Pár nap alatt könnyedén fel lehet venni a lisszaboni ritmust. A kék metró vonalát már nagyjából ismerem, hiszen az egyes megállóknál egész sokat elidőztem az elmúlt napokban. Ahogy elterveztem, ma meglátogattam a parkot, amit a városnéző busszal érintettünk kedden. Mint kiderült, akár gyalog is nagyon közel van hozzám, így 10 után már ott is voltam. Ragyogó napsütéses napot fogtam ki, amiben egy élmény sétálni főleg ilyen “díszletek” mellett. Rengeteg fotót készítettem, amit a Szállodák.hu Facebook oldalán meg is nézhettek. Ajánlom figyelmetekbe ezt a környéket (egyébként a Marques do Pombal metrómegálló felett található), olyan volt, mintha egy mesében lennék. Órákat el lehet sétálgatni, nekem sikerült úgy három órát nézelődnöm, és egyszerűen nem tudtam betelni vele. Az, hogy a parkban ténylegesen érzed a fák illatát, nem úgy, mint otthon.. Az igazán varázslatos volt. Tényleg.

A délutáni órákat pedig egy tetőtéri “rooftop” bárban töltöttem, holnap oda vissza is megyek dolgozni, ugyanis a kilátásuk elképesztő. Ezt az élményt kerestem már napok óta, tekintve, hogy több tucat képet láttam már róla a neten, de egyedül egész szépen elkeveredtem, amikor úgy két napja elhatároztam, hogy megtalálom a helyet, és onnan fogok írni. Nem sikerült. Ma egy helyi segítségével viszont eljutottam oda, bezsebelve az eddigi legmeghatározóbb élményt – kilátások és panorámák tekintetében. Holnap meglátogatom a nagykövetségen a magyar nagykövetet, szombaton pedig megteszem a Cascais – Sintra túrát, amit ma reggel foglaltam le. Eddig is úgy éreztem, mintha mesében lennék, szombaton ezt csak fokozni fogom, tekintve, hogy Sintra a portugál királyok nyári székhelye, akik a meleg elől menekültek fel oda, és építettek színesebbnél színesebb palotákat.