeum, színháztermek, medence, stb. kaptak helyet. Beléptünk a hotel előcsarnokába és olyan volt, mintha a jövőben lennék, minden szép, pazar, tökéletesnek tűnő, szinte enni lehet a földről, kellemes zene, mint egy tökéletes, utópisztikus világ. Pazar üzletek, méregdrága gyémánt ékszerek egy cég áráért.

Felmentünk az 55. emeletre egy kis panorámáért, habár oda csak a hotel vendégei mehetnek, de nem jutottunk tovább a tetőn található medencékig. Panoráma elmaradt. Helyette bepillantottunk a szomszédos épületben levő casinoba és tátva maradt a szánk. Ekkora tér, és milyen tér, több emeletes, átriumos, hogy nem szakad le plafon, ezt egy statikus igazán elmondhatná. Koradélután tele emberekkel.

Meglátogattuk a lótusz formájú ArtScience Museumot is, ami a világ legnagyobb utazó kiállításainak ad otthont és az épületet Moshe Safdie, vagyis az az izraeli építész tervezte, aki a jeruzsálemi Jad Vasemet. A meglepő formájú épület a művészet és a tudomány számos válfajával foglalkozik. Később Andris barátainak az esküvőjére voltunk hivatalosak a Four Seasons Hotelbe, a srác bankár és korábban Londonban dolgoztak együtt Andrissal. Nagyon vártam milyen lesz egy igazi kínai esküvő, de csalódottságomra semmi olyan nem történt, ami egy magyar puccos esküvőn ne történne meg. Elegáns helyszín, elegáns vacsora, körasztalok és sok ember. Mi ketten voltunk összesen nyugatiak. A tradicionális kínai szertartás szűk körben zajlott még korábban a nap folyamán, a vendégek csak a templomba és a vacsorára voltak hivatalosak. Kedves asztaltársaságunk, a vőlegény barátai nagy érdeklődéssel fogadtak minket. A 9 fogásos vacsorát saját pincérnőnk porciózta mindenkinek kis adagokra, így végig is tudtuk enni az egész lakomát. Elég különleges gasztronómiai kezdés volt ez a hosszú utazás elején.

A lagzinak hamar vége lett és meglátogattuk a New Asia Bart, ahova két nappal korábban nem tudtunk bejutni alulöltözöttségünk miatt. A bar a Swissotel 70. emeletén kapott helyet és tele volt nyugatival, biztos részben a Forma1 miatt. Sajnos a legtöbb rész le volt zárva az F1 VIP-nek, de azért sikerült megtekintetni Szingapúrt éjszakai madártávlatból. Tele volt a hely és egy belga DJ hölgy játszott, de nem maradtunk sokáig, másnap készültünk tovább Malájziába és még buszjegyet is be kellett szereznünk.